Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

SEBESTYÉN OLGA: A Balaton biológiai kutatásának korszerű szempontjai

— képvisel, a korszerű limnológia leglényegesebb té­telévé vált. (Ezt a megállapítást Maucha fogalmazásá­ban idézem, akitől a holocoenoid (= ekoszisztéma) el­nevezés is származik (Maucha 1949, Hidr. Közi. p. 197, 198). Ez az a tétel, mellyel számolni kell a vizekkel kapcsolatos bárminemű kérdés megoldásánál Valamely állóvíz, mint holocoenoid, nem nyújt egész terjedelmében egységes környezeti viszonyokat. A víz kémiai és fizikai alkatán kívül pl. a nyíltvizben legfontosabb tényező az alzathiány, a fenéken az üle­dék minősége és az Oj-viszonyok, az igen változatos parti övben pedig a hullámjárás, ha csak egy-egy sa­játos tényezőt emelünk ki. A sűrű nádas és hínáros, az iszapos vagy homokos fenék sajátságos környezet, s mindenik élőhelynek megvan a maga élővilága, mely­ben a tagok ökológiai valenciája és népességének nagy­sága kapcsolatban van az ökológiai egységet alkotó tó­rész (biotop) környezeti viszonyaival (milieu-spektrum), a trofikus sajátságokat is beleértve. Noha a környezet ciklikus változásaiban, a nap- és évszakok szabályos váltakozása és a szervezetek élet­körének ismétlődése következtében van bizonyos ál­landóság. a környezet az idők folyamán átalakul. Tudni illik még a fitoplankton asszimilációs folyamataiban kicsapódott szénsavas mész sem alakul maradéktala­nul vissza oldható hidrokarbonátokká éjjel, amikor a légzési folyamatok kerülnek előtérbe. Mert a termelők, fogyasztók és lebontok összműködése sem teljesen har­monikus, a szerves anyag lebontása sem teljes. Ez azt jelenti, hogy az anyagforgalom a tó határain belül tu­lajdonképpen nem zárt körfolyamat, hanem szűkebb­tágabb spirálisban haladó. így autochton anyagfelhal­mozódás jön létre, mely a környezet megváltozását vonja maga után. A természetes úton létrejövő válto­zások legtöbbször hosszú lélegzetűek, néha földtani ko­rokra terjednek, de végeredményben a tó elöregszik, az állóvízből az idők folyamán rét lesz. Tudjuk, hogy a feltöltődésben, kiszárazulásban az allochton hordalék és a szárazföldi növényzet térfoglalása is szerepet ját­szik. Az elmondottakból kiviláglik a környezet tanul­mányozásának szükségessége és jelentősége. A vizsgá­latok eleinte általános tájékozódást nyújtanak, ké­sőbb mind behatóbbá válnak. Azonban bármennyire is vizsgáljuk a részleteket, a munkát bevégezni sosem le­het, mert közben tárgyunk is változott, s új szempon­tok merülnek fel, új szükségletek támadnak. Kétségtelen, hogy az élőlények ökológiai szem­pontból való vizsgálatának önmagában is van varázsa. A vizek ökológiai egységeiben más és más társulás él. E társulás tagjai egymással lazább-szorosabb kapcso­latba lépnek a térben való helyfoglalás, táplálkozás (élelmilánc), lélegzés, szaporodás és védelem szerint. A társulás összetételének kialakulásánál történeti té­nyezők is érvényesülnek. A társulás mibenlétéről azon­ban csak úgy alakíthatunk magunknak hű képet, ha ismerjük az egyes tagok életkörét és ökológiai igényét. Az ökológiai valencia felvázolása, ha csak néhány leg­fontosabbnak vélt tényezőre szorítkozik is, amilyen a fény, hő. Oj stb.. stb-ellátás, gondos és sokirányú meg­figyelést kíván, melyet körültekintéssel átgondolt kí­sérletek sorozata egészít ki, és az adatoknak szaktudást feltételező, tárgyilagos értékelése követ. Tág tere nyí­lik ilyen vonalon a