Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - AUJESZKY LÁSZLÓ dr.: Új módszer a csapadékadatok feldolgozására

K A CTCT/^D/^I A Szerző tanulmánya azzal foglalkozik, hogy a légköri csapadéknak különféle fajtái egymásIvl L. I IZ.Lyr\vJI vJwl/A tó

1 mennyire eltérnek hidrológiai jelentőségük szempontjából. A vízimérnöknek, vagy a gazdásznak egészen másként kell kiértékelnie pl. egy havi 50 mm-es csendes esőzéssel lehullott csapadékot, mint egy ugyanakkora, de negyedórás felhőszakadással érkező vízmennyiséget. A tanulmánynak igen nagy a jelentősége a mezőgazdasági szempontokon kívül az ötéves terv vlziépítési programjának előmunkálataival kapcsolatban is. U. D. C. 551.577:551.506:519.2. Uj módszer csapadékadatok feldolgozására DR AUJESZKY LÁSZLÓ A légköri csapadékok sokféle fajtája közt lényeges különbségek vannak, hidrológiai jelentőségük szempontjából. Ezen az alapon a csapadékjelenségeket két fő csoportba szokás sorozni, a makrocsapadékok és a mikrocsapadékok csoportjába. A makrocsapadékok csoportjába tartozik minden eső, havazás és havaseső, kivéve az egészen gyenge felhő- és esőszitálásokat. A makrocsapadékok közös jellemző tulajdonságai, hogy jelentékeny csapadékmennyiségeket szolgáltatnak és hogy a légkör magas rétegeiben, általában 2000—500Q méter közti magasságban, nagy vastagságú felhőtömegekből keletkeznek. A másik csoportot alkotó mikrocsapadékok közé tartozik a harmat, a dér, a zúzmara, továbbá a (közönséges esőnél sokkal kisebb cseppecskékből álló) esőszitálás, a közönséges hópelyhekiiez képest igen kis jégkristályokból álló hószitálás. Ezek a csapadékok nem csak mennyiségileg sokkal jelentéktelenebbek, hanem még az a különleges tulajdonságuk is van, hogy az alsó légrétegekben keletkeznek és emiatt erősen alá vannak vetve a földfelszín kisebb részleteiből kiinduló hatásoknak : egy fának, vagy egy kisebb földhányásnak a jelenléte már előidézheti, vagy megakadályozhatja fellépésüket, úgy hogy kis távolságon belül is nagy különbségek mutatkozhatnak a fellépésükben és a mennyiségükben. A meteorológiában az olyan jelenségeket, amelyek kis távolságon belül is nagy mennyiségi változásokat mutatnak, mikrometeorológiai jelenségeknek szokás hívni. Ebből a szóhasználatból ered a mikrocsapadék elnevezés és ennek ellentéteként hívjuk a másik csoportba sorolt csapadékokat makrocsapadékoknak. Nyilvánvaló, hogy hidrológiai szempontból elsősorban a makrocsapadékoknak van jelentőségük. A vízgazdálkodási célokat szolgáló meteorológiai megfigyelőhálózatok »csapadékmérő« állomásai olyan műszerekkel vannak ellátva, amelyek csak a makrocsapadékok pontos megfigyelésére alkalmasak. (A mikrocsapadékok mérésére különleges műszerek szolgálnak, ezeknek azonban csak a meteorológia más alkalmazási ágaiban van jelentőségük, pl. a zuzmaramérőknek az elektrometeorológiában és az erdészeti meteorológiában, a harmatmérőknek az agrometeorológiában). A közönséges értelemben vett csapadékmérő műszer arra van Méthode nouvelle de la statistique des précépitations atmosphériques. Par doc. Dr I.. Aujeszky. (Résumé p. 160.) A Magyar Hidrológiai Társaság 1950. ápr. 26-iki előadó ülésén elhangzott előadás. berendezve, hogy a makrocsapadékokat minél nagyobb pontossággal mérje meg és ezzel a hidrológiai igényeket általában jól kielégíti. Más kérdés azonban, hogy a csapadékmérő hálózat adatainak jelenlegi feldolgozási módja teljes mértékben megfelel-e a mai vízgazdálkodás messzemenő szükségleteinek. A feldolgozás ezidőszerint általában úgy történik, hogy az egyes észlelőállomásokon műszerekkel megmért csapadékmennyiségek roppant adattömegét bizonyos statisztikai eljárásoknak vetjük alá. Előírt naptári időszakokból, hónapokról és évekről kiszámítjuk a csapadékösszegeket és ezeket választjuk a vízgazdálkodási számítások kiinduló adatáúl. Ez a ma világszerte használt eljárás akkor lenne teljesen jogosult és kifogástalan, ha a makrocsapadékok mind azonos természetűek volnának és hidrológiai jelentőségükben nem mutatkoznának különbségek. Ilyen kellemes helyzetben volnánk pl. abban az esetben, ha egy 50 milliméteres csapadékmennyiségből mindig ugyanakkora hányad párologna el, ugyanakkora hányad szivárogna be a talajba és folyna le a vízgyűjtő hálózatba (egy és ugyanazon a vízgyűjtő területen^ vagy legalább annak egy megadott részében). Jól tudjuk azon- • ban, hogy a valóságban ez korántsem teljesül be. fgy pl. a lefolyási tényező egy és ugyanazon a helyen is lényeges változásoknak van alávetve egyedül amiatt, mert maguknak a makrocsapadékoknak két egymástól nagyon eltérő fajtája különböztethető meg. A meteorológia egyik alapvető tétele szerint az esőnek kétféle alakja van : az egyenletes csendes eső és a szeszélyesen fellépő, szabálytalan viselkedésű záporeső. A csendes eső jellemző tulajdonságai a következők. Ugy térbelileg, mint időbelileg nagy egyenletességgel lép fel. Sík vidéken igen nagy területek ugyanolyan mennyiséget kapnak belőle. Az időegység alatt lehulló esőmennyiség (u. n. esőintenzltás) nem nagy és az esőzés folyamán csak keveset változik. Átlagos értéke 1 mm/óra közelében szokott lenni és csak igen kivételesen haladja meg a 2 mm/órát. Jellegzetes alakú felhőkben (u. n. felsikló felhőzet) képződik, amelyek többnyire igen nagy kiterjedésűek, sokszor néhány százezer négyzetkilométernyi területet egyenletesen borítanak be, úgy hogy a felhő középső részei alatt álló szemlélő számára a felhő az egész eget beborítja és a felhő mindenütt túlnyúlik a látóhatáron. 91