Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

Jegyzőkönyvi kivonat a Hidrológiai Szakosztály 1948. évi évzáró üléséről

fordított. A folyószabályozásokon és azzal összefüggő munkálatokon kívül jelentős vízépítési, vagy ezzel öszszefüggő munkálatok folytak még. Elég, ha megemlítem az elvégzett patakrendezéseket, vízmosáskötő munkálatokat, alagcsövezéseket stb. A vízvédelmi munkálatok nagy részét elődeink már elvégezték. A még hátralévő munkák elvégzése a megkezdett munkák befjezése. a mi feladatunk. A folyószabályozási és ezzel összefüggő vízi munkálatok befejezése igen sürgős feladat. Intő példa erre a közelmúltban lezajlott felsőtiszai árvíz, mely 100 000 kat. hold termőföldet öntött el, sok száz házat tett tönkre és sok ezer embert hajléktalanná. Még ma is óriási értékek pusztulnak el a befejezetlen vagy nem kellőleg kiépített vízvédelmi munkák miatt. Szakembereink ezekre a munkákra kellő felkészültséggel és munkakedvvel várnak s nem rajtuk múlik, hogy ezek a munkák még nem készülhettek el. Az egységes vízgazdálkodásban az első lépés, a vízvédelem 100 év alatt nagyjában befejeződött. A második lépés a vízhasznosítás. Sajnos ezen a téren nagyon el vagyunk maradva. A hajózáson kívül az öntözés, vízerőhasznosítás, ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, talajjavítás stb. kérdése még nincs elvégezve, megoldva. A Földmívelésiigyi Minisztérium vízügyi műszaki szolgálata ezeknek a munkáknak az elvégzésére felkészült, összeállította 30 éves tervét, melyet szakosztályunkban a múlt évben Serf Egyed tagtársunk ismertetett. Legyen szabad a vízhasznosításra vonatkozólag néhány adatot kiragadnom. Nemzetgazdasági szempontból létkérdésünk a mezőgazdasági termelés és termőterületek növelése, mely öntözéssel és talajjavítással (szikjavítás, alagcsövezés, sáncolás stb.) oldható meg. Az elmúlt 100 évben az utolsó évtizedekben 22 000 kat. hold termőföld öntözését oldották meg, ebből a Tisza völgyében 12 000 kat. hold öntözését. Az öntözendő terület nagyságát feltétlen fel kell emelnünk legalábbis 6—700 000 kat. holdra, hogy a szaporodó népességet el tudjuk látni terményekkel s ne álljon elő esetleg már 1—2 évtized múlva, hogy mint mezőgazdasági állam gabonabehozatalra szoruljunk. Az Öntözés kérdésének megoldása szoros összefüggésben áll a most meginduló Duna—Tisza csatorna kiépítésével, folyócsatornázással és a vízerőhasznosítással. A vízerőhasznosítás, duzzasztóművekkel való folyócsatornázás rendszerével megoldható s a duzzasztóművek egyrészt az öntözést is szolgálnák. A Tiszán 4 duzzasztóművel 4—500 000 kat. hold lenne öntözhető, a Tisza végig hajózható lenne és évi 200 millió kW óra villamosenergiát lehetne termelni, ami évi 300 000 tonna kőszénnek felel meg. A Duna mellett (egy része szivattyútelepek létesítésével) szintén néhány 100 000 kat. hold öntözése megoldható s megfelelő duzzasztók építésével 6—700 millió kW óra villamosenergia volna évente termelhető, mely megfelel 1 millió tonna évi kőszénfogyasztásnak. Igen fontos feladat még a Sajó és Sió csatornázása. hajózhatóvá tétele. A szikesek megjavítása, sáncolás, alagcsövezés, egyszóval a vízgazdálkodással szorosan összefüggő talajjavítási munkák elvégzése, elsőrendű érdekünk. A kép nem volna