Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - SZABÓ ZOLTÁN dr.: A bioindikátorok ökológiai jelentősége

A szerző lal'ábbi munkájában rendszeresen tanulmányozza saját vizsgálatai, továbbá szovjet és német kutatók megfigyelései alapján a biológiai indikátorokat, amelyek mint VtZérfajok élőhelyük környezetét jed'emzik. A tanulmány célja, hogy a kutiatóíkat elmélyedtebb ökológiai vizsgálatokra ösztönözze. l

T. D. C. 577.4 A bioindikátorok ökológiai jelentősége* Ifj. SZAB Ó Z 0 L TÁN D R Indikátor

1 névvel illeti a természettudományi kutatás mindazokat a segédeszközöket, segédanyagokat, segédszereket, és élő vagy élettelen szervezeteket, melyek a vizsgálatok folyamán az elért eredmények, tapasztalatok és megfigyelések bizonyítékául, a folyamatok, határok és átmenetek jelzésére, meghatározására, ismertetésére bármikor tanulságul szolgálnak. Szerepük a tételek, fel.evések, törvények bizonyításában lehet közvetett, ha egyél) bizonyítékokkal együtt egyértelmű adatokat szolgáltatnak, vagv közvetlen, ha mint egyetlen, elismert, és kizárólagos bizonyítékot adókA természettudományi kutatás általában valamennyi ismert indikátorával foglalkozó tanulmányban (6) az" adott kérdés tisztázásának az érdekében célszerűségi okokból az indikátorokat- kellő megfontolás alapján a következőképen osztályoztam: INDIKÁTOROK SZERVES SZERVETLEN (organikus) (anorganikus) ÉLŐ ÉLETTELEN —fiziko (bio) (abio) —kemo > \ növényi állati —aero (fito) (zoo) —geo - I \< I í ,/\ i egész rész —limno (totum) (pars) —stb. Nézetem szerint azonban még a fenti beosztás, mint vázlatos áttekintés sem fedi teljes mértékben a valóságot, nem vezet a kérdés teljes tisztázására; vonatkozik ez elsősorban az organikus bioindikátorok

2 szerepére és jelentőségére a természettudományi kutatásban. NAUMANN szerint (4) a „biológiai, vagy élő indikátorok mindazok a szervezetek, melyek egy bizonyos környezetet jellemeznek". NAUMANN eme szabatos fogalmazása teljes mértékben fedi a valóságot és a vizsgálatainál felhasznált bioziooindikátorainak csakis meghatározott környezeti viszonyok között voltak meg a természetes életfolyamataik, így mindenesetre tény az, hogy annak megállapítására, hogy milyen növényivagy állatfajok jöhetnek valamely vizsgálat* A Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának 1946 május hó 9 i ülésén elhangzott e'őadás. 1 Származása: latin; indicare: jelent, említ, meghatároz; fe jelent, elárul; mutat, felfedez. Átvitt értekemben: index: ismertető jel, mutató, jelző, bizonyítók, bizonyság. 2 A régi — Naumann elnevezésű — biológiai indikátoraik általam bevezetett célszerűbb elnevezése. nál, kísérletnél bioindikátorként számításba, arra azok HESSE-féle ökológiai valenciá-ja (2) feltétlenül mérvadó. A kutató két szempontból használhat bioindikátort: egyrészt vagy arra kíváncsi, hogy a vizsgált szervezet, mely körülmények között él optimálisan, azaz tehát mi a maximális és. minimális tűrési határa (tolerantia); vagy másrészt egy — vagy több — már ismert életkörülményű faj miként él meg új — ismeretlen — környezetben. Mindkét kísérleti vizsgálódásnak messzemenő tudományos és gyakorlati, gazdasági jelentősége van. Az egyik kutatási eredmény: biocönotikai tapasztalatainak kiszélesítését jelenti, a másik — a gyakorlati következtetés — pedig a haszon növények- és állatok termelése, tenyésztése és nemesítése terén nélkülözhetetlen. A legkedvezőbb életkörülmények vizsgálata azt dönti el, hogy a vizsláit egyed, faj euriökl vagy s t e n ö k jellegű-e. Viszont az ismeretlen környezetben már az euriök vagy stenök fajhoz tartozó egyedek élet jelenségeiből, főleg tenyészőképességéből vonunk le a környezet tényezőire (standardjaira) következtetést. A bioindikátoros kísérletek tehát a környezeti tényezőkre reagáló, alkalmazkodó (efarmónikus) tulajdonságokat vizsgálják, azaz ezekből vonnak le a szervezetre, vagy a környezetre következtetéseket. Miértis a biondikátorok alkalmazása, használata teljesen nélkülözhetetlen a botanika és zoológia keretében a physiologia- morphologia. anatómia (cytologia és histologia), ökológia, choíologia, chronologia. phylogenetika, ontogenia, teratologia, pathologia, genetica, biocönotica, sociologia, stb. kutatási terén. A szervezet életében a szervezet fejlődését, alaki tulajdonságát és működését befolvásoló, tehát a reagáló képességét bizonyító külső — környezeti — hatások három csoportba oszthatók, úgymint: 1. klimatikus hatások. Ezek a földrajzi helyhez kötöttek, a levegő, fény. hő, csapadék stb. viszonyok. 2- trofikus hatások, melyek a táplálkozás mennyiségi és minőségi tényezőivel kapcsolatosak s végül 3. biotikus hatások: az élő szervezetek egymásra gyakorolt hatásai. E hatások külön-külön vagy együttesen exogén tényezőként játszanak szerepet a szervezet megjelenésének (fenotipusának) a megváltoztatásában. Pleiotrópia: egy tényező hatása több szervre és poliméria: több tényező ugyanazon változás előidézője. Bedeutung der Biovndib'Moren in der Oekologisclieu Vorschung. Von Dr. Z. Szabó jun. (Auszug S. 80.) 70