Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

BENDEFY LÁSZLÓ: Kéregszerkezet és hidrográfia

nyek, amelyek az 1910-es esztendők kezdete óta folytatott kőolaj- és földgázkutatásokhoz kapcsolódtak Erdélyben, majd a Dunántúli medencében, s végül a Nagyalföldön is. A Böckh Hugó [8] vezetésével folytatott szénhidrogénkutatás, melyben legkiválóbb korabeli geológusaink vettek részt, nagyon sok ismerettel gyarapította ide vágó tudásunkat. / 2. ábra. A szeizmotektonikai viszonyokhoz idomult jolyóvízhálózat kialakulása Budapest környékén (Bendefy, 1951). Kádár László [9] mintegy folytatja Cholnoky Jenőnek {10] a Tisza-meder helyváltoztatásairól írott dolgozatát. Míg Cholnokynak a Tisza kanyarulatai formája, sűrűsége, az ívek sugara és a főmedertől való kitérés nagyságrendje tűnik fel, addig Kádár a főmeder helyváltozásaira fordítja figyelmét. Mintegy megsejtve Sümeghynek alföldi fúrási szelvényeiből és az ezekhez kapcsolódó vizsgálatok eredményéből leszűrt végső tapasztalati következtetéseit [11], azt hangsúlyozza, hogy az Alföldön a közeli földtani múltban végbement tektonikus süllyedések folytán a Tisza több ízben is elhagyta medrét, és ezért a folyó medervonalzásában ugrásszerű változások következtek be. Kétségtelen, hogy a változásoknak valóban ugrásszerűeknek kellett lenniük. A folyók szabályozatlanok voltak, és gátak sem szorították össze árvizeiket. Az Alföld elegyengetett felszínén lassan, lustán szállítotVendl Somogy megye térségéből: Gadány, Almás patak, (Boldogasszonyfa, Almamellék), Rinnya patak (Rinnyaszentkirály, Görgeteg) környékéről említ szép példákat a boltozatok lábához simuló vízfolyásokról. Mi a főváros környékéről mutatunk be hasonló, klasszikus példát (2. ábra), kiegészítvén ezzel a Schafarzik professzor tanulmányában [2] foglaltakat. 1. Holocén — pleisztocen; 2. miocén — oligocén; 3. oligocén; 4. triász üledékek; 5. andezit és andezittufa; 6. fő szeizmikus törések; 7. csapás- és dőlésirány. ták finom hordalékukat. Mozgásukat a dús vízi növényzet is akadályozta. Cholnoky éppen a térszín elegyengetettségében látta az Alföld alaktani típusjellegét [12], Hogy milyen lassú volt alföldi vizeink folyása, hadd idézzem példaként Szél Mihály 61 éves kisújszállási pákász 1799. évbeni, esküvel megerősített tanúságtételét. Nevezett Szél Mihály egy hosszú élet tapasztalatai alapján „a Berettyónak valóságos folyását onnan állítja bizonyosnak, hogy midőn a többi vizeken fáradozván a Berettyóra is elértek, szemeivel látta, hogy az mozogván folydogált. A közepe tiszta volt és a partyait fennálló nádak mutatták ki, a többi víz pedig állott" [13]. A Berettyó nem is adott sok vizet a Tiszának, sőt még a Körösöknek sem. mert vízét a Sárrétje egy cseppig felitta. Ellenkezőleg: a különböző ereken, laposo5