Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
3-4. szám - Dr. Sümeghy József: Békéscsaba vízellátásának kérdése
Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 121 A Veszei-híd és a Szentmiklósi csárda közé eső területen, ahová a Felvégi-legelő, a Köröscsatorna mente, Békéscsaba, a Kismegyeri-dülő, és a Hochard-major környéke is tartozik, a rétegsor már lényegesen elüt az előbbitől, mert itt a felszíni homokos löszréteg alatt már ott van mindenütt a 6—8 m vastag futó és folyami homok, majd az egymással váltakozó, több méter vastag agyag és homok rétegek sora. Csak a Hochardma jori kutatófúrás haladt végig agyagban, a felszíni löszréteg alatt. Ezen a területen már a középalföldi medencerész rétegsorát tárták fel ; felszíne is több méterrel magasabb, mint az előbb ismertetett területé. A Szentmiklósi csárda. Kiskondorpuszta és Kondoros közt haladó szelvénvrészben létesített kutatófúrások már túlnyomórészt laza üledékeket tártak fel. Itt a lösz alatti futóhomok már buckákat épített, a terület felszínét, az előbbiekéhez képest, a legmagasabbra felemelte. Ez a terület már a középalföldi medencerész típusos rétegsorát szolgáltatja. A három különböző rétegsorú és térszínű területrész közül a kondoros—szentmiklósi-csárda, már a földtani felépítés felvázolásánál is említett: nagymegyeri-nvomási, legmagasabb maradt táblának ; a szentmiklósi-csárdai és veszei-hídi, a békésföldvári — borosgvándiilői — békéscsabai, szentbenedeki-diilői. a középső helvzetű táblának, a veszei-hídi—gyulavári pedig a Kettős-Körösön túli legalacsonyabb táblának a tartozéka. A magas és középső helvzetű tábla talajvize két forrásból táplálkozik: egyrészt az ősi-Maros törmelékkúp lejtőjén lejutó talajvízből, másrészt a felületükre (hullott csapadékvízből. Bár az utóbbiak mennyisége mindig változékony, általában azonban elegendő ahhoz, hogy a talajvíz a két tábla rétegsorában nagyon meg ne fogyatkozzék. Az alacsony helvzetű, körösöntúli tábla talajvize kevés is, stagnáló is, mert azt a Maros törmelékkúp talajvize már nem gyarapíthat ja, a felszínére hullott csapadékvizek nagyrésze részükre elvész, mert a."vagos rétegsora azokból jóformán semmit fel nem vehet. Ezt a területet tehát talajvíz szempontjából is el kell hanyagolni és csak a másik két táblával kell foglalkozni. Ennek a két táblának a tala jvize két irányban mozog. Az egyik' mozgási irányuk az ÉK—DNy-i, vagyis az ősi-Maros törmelékkúpjáinak talajvizével megegyező, a másik pedig DNy—ÉK-i irányú. Az utóbbi mozgási irány olyképpen támadt, hogy a Kondoros—Szentmiklóscsárda közti magas tábla talajvizes, homokos rétegei is, meg a Szentmiklós-csárda—Veszei-híd közti, középső helyzetű tábla is enyhén ÉK-felé fejtenek. Az ebben az irányban haladó talajvíz azonban csak a Körösön túli impermeábilis tábla faláig juthat el. Itt megtorpanva felgyülemlik, s a homokos, permeábilis rétegeket feltöltve tartja. Ezért éppen a középső tábla rétegei a leggazdagabbak talajvízben, mert a felső tábláéi is. legalább is részben, ide tartanak. Az alsó tábla falánál történő megtorpanásuk azonban nem jelent stagnálást, mert annak tövében ÉNy-felé tovább mozoghatnak, kapcsolódva az ősi-Maros törmelékkúpja lejtőjén mozgó talajvízhez. Miután Békéscsaba ivóvízellátását —legalább is egyel őre — fúr t kutakkal felhozott vizekre alapozni nem lehet, nem marad más hátra, mint a tala jvíz felhaszdálása. Énnek gondolatával inog kell barátkozni és nem szükséges attól idegenkedni. Több városunk, köztük fővárosunk vízmüvei is, a talajvíz kutas vízszerzést választották, ahol a vízfertőződési lehetőségek legalább is olyan mértékűek, mint Békéscsabán. A talajvíz nverésére legalkalmasabbnak említett, középső tábla rétegsora, legalább az ismertetett földtani szelvényben, olyan „szerencsés" felépítésű, hogy az abból nyert talajvíz csak megfelelő lehet. Eb1>< n ugyanis a 2 m vas t-a k' f^Wíni homokos löszréteg alatt, 5—6 m vastag futóhomok, ez alatt 5—6 m vastag agyag, s ez alatt 4—5 m vastag folyami homokréteg rakódott le. A két homokréteget elválasztó agyagréteg vízzáró, amclv felülről szennyeződhető felső homokréteg vizét az alsóétól elrekeszti. De a 20 m körüli mélységben is feltártunk egy olyan folyami, tehát élesszemű homokréteget, amelyet felülről ugyancsak agyagréteg kísér, s e két homokréteg rétegvize már jó ivóvizet szolgáltathat. A kérdés inkább az, adnak-e ezelk megfelelő mennyiséget? Mindezek után azt javasolom, fektessenek föl Békéscsaba határában 3, NyDNy-KÉK-i irányban haladó szelvényt, s ezek mentén tárják fel kutatófúrásokkal a rétegsort, legalább is 30—40 m mélységig.
