Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - JACZÓ IMRE dr.: Parazitológiai jegyzetek. IV.

A halaknak Magyarországon két kevéssé ismert élősködőjével foglalkozik az alábbi tanulmány, amelyben szerző a balatoni küszön és a tiszai keesegén megfigyelt jelenségeket hasonlítja össze külföldi kutatók utak, elsősorban a szovjet Dogjelynek és .Tainickijnek vizsgálati eredményeivel. A tanulmány a haltenyésztés fejlesztését segíti elő az ötéfves tervével kapcsolatban. I'. I). C. 576.895:Mö.3+&76.896.W. Parazitológiai jegyzetek* JACZO I M fi k dk IV. A) Lernaea ciprinacea L. balatoni küszről (Albumus lueidus Heck.). E fajnak előfordulására vonatkozó adatokat Pesta

1

0 foglalta össze. Szerinte Európában (Szovjetunió, Skandinávia, Anglia, Franciaország, Olaszország, Svájc és Németország) és Ázsiában (Japán) fordul elő. Gazdaállata főlag a 'kárász, de találtak keskeny-kárászon (G. c. gibelio) és dévér keszegen is. Japánban az arany-kárászról, angolnáról és kétéltűekrő! isimeret es. Valószínű, hogy Pesta nem ismerte Margó", Uaday

1 és Vutskits

1

4 cikkeit, mert nem említá ezt a fajt Magyarországról. Margó adata nyo mán Daday Budapest környékéről ponty kopoltyújáról említi. Vutskits a kurta baling (Leucaspius delineatus Heck.) testének külsején a pikkelyek közé fúródva találta két ízben is. Cikké• ben rajzot is közöl erről az élősködőről. A magyarországi adatokat Geyer

6 egészítette ki a Velencei tóból fogott koncé? (Léuciseus rutiilus L.)-ról gyűjtött Lernaea cyprinaceával. 1949. V. 22-én a Siófoknál épült Balaton-Sió hajózó-zsilip két kapuja közötti vízszakaszon gyűjtött küsz (Alburnus lucidus Heck.) testén találtaim meg én ezt az élősködő rákot, mely fejszarvacskáival a pikkelyek között erősen az izomzatba fúródva rögzítődött gazdájához. A ínég élő állaton nagyítóval jól léhe'iett látni az állandó szivattyúzást, mellyel a hal vérét és testnedvét saját testébe szívta. Ez a példány teljesen megegyezett Pesta leírásával (1. e. p. 42-—44.), még aibban is, hogy a testén, főleg annak distalis végén kovamoszát és Epistylis sp. volt települve, mely egészen tetemes bolyhos bevonatot képezett rajta. Hofer

7 és Vutskits

1

4 megfigyelései szerint tömeges fertőzés esetén károsak, inert az élősködőktől meglepett halak lefogynak, elgyengülnek. Tömeges fertőzésről eddig kevés adatunk van (Dogjely 1. c. p. 126.). Tömeges fertőzést ón sem figyeltem meg, mivel csak egy kiiszt találtam egyetlen élősködővel fertőzve, de ez az egy rák is elég tetemes sebet ejtett, mely bevérződhet és a nekrotikus szövetek útján könnyen másodlagos fertőzés (baktérium, gomba) kapuja lehet. A Balaton halairól ez az élősködő ez ideig ismeretlen volt, ezért érdemesnek tartottam feljegyezni annál is inkább, mert a küszt mint új gazdaállatot említhetem meg. A Lernaea cip. rinaeea L. szabadonúszó hímje ezideig a Balatonból ismeretien. Kívánatos lenne, hogy a Balaton plankton-lényeivel foglalkozó kutatóink szentteljenek ennek is figyelmet és ha megtalálják, jegyezzék fel a tudomány számára. B) Amphilina foLiam / •

/l /»i,n/i/ii o * A Magyar Hidrológiai Társaság Limuo'.-ójsiai Szak 'wztályánaik 1949 június Ivó 2-ülésén elhangzott előadás. ina foliacea H'agen tiszai kecsegéböl (Acipenser ruthenus L.). Az állatrendszertannal foglalkozó kutatók a Gestodariákat, ahová laz Amphilina foliacea is tartozik, egy átmeneti alaknak fogják fel a Trematodák és Cestodák között. A Tremato dák a bélcsatorna hiánya a Gestodáktól pedig a scolex hiánya különíti el. Jó átnézeti képet ad Woodland nyomán e faj szerveinek elhelyezéséről Zunker''. így itt ennek leírását mellőzöm. Gazdaállataikónt a tokfélék különböző fa jait ismerjük: Acipanser sturio, Ac. glaber, Ac. güldenstadti, Ac. huso, Ac. ruthenus és az Ac. güldenstádti X Ac. ruthenus kbrcsa. (Lühe

b Zunker

1

7', Dogjely".) 1884-lben a Dunából Vnkováriiál gyűjtötték ezt az élősködőt egy kecsegéböl. Ez az adat került bele Stossieh

1

2 és Itéitz

n munkáiba. A kii! földi kutatók közül Dogjely" említi, hogy a Duna, mentén Magyarországon és Ausztriában is előfordul. Mivel illyen kevés adat van e fajnak ina gyár országi előfordulására vonatkozóan, érdemesnek tartottam, hogy feljegyezzem, miszerint a múlt év őszén (1948. IX. 30.) én egy a Tiszából (Vezseny határában) származó fceesegében, annak testüregében találtam ennek az élősködőnek három egyedét. A kecsege kb. 50 om ihoszú volt. Janickij vizsgálatai szerint (Dogjely 1. c. p. 79—80) a volgai kieesegék általában 36%-ban voltaik Amphilinával fertőzve és ezek közül is főleg a fiatalabb (18—22 cm) nemzedék. Az idő siebbekíben az Amphilinák helyén sárga csomókat figyelt meg, melyeiket visszafejlődött, elpusztult Amphlinák maradékának tart. Külöiiöselbb betegséget ezek az élősködők nem okoztak. > Az Amphilina foliacea fejlődése átalaku lássál ós gazdaeserével történik. A hal testében ivariéretté vált egyedek petéi a vízbe kerül nek. A petében már 10 horoggal ellátott kicsiny embryót találunk. A petéket rákok (Diceroganimarus haeinatobaphes, Coropbium curvispi nuim, Gamnnarus platycheir, Metainysis strau dhi) kell. hogy megegyék. A rákok bélosator nájában a petéből kibújik az embryo, a bél. falat áttöri és a testüregben foglal helyet. Parasitohgiea' Sludies. IV. Hy T. Jaczó, D. Se. (English text. i). 79.) fik