Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

BENDEFY LÁSZLÓ: Kéregszerkezet és hidrográfia

kon át nem ritkán a Tisza vize táplálta. Alföldi folyóinknak tehát nincsen számottevő partpusztító energiája. Ennek ellenére kétségtelenül megállapítható, hogy általában bevágódnak, ami a terület jelenkori epirogenetikus emelkedésére utal. Noha az általános recens bevágódás ténye az Alföldnek egész területére nézve, (ide értvén még az államhatárainkon kívül eső déli területeket: a Temesközt, Bánátot és a Bácskát is) kétségbevonhatatlan, a térszíni egyensúly nem bomlik meg. Jaskó Sándor [14] vizsgálatai is arra utalnak, hogy a medenceperemi övezetben erodált, valamint a medence belsejében lerakott hordalék és az Alföld síkságán valóban leülepedő finomabb hordalék tömege nagyjában egyensúlyban lévőnek látsiik. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Jaskó által figyelembe vett, erodált tömegek egy része nem is kerül a medence belsejébe, hanem görgeteg és durva hordalék alakjában már a medencék peremén törmeléklejtőket és törmelékkúpokat formálva időlegesen vagy véglegesen lerakódik. Ez a helyzet a Kis- és Nagyalföldön egyaránt. Az előbbin a Duna, a Lajta, Vulka, Képce, Gyöngyös, Perint, Pinka, Strém, Lapincs és Rába az Alpok letarolt anyagát szállítja a medencébe. A Zala, a Kapós, a Koppány és a többi mellékfolyó, valamint a Dráva balparti mellékvizei a Zala—somogyi dombság pannóniai üledékeit rendezik át. De a Nagyalföldön sem más a helyzet, csak a méretek nagyobbak. A durva lejtctörmelék mai államhatárainkon kívül maradt. A hazánk területére eső alföldi síkság földrajzi értelemben tökéletesen síknak mondható, mivel az Alföld túlnyomó részén nem található egy ezreléknél nagyobb lejtő. Ez azt jelenti, hogy a folyóvizek általában legfeljebb 30 cm/sec csúcssebességet érnek el. Ahol a lejtőviszonyok túllépik az egy ezrelékes határt, ott a folyóvizek munkaképes energiára tesznek szert. Következésképpen medert vájnak, és 5— 10, sőt 15—30 m mélységű völgyek is kialakulnak. A Nagyalföld belső részein két olyan terület is van, ahol jól szembetűnő kiemelkedések vannak. Egyik a patakoktól összeszabdalt Telecskai dombvidék, melynek Kelebia körüli része 60 m-rel magasabb, mint a déli peremén Verbász vidéke. A lejtők ezen a területen 1,0—1,5 ezrelékesek, és máris 10—30 méteres völgyek kialakulásához vezettek. A másik kiemelkedő terület a Nyírség. Itt azonban részben a futóhomok akadályozta meg a szabályos lefutású völgyek kiformálódását [15], részben a folyók energiahiánya, illetőleg tektonikai okok gátolták meg azt. A Nagyaiföld északkeleten a Topoly és az Ondava mentén Homonnáig nyúlik fel, egyébként keletebbre Ungvárig, Munkácsig és a Szernye mocsárig terjed. Balogh Margit [16] ezt a Bodrog-menti síkságot is — teljes joggal — az Alföldhöz tartozónak tekinti, miként morfológiailag kétségtelenül oda is tartozik. Cholnoky és Lóczy is oda sorolja. Prinz [15] szerkezeti alapon különálló medenceként elkülöníti, és a Tiszával zárja az Alföldet. Ez a felfogás is helytálló, mivel szerkezetileg a Szamos és a Tisza Zsurk—Tokaj közti szakasza valóban éles szerkezeti határ. Hidromorfológiai szempontból azonban mégis a Balogh Margit kijelölte határt tekintjük mérvadónak a következők miatt. A korábbi kutatások