teljes, ha meg nem emlékezném ivóvízellátásunkról. Tudjuk, hogy főleg földművelő lakosságunk ivóvízellátása elégtelen s talán a legfontosabb és legsürgősebb feladat ennek a kérdésnek végleges rendezése. Az elmondottakból is kiviláglik a vízügyi kérdéseknek összefüggő volta, az országos vízgazdálkodás egységes rendezésének szüksége. Szakosztályunkban tagtársaink már különböző szempontokból megvilágították a kérdés fontosságát. A vízgazdálkodás egységes megoldása országos viszonylatban csakis akkor lenne keresztülvihető, ha a/, összes vízügyi kérdések egy minisztérium, hatóság felügyelete, hatásköre alá tartoznának. A magam részéről felvetem a gondolatot, hogy úgy, mint a kis Hollandiában, nálunk is nem lenne-e célszerű egy külön vízépítési minisztériumot felállítani s az ország egységes vízgazdálkodásának akut kérdését ilymódon előbbre vinni. Széchenyi zseniális meglátása az elmúlt 100 évre megszabta vízgazdálkodásunk irányelveit. Szakembereink részletesen kidolgozták a terveket, csaknem az elkövetkező 100 év tartamára. Ebben a munkában szakosztályunk, tagtársaink igen jelentős tevékenységet fejtettek ki. / Abban a reményben nyitom meg Szakosztályunk 31. évzáró ülését, hogy az elkövetkezendő évtizedekben ó vázolt vízügyi feladatokat megoldják, s ezzel Hazánk újjáépítését s a következő nemzedékek létalapját segítik elő. Az elnöki megnyitó után Szalai Tibor dr. olvasta fel Vitális István dr.-ról szóló megemlékezését. (Lásd • jelen kötetben. Szerk.) Gergelyffy Lászlóné titkár jelentését a következőkben terjesztette elő: Az 1947. évben 1 évzáró-, 10 szak- és 3 választmányi ülést tartottunk. Szaküléseinken sorrendben a következő előadások hangzottak el: Serf Egyed: A Földművelésügyi Minisztérium vízügyi szolgálatának 30 éves terve: Tomor János dr.: Olajmezők vizei és ábrázolásuk gyakorlati felhasználása az olajbányászatban; Lászlóffy Woldemár dr. A jeges árvizekről; Vaits Ferenc: Az idei árvíz tanulságai; Szurovy Géza dr.: Adatok a Nagy Magyar Alföld hidrológiai viszonyainak kérdéséhez az újabb mélyfúrások alapján; Schuster Ferenc dr.: A Fertő tó vízháztartása: Lindner Károly: Néhány budai meleg gyógyforrás iszapjának szemcsenagyság szerinti megoszlása és jelenkori üledékei; Thoma Frigyes Albert: Vízhozammérések az Erzsébet sósfürdő meleg gyógyforrásainál: Bartkó Lajos dr.: A sóshartyáni új mélyfúrás hidrológiai viszonyai; Szabó Gyula: A sóshartyáni jódos-brómos sósvizek ipari hasznosítása; Böröcz Imre: Hídpillérek duzzasztását számító képletek összehasonlítása; Láng Sándor dr.: A Balaton 1947. évi magas vízállása; Sziklay Sándor: A kassai Bankó fürdő forrásáról; Darvas Lajos: Egészséges fürdőfejlesztés alapelvei, vita Budapest Székesfőváros gyógyforrásainak védelméről: Jugovics Lajos dr.: Adatok a torjai Büdös hegy hidrogeológiai viszonyainak ismeretéhez; Mosonyi Emil dr.: A vízerőhasznosítás helyzete Svájcban, különös tekintettel a kisesésű erőművekre; Szádeczky Kardoss Elemér dr.: A vízelemzések ábrázolásáról; Szádeczky Kardoss Elemér dr. és Kassai Ferenc: A Dunántúli Középhegység karsztvíztérképe; Lukács Andor: A körösvölgyi öntözések vízrajzi szempontból; Bogárdi János dr.: A lebegtetett hordalék töménysége; Nagy Bertalan: A budapesti északi hévforrás-csoport és a 25