Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - DE CHATEL RUDOLF: Hidrológiai előtanulmányok mélyépítések keresztülvitelénél

ségének feltételezésével kiszámított „k-érték" nagyobb vízmennyiséget fog adni, mint a valóságban lesz, tehát a biztonság oldalán maradunk. Ami pedig az R-sugárnak a számításokban felveendő értékét illeti, az a közepes ,,/c-értékből", a talaj hézagtartalmából és a tényleges talajvízszintsüllyesztés időtartamából számítható ki. Ezek a számítások egyúttal ellenőrzést adnak a próbaszivattyúzás adataiból kapott .,R" értékre vonatkozóan. Végül nem hagyhatom említés nélkül, hogy a vízáteresztőképességi együttható helyes megállapítása különleges jelentőségre tett szert a talaj vízszintsüllyesztés technikájában, már a 20-as évek végén beállt fejlődés következtében, amely a búvárszivattyúik alkalmazásának térfoglalásával jellemezhető. Itt csak arra, akarok rámutatni hogy búvárszivattyúk alkalmazásánál kutankénti vízhozam helyes becslése, illetve kiszámítása fokozottabb jelentőséggel bír, mert a Szenny vízöntözések a Szovjetunióban. (A szennyvízzel való öntözés és annak tisztító hatása.) Weltchkine foglalkozott az öntözőterületen a szennyvíz el párolgásának mértékével Penelk ós Oldekop képletei alapján. Míg- Penc'k szerint a párolgás értéke megkapható az öntözőterületre vezetett és az aliagesövek által elvezetett vízmennyiséig különbségéből, adclig OÍddkop a levegő relatív medve-Bég© segítöégévol határozza meg az elpárolgást. Szerző megállapításai szerint a nyári hónapokban iá, kétféle -számítási mód által kapott értékek fed Mi egymást, míg m őszi hónapokban,' de főleg téleta már nagy az eltérés. Ezt azzial lehet magyarázni, hogy a szennyvíz hőmérséklete aránylag magas és a hűvös, illetve hideg légrétegeik a talaj felett helyezkednek el. A Moszkva—Lu beo^zy-i öntöző teriil'e-tein Dworetzy megfigyelte, hogy míg a nyíilt osurgaléfcvíz-lerwezető árkok a talajvízszintet az isimért módom leszállítják, addig az alagcsövak a talajvízszintet csak igen kis mértékben befolyásolták. Rasikoff ismerteti -a Lubertzy-i 'öntözőterület álllandóain csökkenő felvevőképességéit. A hektáronkénti évii 90-000 m" szennyvízterhelés igen sok, a talaj beiszapolódik és a termelőtalajt: képező divuliális homok, Weltchkine szerint, elbomlik. Ezen dkok miiiatt szüfcég viain ia. szennyvíz öntözés előtti iilapítésére. A végzett számítások szerint, ülepítőmedencéket és rothasztótartányokat kell építemi. Az 1934. évben, a moszkvai öntözőterületen megállapították, hogy a főzelék hozam visszaesett, holott a talaj nitroigéntaaitalma 0.35, foszfortartalma 0.58%, tehát igie.ii mlagas rwolt. Gantimnroir közlése zserint, a terméshozam ott volt nagyon alacsony ahol az előző tél folyamán a szennyvíz megfagyott. Ebiből azt a kövatkeztatóst vonták le, - hogy küiönlböző ártiaKmias anyagok, minit vasszulfát, kénhidrogén, szerves bomlástermékek redukáló hatása lépett fel. A megállapított pHérték 7,5—8 O; r. h. (redoxopotenciál Clar szerint) értékeik 10 körül voltak. Hároméves tapasztalat alapján a cukorrépánál 62%-os cv-öikkeintés mutatkozott, ha a talaj felett a szennyvíz, befagyott. Ugyanez a jelenség mutatkozott kelkáposztánál és az uborkánál! is. Mindebből az a kutak számával egyenlő a