általában és különösen részleteiben nem számoltak azzal a ténnyel, hogy sem a Kis-, sem a Nagyalföld medencealjzata nem egyenletesen mélyülő teknő, hanem azt különböző kiterjedésű és változó magasságú hegyvonulatok, elsüllyedt kristályos gödrök és az aljzatba mélyen behatoló vályúk tarkítják. Hogy néhány kirívó példát említsek: a Debrecen 1—4. sz. mélyfúrásokban a kvartér üledékek vastagsága 183—188 m között változó; ugyanakkor a város tőszomszédságában lévő Macsi háton csak 20—25 m, de a Hajdúszoboszló 1—3. sz. és b. ott a Vérvölgy 1. sz. fúrásban ismét 115—134 m. = = A Budapest—Városliget I. és II. sz. fúrás a kvartért 15, illetve 17 m vastagságban harántolta. Ugyanakkor a Bugyi 1. számúban 52 m vastag, a Bugyi 2—3. számúban hiányzik, a Kulcs 1. sz. fúrás pedig 77 m vastagságúnak találta. = — A Tótkomlós 1. és 2. sz. fúrások a kvartér üledékek összvastagságát 70, illetve 90 méternek állapították meg. Ugyanez az Orosháza—Gyopárosfürdői fúrásban 418 m, az 1878. évből származó Hódmezővásárhely 1. sz. fúrásban 210 m, de olyan fúrásaink is vannak a hódmezővásárhelyi határban, amelyekben a kvartér teljességgel hiányzik [17]. Hasonló meglepetésekkel az ország, illetőleg az alföldek minden részében találkozhatunk. A Karcag 1—3. sz. fúrás a kvartért 180—190 m vastagságban harántolta; a Karcag 4. sz. fúrás pedig egyáltalán nem találta. == A Karád 3. számúban a kvartér 40 m, a 2. számúban hiányzik. Ugyanakkor a 3. számúban a felsőpliocént 280 m, a 2. számúban pedig ugyanezt 401 m vastagságúnak találták. = = A példák sorát Tarddal zárjuk. A felsőpliocént csak az 1301 m mély Tard 2. sz. fúrás harántolta 661 m vastagságban. Az alsópliocént a Tard 1. sz. 125 m, a Tard 2. sz. 927 m vastagságban. A szomszédos Bogács 1. sz. fúrás egyenest a miocén dacit-riolittufával kezdődött TI 71 A példák sorát hosszasan folytathatnók, de fölöslegesnek ítéljük. Minden egyes újabb mélyfúrási eredmény bizonyságot szolgáltat amellett, hogy alföldjeink mélye, ha történetesen nem borítaná a medencéket több ezer méteres legfiatalabb üledék, éppen olyan változatos formakincsű terület volna, mint amilyet a felszínen látunk. Sőt, a felszíni formák tagoltságában talán még túltenne hegyvidékeink arculatán is. A mélyfúrásokon, Eötvös Loránd és Oltay Károly gravitációs vizsgálatain, valamint Réthly szeizmotektonikai következtetésein túlmenően a felszíni vízfolyások hidrográfiai képe is lehetővé te^zi bizonyos ide vágó tényekre utaló következtetések levonását. A továbbiakban ezt az utat követjük, a mélyszintekben uralkodó viszonyokat illető információink gyarapítása céljából. Megjegyzések a mai hidrográfiai kép kialakulásának korához Az eddig felsorolt mélyfúrási példákból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az infrapannóniai és posztpannóniai szerkezeti mozgások intenzitása és mértéke egyáltalában nem lebecsülendő. A Tisza-meder főtengelye az óholocén időkben a Pap-értől Ároktő irányában 18 km, Kunmadarastól Tiszanána irányában 25 km, Kenderestől Kisköre irányában 25 km eltolódást mutat. Vajon elképzelhető-e ilyen mértékű horizontális eltolódás szerkezetképző mozgásfolyamatok nélkül? Annál inkább nem, mivel a folyó éppen a hegyek irányában tolódott el, tehát a törmeléklejtőn (még ha az egy ezrelék alatti is!) fölfelé mozgott. 6