Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

SEBESTYÉN OLGA: A Balaton biológiai kutatásának korszerű szempontjai

A Balaton biológiai kutatásának korszerű szempontjai * Dr. SEBESTYÉN OLGA A haladó limnológíának egyik fő feladata a környezet és élővilág kölcsönhatásának vizsgálata. A limnológus arra törekszik, hogy é kölcsönhatás mibenlétét feltárja. A kutatás tárgyi ismeretek szempontjából, önmagában is jogosult lehet, de jogosultságát fokozza az a törekvés, hogy az eredmények hasznosíthatók legyenek a gyakorlati életben, az ember szükséglete szerint. Az ökológiai szemlélet előretörése a hidrobiológiái vizsgálatokban, valamint felismerése és tudatossá válása annak a bonyolult kapcsolatnak, mely a vizek biológiai viszonyai és az emberi élet sokrétű megnyilvánulása között fennáll, együttesen nagyot lendített a limnológia fejlődésén. Ezeknek tulajdonítható az is, hogy a közéletben e tudományág értékelése mindinkább fokozódik. A földi élet színtere a levegő és a víz. A tó vize a hal számára nemcsak folyékony halmazállapotú anyag, melyben tartózkodik és amelyben éleijelenségei lejátszódnak, hanem olyan közeg, melynek — az atmoszférához hasonlóan — klímája van. Ez a klíma változik a nappal és éjjel váltakozásával, az évszakok járása szerint, vagy még hosszabb időközökben, részben a víztömegen kívül fekvő hatásokra. A meteorológus a légkörben manapság nagyon sokféle tényezőt mér és tart nyilván. A vízben, mint életközegben, az oldott sók és gázok minősége és mennyisége, a hőmérséklet, fény, a lúgosság foka, elektramos vezetőképesség, dinamikai viszonyok, a víztömegek kicserélődésének tempója, szennyezettség stb. jön elsősorban tekintetbe, melyekhez még más, többé-kevésbé ismeretlen tényezők járulnak. Mindezek együttvéve környezetet alakítanak a vízben élő lények számára. Környezet — ökológiai értelemben — a ható tényezők öszszessége, szükséges és káros faktorok összhatása. Amint a víz benépesedik, anyagát és állapotát már nemcsak életnélküli tényezők szabják meg; ugyanis az élővilág tagjainak életköre és életfolyamatai következtében biogén faktorok is fellépnek. Biotikus hatás fennáll akkor is, ha pl. egy víztartályba egyetlen halat helyezek, de más lesz az, ha halunk e vízben é

1 és táplálkozik, megint más, ha valamely faj több példánya él a vízben, s méginkább eltérő, ha sokféle szervezetet, növényt, állatot rejt magában a víztömeg. A víz lakóinak igénye a fénnyel, hővel, 0

2-vel, a testét felépítő elemekkel, a víz lúgosságával, mozgá* A Magyar Hidrológiai Társaság Balatoni Ankétján (Hévíz, 1950.) elhangzott előadás. savai stb. szemben más és más. Szaknyelven azt mondjuk, hogy minden szervezetnek sajátos reakciótere, ökológiai valenciája van, mely az egyes tényezők intenzitásbeli kilengésének mérete és helyzete szerint más és más. Ugyanazon szervezet ökológiai igénye az életkör egyes szakaszaiban is változhat. Anyagfelvétel és anyagcseretermékek leadása, az elpusztultak állományának szétesése állandóan befolyásolja a környező víznek mint oldatnak tulajdonságait, fajonként és az életkör szakaszai szerint különböző minőségben és a népességtől függően, különböző intenzitásban. Az élővilág tehát kihat a környezetre és a milieu ennek következtében is alakul. Az élőhelynek lényege a változás. A környezet tehát nem merev rendszer, hanem folytonosan változó, alakuló folyamat: abiotikus és biotikus tényezőknek minőség és intenzitás szerint való szövevényes kapcsolata. A biogén faktorok szerepe nehezen ismerhető fel. Hogy pl. a Balatonban a Potamogeton perfoliatusból alakult hínárosban a nyár bizonyos szakaszán nagy népességben Sida, a Myriophyllumosban pedig Acroperus él a Cladocera csoport képviselőjeként, arra utalhat, hogy e hínárféleségek, vagy valamelyik a kettő közül, anyagfelvétel által vagy anyagleadás következtében, a milieut pozitív vagy negatív irányban megváltoztatja, úgy, hogy az új állapotot az egyik ágascsápú eltűri, sőt kedveli, a másik pedig kerüli. Ez a példa elvezet ahhoz a lényeges megállapításhoz, mely egyúttal az előbbiekből is következik — utalok arra, amit a szervezet reakcióteréről említettem —, hogy valamely szervezet előfordulása és népességének kifejlődése függ a milieuviszonyoktól. Az élőhely környezeti viszonyai lehetőséget nyújtanak vagy korlátokat emelnek élőszervezetek bejutására, fennmaradására, elszaporodására, egyszóval betelepedésére vagy kiesésére. (Természetesen topográfiai és történeti tényezők is számbajöhetnek ilyen kérdéseknél.) A környezet és élővilág közötti hatás tehát nem egyirányú, hanem kölcsönös: a milieu kialakításában részt vesznek biogén faktorok, az élővilág összetételét — minőség és mennyiség szerint — befolyásolják a környezeti viszonyok. Ez a kölcsönös kapcsolat annyira benső, hogy a környezet és élővilága magasabbrendű ökológiai egységként fogható fel. Hogy minden természetes vízfelhalmozódás magasabbrendű egységet — holocoenoidot 20