Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Magyar szemle - SZÁVA-KOVÁTS JÓZSEF dr.–BERÉNYI DÉNES dr.: A talajmenti légréteg éghajlata

.Ualukul procercoid lárvává. Az így fertőzött rákokat táplálékként felveszik a kecsegék, a a gyomornedvben ttom emésztődő lárva áttöri a hal bélfalát és a lval testüregében foglal helyet a ,máj közelében. Itt megnő és ivaréretté válik. Janickij-Tciak sikerült fertőzött rákokkal való etetéssel a keesegéket mesterségesen meg fertőzni. Az Amphilina foliacea köztigazdái közül a Dieerogamimaruis liaematobaphes és a Coro phium curvispinurn a Tisza vízrendszerében előfordulnak, mint azt Dudich

3, ••>, 5 és Woynárooich

n kimutatták, így a fertőzés lehetősége adva van. Ha a jövőben meginduló dnna-, ill. tiszakutatás még jobban kideríti ezeknek a foly óknak alsóbbrendű rákfaunáját, nem lehetetlen, hogy megállapíthatjuk majd a nálunk élő köztigazdákat. IRODALOM : 1. Uaday E. (1918): Cmstacea in: Fauna Kugni Hunira rlae. — Budapest. 2. Dogjely. V. A. (1932): Parazitámyije zaboleványija rib. (Halak élősködőokozta megbetegedései. Orosz nye'yen.) Moszkva—Leningrád, i>i>. 1—151. 3. Dudich E. (1927): Új rákfajaik Magyarország fauna jában. — Arch. Balatonipum. Vol. 1. T'ars 3, p. 343—387. í. Dudich h. (1941): D:e i,m (íebiete des liistorisehon Ungiarn naoligewiesenen Amphioiden. Fragm. Faun. Hung., Tora. IV. Faso. 1. p. 14—20 i. Dudich E. (1947): Die höheren Krebse (M.alncostiraca) der Mitte'-Doniau. Fragm. Faun. Hung., Tom. X. Fa.se. 4. p. 125—132. •>. Geyer, Fr. (1940): Beöbachtungen über párasitisobe Copepoden. Niachtrage und Beriehtigungen. . — Fragm. Faun. Hung., Tom. IIT. Faso. 1. p. 9—14. 7. Hofer, B. (1904): Handbuch der Fischki-finkheitan. München, pp. 1—359. S. Lühe, M. (1910): Parasitische Plattwürmer. II: Ces todes. — In: Brauers die Siisswasserfauna üeutseh tands. Heft. 18. pp. 1—153. 9. Margó F. (1879): Budapest és környéke állattani szempontból. — Budapest pp. 140. 1(1. Pesta, O. (1934): Krebstiere oder Crusta"oa I: Ruder t'üsser oder üöpepoda. In: Dalils Die Tierwetl Deutschlainds. Te.il 29. pp. 68. 11. Ráiz I. (1920): Cestoda. In: Fauna Regni Hunga riae. Budapest. 12. Stossieh. M. (1889): Vermi parassiti in animali delin Croazia. — Glasnik hrvatskogia navavcslovnoga drnztva. Zagreb. IV. 13. Woynárovich E. (1943): Űber das Vorkominen von Oorophium curv-ispinum G. O. Sars in rler Bodrog. Fragm. Faun. Hung.. Tom. VI. Fasc. i. p. 153. 14. Vutskits Gy. (1904): Hátaink alsórendű rákel'enségei ről. — Halászat. V. évi. p. 110—111, 116—118. 15. Zunker, M.: Cestoda. Bandwürmer. — In: Scbulzes Biolwgie der Tiero Deutschlamds. Lief. 21. pp. 44. ^CQQQQQQIBQIIISIQBI A talajmenti légréteg éghajlata. (Mikroklima és növényklima). Dr Száva-Kováts József ós dr Herényi Dénes. (Az Országos Meteorológiai ós Földuiágiit'ssógi Intézet ki wh'Ánya. Budapest. 1048. — 108. o'cl.l 1T. I). <'. 55>1..5R4 551.58fi:58. Ez az első magyarnyelvü .