Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - DE CHATEL RUDOLF: Hidrológiai előtanulmányok mélyépítések keresztülvitelénél

Mélyépítési munkáknak, elsősorban a talajvízszintsülly-esztéses alapozásoknak hidrológiai előtanulmányaival foglalkozik alábbi tanulmányában a szerző. Megállapítja, hogy törekednünk kell a vízvezető rétegek halmazának. az egész talajvízmedencének feltárására. Kiemeli elsősorban a vízáteresztőképességi tényező meghatározása szempontjából a próbaszivatytyúzások nagy jelentőségét. Tapasztalatai az ötéves terv mélyépítési munkálatainál hasznosíthatók. U. U. C. 624.152.6:551.49 Hidrológiai előtanulmányok mélyépítések keresztülvitelénél" DE CHATEL RUDOLF Mélyépítésről . van szó, ha a létesítendő műtárgy érintkezésbe kerül a talajban egy bizonyos szint alatt állandóan vagy időszakonkint előforduló vízzel, de a mérnöki köznyelv használata szerint a szó teljes érteiméhen akkor beszélünk mélyépítésről, amikor a műtárgy részben vagy egészben a talajvízszint, illetőleg valamely nyílt Vízszint alá kerül. A víz jelenlétéből származó nehézségeket a mérnöki gyakorlat négyféleképpen győzheti le: 1° a. munkagödör körülzárásával a vizet távol tartja, 2° a munkagödörbe hatoló vizet szivattyúzással eltávolítja, 3° sűrített levegő alkalmazásával tartja a vizet a munkagödörtől távol, 4° az építendő műtárgyat vagy annak egy részét szárazon elkészíti rendeltetési helyére úsztatja és ott a megkívánt mélységre lesülylyeszti. A négy eljárás közül csak a másodiknál van szükség nagyobb terjedelmű hidrológiai és hidraulikai tanulmányokra. Meg kell jegyezni, hogy az első helyen említett eljárás — a munkagödör körülzárása — csak kivételesen biztosítja tökéletesen a víz távoltartását a munkagödörtől, és ezért nagy

r általánosságban a munkagödör körülzárása és a szivattyúzás egymást kiegészítő eljárásoknak tekintendők. Evvel tanulmányom azokra a hidrológiai előtanulmányokra korlátozódik, melyek szükségesek ahhoz, hogy a nyilt munkagödörbe hatoló vizet az építkezés műszaki feltételeinek megfelelő módon és a> leggazdaságosabban távolítha-'snk el. Ebből a nyilt munkagödörből a víz eltávolítása műszakilag kétféleképpen történhetik: 1. Ügynevezett nyilt víztartással, amikoris a munkagödröt kiemeljük és a fenekén összegyűlendő vizet megfelelően elhelyezett és kiképzett aknákból szivattyúkkal eltávolítjuk2. Talaj vízszintsüllyesatés esetében a munkagödör fölé kutakat helyezünk el; azokban a víz szintjét szivattyiizással lesüllyesztjük és az így előidézett talajvízszintsüllyedés folytonos fenntartása mellett a munkagödröt szárazon emeljük ki. Messze vezetne, ha a két eljárás előnyeit és hátrányait itt részletezni akarnám, hiszen azok előtt is kiknek nem kenyere a mélyépítés, nyilvánvaló, hogy tisztán műszakilag a második megoldás a tökéletesebb és bizonyos . körülmények között — főleg nagy mélységek * A Magyar Hidrológiai Társaság 1949 június hó 15-í ülésén elhangzott előadás. esetében — az egyetlen célravezető módszer, ha nem akarunk sűrített levegő alkalmazásához folyamodni. Akármelyik megoldást választjuk, a szivattyúzandó víz mennyis égének meghatározásához ismernünk kell az építkezés helyén az altalaj hidrológiai viszonyait, amelyeket lényegileg geológiai szerkezete határoz meg. Talajvízszinsiillyesztésnél a hidrológiai viszonyok nem csak a szivattyúk számát és méreteit, valamint az energiaszükségletet határozzák meg, hanem a viszonylag általában nagy költséget jelentő kutak számát, szerkezetét és méreteit is. Ezért talajvízszintsüllyesztés esetében sokkal nagyobb jelentősége van, a hidrológiai adatok feltárásának, mint amikor lehetségesnek látszik a munkálatokat nyilt víztartással elvégezni. A munkagödörbe hatoló, illetőleg szárazon tartása céljából tőle távoltartandó víz mennyisége lényegesen függ egyrészt a munkagödör fenékszintjének a talajvízszinthez és a vízvezető, valamint a vízzáró rétegek szintjeihez viszonyított helyzetétől, másrészt mindezek kiterjedésétől a munkagödör környezetében, beleértve az esetleges összefüggéseket a nyilt vizekkel, végiil maguknak a vízvezető rétegeknek tömörségétől és vízáteresztő képességétől. Ismernünk kell tehát a vízvezető és vízzáró rétegek egymásutánját, vagyis az altalaj geológiai szelvényét a munkagödör helyén, ami fúrások eredményeként általában rendelkezésre szokott állni. De nem elégedhetünk meg azzal, hogy ezt a szelvényt a munkagödör fenékszintjéig, illetőleg azon túl, a talaivízszintsiillyesztéshez építendő kutak előrelátható fenékszint jóig tárjuk fel. A munkagödör fenékszintje nem vehető a feltárás határának, mert eltekintve attól, hogy a műtárgy alapozása szempontjából tudnunk keli, elóg vastag-e a fenékszinten feltárt teherbíró réteg, a munkagödör szárazon tartása és egyensúlya érdekében meg kell győződnünk, nem következik-e a fenékszintben feltárt valamely vízzáró réteg alatt újabb vízvezető réteg, melyben a talajvíz hidrosztikai nyomása magasabban áll, mint a munkagödör fenékszintje. mert — hacsak az agyagréteg nem elegendő vastag — ebből az úgynevezett artézi rétegből a víz behatolhat a. munkagödörbe, mihelyt annak kiemelése egy meghatározott szinten túl megtörtént. Ezt azért hangsúlyoEtudes hydro'ooiqucs en vue de l'exécutioii de trarnvx hydrauliques. Bar lí. de Oh a tel. (Bésumé p. 76.) 47