kutatásoknak, mert — mondhatnók — igen kevés élőlény reakcióterét ismerjük kielégítően, nem is említve azt, hogy a hatótényezők intenzitásbeli kilengésének határai legtöbbször bizonytalanok, elmo­sódottak. Már pedig az ökológia is törekszik arra, hogy a megállapított tényeket exakt módon, számszerűen fe­jezze ki. A reakcióteret sem úgy kell elképzelnünk, mint valami merev rendszert, mert a hatótényezők — mint már említettük — egymástól függően hatnak. Az egyes tényezők intenzitásbeli kilengésének nagysága utal a reakciótér rugalmasságára. A reakciótér rugalmasságával és a környezet vál­tozékonyságával kapcsolatban áll az alkalmazkodás kér­dése. A környezethez való alkalmazkodásnak rendkí­vül érdekes példáit ismerjük a vízi életben. Hogy a Philodona roseola nevű kerekesféreg, mely egymagá­ban — noha nagy népességben — képviseli a Balaton változatos mikrofaunáját a víztől locsolt, permetezett supralitorálban, ezt tágas ökológiai valenciájának kö­szönheti. Könnyen alkalmazkodik különösen a vízel­látás hőmérséklet, 0 2, sótartalom és fény mennyiség­beli változásaihoz. Megél hómezőkön, esővízcsatorná­ban és sebesen folyó karsztvizekben, napfény nélkül a parti homokban s fővárosunk vízvezetékében, vala­mint tűző napon a tó vagy tengerpart szikláin vöröslő moszatgyepben. Reakcióterét még tágítja az a tulaj­donsága, hogy noha vízi állat, tartós szárazság elvise­lésére is berendezkedett. Ugyancsak a kerekesférgek közül veszek egy má­sik érdekes példát. A kocsányos zsákot viselő Collothe­ca nemzetség legtöbb tagja vízinövényekre rögzült part­lakó. A Balatonból leírt, illetőleg megfigyelt négy faj mindenike más és más módon alkalmazkodott — al­katban és életmódban — annak a környezetnek saját­ságaihoz, amelybe, terjeszkedése folyamán behatolt. Egyik (C. balatonica Varga), az alzatnél'küli nyíltvizet lakva, lebegő életmódra tért át, kocsányos zsákja se­gíti a lebegésben. Egy másik (C. Wiszniewskij Varga) a nedves parti homok szemecskéi közét kitöltő parányi vízterekben él, s a környezet kiszáradásával járó ve­szedelem elől nedvességet tartó zsákjába rejtőzködik. A harmadikat (C. volutata Sebestyén—Varga) a parti öv szerves törmelékből álló laza üledékében találjuk, melyet a hullámjárás mindegyre felbolygat. Ha hordó alakú lakásába visszahúzódik, melyet beépített kova­moszatpáncéltömeg rugalmassá tesz, nincs ártalmára a gyakori ide-oda hányattatás. Az alkatban és élet­módban még csak vázlatosan ismert negyedik Collo­thcca sp. (Collotheca volutata Sebestyén—Varga 1949— 1950. var. sessilis Sebestyén 1957. Szerző megjegyzése 1969. IX.) egy a fenékiszapban élő ágascsápú rák (Mono­spilus) héjára rögzül, azzal viteti magát tova, tehát tár­sul egy olyan élőlénnyel, amelyet mozgása és méretei megóvnak az üledékrészecskék között való eltemette­téstől. Ebben a társulásban az is jelentős, hogy a gazda­állat — rokonsági körében — azon kevesek közé tarto­zik. melyek a kinőtt kitinhéjat nem vetik le. Mind­ezekre most nem térhetek bővebben ki. Nem lehet cél ez alkalommal az sem, hogy példák­kal világosítsam meg azoknak a vizsgálatoknak sok­rétűségét, melyek valamely holocoenoid, mint pl. a Balaton, ökológiai viszonyainak felkutatására irányul­nak-és ahhoz szükségesek, mint pl. — csak nagy vo­násokban —: a környezet abiotikus tényezőinek átte­kintő és részletekbe menő vizsgálata az év leforgása alatt, az egymást követő években, a Íj különböző bio­21

Next

/
Thumbnails
Contents