ínoikii'oik'lliimiatolóigiaá munka. A mű I. réméiben Szarva—Kováts József — amtómt a. bevezető fejezetében is kifejezi a taliajiközeli kisméretű lég-állapotok elkülönítését ós közelebbi tannlniá.nyozásániak eddigi fontosabb eredményeit mutatja be. A TI. fejezetben, amely a nap sugárzó ener giá járnak a földfelszínen való megjelenésével foglalkozóik, olvassuk, hogy a felazín a rövidhullámú najpsiuigárziást hosszúhullámú földsugárzássá alakítva ált. energiakészletét ki is sugározza. A talaj azonban nemcsak kisiugárzá saail csöiklkieiiiti energiatartalmát, hanem a benne levő víz elpárologtatásáivial is. A felszín közelében levő alacsony légtérben amint azt a III. fejezetben olvassuk 'gészöii elitérő a hőházitartiáR', mert. nagymérték ben. ,függ a tnlajíMszín hőháztartásától. Ellenben a talajtól távolabbi légterekben (makróterek) éveik hosszú porának hőháatoairtása ahogy e®t a edkévtizede szorgalmasan gyiij'ött meteorológiai ós kiírnia tológaiai mérési eredmények igazoljálk állandó jellegű jelieniségeibat vált ki (pl. évi kíözéphőmérséklet) és egyöntetűen mutatkozó törvényszerűségekkel jellemezhető (pl. a hőmérséklet évi íLmgiadozása). Azonban a nagyikHerjedesíí adkszor többszázezer' jkor-nyi — miakrotarelk alján levő talajszint élénk tagozódású: nagy és aprólétasam tagolt a relief, sűrűn változó a talaj minősége, összetétele, fedettsége stb. Itit a felszíni taigozottságniak megfelelően aipró levegő tesibecökék alakulnak ki. ahol a talaj energiabevétele mindenütt azonos ugyain, cHaklbogy ez a bevétel eltérően. kiilönlböző módom használódik fel. Fontos szerepet tulajdonít a hőátadás imódjai között a víz halmazát! apotvá hozásaival kapcsolatban álló hőátadásnak (dór- ós harmatképződés, párolgás, szublimáció, lecsapódás «tib.). Minthogy a talajközeli légállapotok i 'rben és időben is gyorsan változnak, a további fejte'geiések ezekre a körülményekre is kiterjednek. Ebből a fejezetből különösen érdekesek a talajközeli levegő nedvesség-i viszonyaira és a vízpára kicsapó dására vonatkozó fejtegetések részben saját kísér let- és megfigyeléssorozata alapján. A felszín anyagi összetételének a talajközeli légállapotokra gyakorolt hatását vizsgálva, bennünket különösen a víz- és a hófelszín hőháztartása érdekelhet, amely jóval különbözik a szilárd talajétól. A tér szín egyenetlenségeinek a levegő hő- és vízháztartására gyakorolt, befolyását eddig szintén csak a makrokliuratológ'iai vizsgálatok alapján ismertük jobban. Valamely jól tagolt, esetleg még maganövényzettel is fedett terep mikroklimatológiai sajátságai nagyobb térközben különülnek el a vidék makroklímájától, mint 9 körülbelül 2 m-es szabványos klímahatár és így kialakul a meso klíma. Különösen szépen mutatja be a meleg lejtőzóna elhelyezkedését a völgyek oldalain. Beszámol arról is, saját paradicsomkísérletei alapján, hogy hogyan lehet a talaj vízkészletét jobban megóvni és hőháztnrtását a többtermelés érdekében szabályozni (Folytatás a 73. oldalon.) ÓH