Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - AUJESZKY LÁSZLÓ dr.: Új módszer a csapadékadatok feldolgozására

Élesen különböznek ettől a záporeső tulajdonságai. A záporok térbelileg is, időbelileg is legnagyobb szabálytalanságot mutatnak. Néhány száz méteres távolságon belül lehetnek olyan helyek, amelyek közül az egyik igen nagy csapadékmennyiséget kap. a másik semmit sem. Az esőintenzitás szinte percről-percre óriási értékugrásoknak van alávetve. Sokkal nagyobb értékekre mehet fel, mint ami a csendes esőben lehetséges (több száz mm/óra értékek is előfordulhatnak), de a heves esőt perceken belül elgyengülések válthatják fel, sőt a zápor rövid időre egészen meg is szűnhet és rögtön utána fokozott erővel folytatódhatik. A záporok egészen másféle alakú felhőkből hullanak (u. n. Cumulonimbus), ezek nagy magasságba felnyúló, de aránylag keskeny felhőoszlopok. Az egyes felhőoszlopok közt sokszor teljesen felhőtlen teret találunk, máskor pedig csak egészen vékony, jelentéktelen felhőrétegek töltik ki a nagy oszlopfelhők közötti hézagokat. Természetesen nemcsak az esőnek van ilyen kétféle fajtája, hanem a havazásnak és a havasesőnek is. Ezeknek a csapadékoknak is van egy olyan alakjuk, amely egyenletes szerkezetű, nagy kiterjedésű felsikló-felhőzetből lassan és egyenletesen hull le és egy olyan alakjuk, amely Cumulonimbus-felhőoszlopokból szeszélyesen és nagy hevességgel zúdul alá. Ezekszerint az összes makrocsapadékok két nagy csoportba oszthatók : a felsiklási csapadékok és a záporcsapadékok csoportjára. Magyarországon vannak tájak, ahol a nép a zápor szót csak az esőre használja, a havazásra azonban nem, mert a záporeső egyik jellemző vonását abban látja, hogy a zápornak a hevesen hulló esőcsepjei a földre érve zajt okoznak. Ez kissé megnehezíti a nemzetközileg elfogadott tudományos szóhasználat meghonosítását, amely a záporokat nem ilyen mellékes külsőség alapján definiálja, hanem szeszélyes térbeli és időbeli eloszlásuk és jellegzetes felhőoszlopaik alapján határolja el ezt a fogalmat és ebből folyólag a záporszerű havazásokat is zápornak (pontosabban hózápornak) nevezi. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a kétféle csapadékfajta szoros kapcsolatban áll az u. n. időjárási frontok fellépésével. Időjárási frontfelületnek (röviden frontnak) hívjuk két egymásba ütköző légtömegnek a határterületét. Sík vidéken minden jelentősebb makrocsapadék az időjárási frontok mentén képződik. Az időjárási frontoknak többféle fajtájuk van. Az u. n. felsiklási frontokon felsikló felhőzet képződik és ebből felsikló csapadékok hullanak le. A légbetörési frontokon Cumulonimbus-fajtájú felhők képződnek és ennek megfelelően záporcsapadékok keletkeznek. Végül az u. n. okklúziós frontpárok két gyors egymásutánban felvonuló frontból (egy felsiklási frontból és egy utána felvonuló betörési frontból) állnak, amelyek egymástól nagyon különböző fejlettségi fokuak lehetnek. Ezért az okklúziós frontpárok alkalmával a következő lehetőségek állnak fenn : 1. felsikló csapadék és utána záporcsapadék (ha a frontpár mindkét tagja eléggé erős fejlettségű volt), 2. csak felsikló csapadék és 3. csak záporcsapadék (abban az esetben, ha a két front közül csak az egyik képes csapadékot adni, a másik pedig csapadék nélküli felhőzet alakjában vonul át felettünk). A kétféle makrocsapadék között hidrológiai szempontból is alapvető különbségek mutatkoznak. A lassan előkészülő és sokáig tartó felsiklási csapadékok alkalmával a talajhoz közeleső levegőrétegek általában telítve vannak vízgőzzel, ezért a csapadék elpárolgása, vagy teljesen lehetetlen, vagy csak nagyon gyengén megy végbe. Ezzel szemben a záporok kitörésekor, különösen az év melegebb hónapjaiban, többnyire igen kicsi az alsó légrétegekben a viszonylagos nedvesség (sokszor 40—50%, vagy ennél is kevesebb). Ezért a záporok csapadékmennyiségéből viszonylag sokkal több párolog el. Ezenkívül a gyorsan vonuló záporok után többnyire szeles és derült idő következik, néha igen erős napsütéssel. Mindez a csapadék rohamos elpárolgásának rendkívül kedvez. További lényeges különbség, hogy a felsiklási esők egyenletesen érkező víztömegei aránylag lassan folynak le és közben a vízbefogadó talajokba jelentékeny beszivárgás mehet végbe. A záporok hirtelen fellépő nagy víztömegei viszont nagy sebességgel rohannak a mélyedések felé. Hirtelen töltik meg a vízlefolyó hálózatot és gyors lezuhanásukkal nagy eróziós hatásokat váltanak ki, amelyek jelentékeny mennyiségű és sokszor igen durva szerkezetű lebegő anyagot juttatnak a vízfolyásokba. A hózáporok csapadékmennyisége nem kerül ugyan azonnal a vízlevezető hálózatba, de záporszerű jellegük miatt ezek a csapadékok nagy és egyenlőtlen elhelyezkedésű hótömegeket halmoznak fel a vízgyűjtőterület egyes szakaszai felett, amelyek elolvadásuk után jelentékeny eróziós jelenségek kíséretében jutnak be a folyó medrébe. Nem lehet kétséges, hogy a felsiklásból származó csapadékok számára a lefolyási tényezőnek egészen más értékét és a talajpusztulásnak egy sokkal gyengébb mértékét kell feltételeznünk, mint az ugyanazon vidéken lehulló záporcsapadékok esetében. Világos ezekután, hogy a felsikló és záporcsapadék megkülönböztetése hidrológiai szempontból éppen olyan lényeges, mint az esőnek és a hónak egymástól való megkülönböztetése.'") Éppen ezért rendkívül érdekes kérdés, hogy egy vidéken, amelynek pl. évi 600 mm átlagos csapadékmennyisége van, vájjon mennyi csapadék adódik a csendes felsikló csapadékból és mennyi a záporoknak a csapadékából. Erre a kérdésre eddig senki sem adhatott választ, mert összes csapadékstatisztikáink úgy készülnek, hogy a két (egymástól hidrológiai szempontból nagyon eltérő) csapadékfajtának az együttes mennyiségét mutatják csak ki. Nyilvánvaló, hogy valamely évi csapadékmennyiségnek, pl. 600 mm csapadéknak, egészen más hidrológiai jelentése van, ha ebből 500 mm záporcsapadék volt és csak 100 mm volt felsiklási csapadék és megint egészen más jelentése, ha a 600 mm-nyi esőnek a túlnyomó része felsikló csapadékokból kerül ki. De, hogy pl. Budapesten *) Utóbbira -nézcve 1. pl. Aujeszky : A csapadék halmazállapotát meghatározó meteorológiai tényezők, különös tekintettel az eső és hó eltérő hidrológiai szerepére. Vízügyi Közlemények, 1935 október— november, IV—VII. rész.