szivattyúk száma, tehát a vízáteresztőképességi tényező helyes megállapítása jelentős befektetések foganatost tását dönti el. A kutankénti vízhozam, a kutak vízfelvevőképessége a talajvízszintsüllyesztés elmélete szerint a „k-érték" négyzetgyökével arányos, de a,z elméletnek ez a része még kevésbbé tekinthető szabatosnak, mint a talajvízszintsüllyesztés elmélete általában. Ezért'— bár kétségtelen, íhogy minél finomabb a talaj, annál kevesebb vizet kapunk kutanként — a próbaszivattyúzással kutanként megállapított vízhozam az elméletileg kiszámítható vízhozam kívánatos ellenőrzését adja, különös tekintettel arra, hogy ez az adat nemcsak a szivattyúk számát dönti el. hanem azok méreteit is. Ez utóbbinak pedig fokozott a jelentősége, mert a búvárszivattyúk áramfogyasztása nem mindig alkalmazkodik a tényleges teljestmónyhez, s ígv túlságosan nagy szivattyúk beépítése igen tekintélves energiapazarlást okozhat. tapasztalat s«űrbatő le, hogy a, kötött talajok téli eláraszitása hátrány-os. Deringue ismerteti az odesszai síztennyvízönftiözés történetét. 1888-ban láte- ütettiék, előtszö-r Oroszországibiain. Egyre fejlődött, 1935-ben 1145 ha kiterjedésű volt és rajta 50.000 ,m*/nap szi2nn>vizet öntözsnlak el. Elárasztással működik. 258 ha nincs művelés alláitt, itt 150—200 m'/nap a terhelés, 626 ha-n van mezőgazdasági művelés, ott 50—70 m'/nap az öntözött szennyivíz ,mennyiség. Gandclmann szerint az odesszai ötótözőteriilieten áthaladó szismny víz tisztítása már teljes mértékű 150 m'/,nap/ha terhelés mellett, 0.5 m-es földrétegeit. A minszki 1930-ban létesített szeiiiiyvízöntözé-sről számol be Galperine, a 44 ha kiterjedésű területien 300 m'/nap a terhelés, a talaj igen jó áteresztő, o. talajvízszint igen mélyen van. Stroganoff ismerteti, hogy az 1930. és 1931. években a kormányzat elrendelte, hogy a. szennyvizeit — alhol csak a körülmények megengedtük — a mezőgazdaságnak kell juttatni. 1935-ben a Várostudományi Akadémia országos értekezletet hívott össze,, melyen '30 előadás hangzott el. Végeredményiben kiderült, hogy la kérdési bonyolultabb, mint amilyennek látszik. Egészségügyi okokból ugyanis minél messzibbre kell vinni a szennyvizet a lakott területtől, de ekikor a költségűik is miagyon megnőnének- így 16 km-es távolság esetén már drágább a szetamyivízöintözés, mint bármelyik biiológlM szannyvíztisztítáli mód. Tuline ismerteti az orosz talaj tudcisiolk munkáját, melyek elősegítik a szenny víztöntözés be-vezetését. Weltchkine a eseirnozjomimal (orotsz fekteti' eredetű tlallaij) foglalkozik ós megállapítja, hogy a szennyvízöintözés szempontjából a hoimölkkíall egyenértékűen viselkedik. Gantimouroff vizsgálta a >sze'runyv í ziis zap elbont]áisániak folyamatát alluviális homokban és homokos talajban. Az elbomlás s-elbessóge a talaj itniinőségétől 'és víztartalmától függ. A bomlási termékeiknek az öntözött talajra gyakorolt hatásával is foglalkozottA szennyvízöntlözés bakteriológiai v-o-natlkioziá-nival kapcsolatijain Rcmesowa megállapítja, hogy a Luberitzy-ii öinftözőterütetr© napi 180 tonna baktérium kerül és ennek 99.8 %»át a talaj visszatartja. Kísérletileg megállapította, hogy la szennyvíz egy 4 cm-es talajrétegen átszivárogva, balktériuimtartatmának 80%-át elvesztii. 51