Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Jászfalusi Lajos dr.: Pisztrángos és pontyos természetes vizeink benépesítése

I I A | | I N | \ / RJ / | I Szerző értekezése természetes vizeink — a Duna, a Tisza és a mellékfolyók haltenyésztési kérdéseivel foglal | | | ] \j | H / [ ~ y ) kőzik. Vizsgálatának eredményeit táblázatokban foglalja össze. Egyik ilyen táblázata a Duna és Tisza tápláléktermő viszonyait tünteti fel, különös tekintettel a körnvezet természeti viszonyaira. Másik táblázata a pisztrángtenyésztésre alkalmas kisebb patakok tápláléktermoképességét tünteti fel. A tanulmány nagyban elősegíti az ötéves terv halászati programmjának megvalósítását. U. D. C. 639.312 (313.034 : 597.553.2 + 597.554.3) Pisztrángos és pontyos természetes vizeink benépesítése*) DR. JÁSZFALUSI LAJOS A természetes vizek békés vagy ragadozó haszonhallal való népesítését távolról sem végezhetjük el oly szakszerűen, mint a tógazdaságnál. A természetes vizek szabályszerű lehalászása csaknem teljesen lehetetlen, sőt a halállomány szabályozása is meglehetős nehéz. Ezenfelül a természetes vizekben az életkörülmények sokkal többfélék, mint a halastavakban, különösen a haltáplálék időbeli és térbeli eloszlása változatosabb és ezért a természetes vizekben sokkal többféle hal tud egymás mellett megélni anélkül, hogy egymásnak komolyabb táplálkozási vetélytársa lenne. A természetes vizek haláljománya azonban gyakran ki van téve a halellenségeknek, valamint egyéb káros környezettényezői behatásoknak. Ezzel szemben a halak szaporodását lehetővé tevő külső tényezők, mint pl. megfelelő ívóhelyek, a természetes vizekben sokkal gyakoribbak, mint a halastavakban, úgyhogy bizonyos körülmények között túlszaporodás is előállhat. Mindezekből láthatjuk, hogy a természetes vizek víz- és életviszonyai, halgazdálkodási lehetőségei mennyire mások, mint a tógazdaságoké. A természetes vizek vízjárása és biológiája igen változatos. Éppen ezért különbséget kell tennünk folyóvíz és folyóvíz, holtág és holtág között. Minden természetes víznek megvan a'maga különleges sajátossága, mások a víz- és élettani viszonyai és ettől függően szabjuk meg a népesítési mértéket is. Jelen dolgozatban nem kívánok foglalkozni azokkal az általános víz- és biológiai viszonyokkal, amelyek sikeressé teszik a népesítést, sem pedig a víztípusokkal, a vegyes-, pót- vagy túlnépesítési fogalmakkal, továbbá, hogy milyen évszakban eredményesebb a különböző életkorú halfajok benépesítése, vagy hogy milyen arányban kell szabályozni a holtág halállományát, mielőtt azt benépesítenénk, mert ezek a problémák általánosan már ismeretesek és külön tantárgy anyagát is képeznék. Itt csak azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy mennyi pontyivadékot vagy sebespisztrángivadékot helyezhetünk ki évente és kat. holdanként, vagy kilométerenként patakjainkba, folyóinkba, holtágainkba. Hogy erre feleletet adjunk, elsősorban ismernünk kell a szóbanforgó természetes víz tápláléktermőképességét, illetőleg elméleti természetes hozamát, vagyis mennyi halat tud évente és kat. holdanként vagy kilométerenként termelni. *) A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1950 január 12-i előadóülésén elhangzott előadás. Repenplement de nos eaux nalurelles a truites et á eyprinides. Dr L. Jászfalusi. (Résumé p. 480). Minthogy azonban a természetes vizek vízjárását és biológiáját a környezettényezők (vízáramlás, hőmérséklet, talajszerkezet, kemizmus, táplálékgazdagság stb.) oly gyakran és hatásosan befolyásolják, valamint figyelembevéve azt is, hogy a termelt halakat soha sem tudjuk teljesen lehalászni, nyilvánvaló, hogy termelőképességük meghatározása nem is olyan egyszerű dolog. A természetes vizek esetében nem úgy van, mint a tógazdaságnál, hogy évről-évre a lehalászott halak mennyiségéből és növekedéséből pontosan meg tudjuk állapítani a természetes hozamot. Több mint 50 éve a limnológusok azon fáradoztak, hogy a természetes vizekre is olyan kémiai és biológiai módszert dolgozzanak ki, amelynek alapján ki lehetne értékelni a szóbanforgó természetes víz termőképességét kg-ban és kat. holdanként kifejezve. Azonban még nincs teljesen megbízható módszer és valószínűleg a jövőben is nehéz lesz megoldani, éppen a fönt vázolt nehézségek miatt. Az eddigi biológiai 1—5, 15—17, 22—29 és vegyi megfigyelésekből (18) azonban mégis következtetni tudunk az illető természetes víz elméleti természetes hozamára.

2) A szerzett tapasztalatok alapján és az eddigi limnológiai kutatások eredményét figyelembevéve állíthattam össze a mellékelt meghatározó táblázatot, mely természetesen nem tekinthető lezártnak, de jelenleg igen hasznos, mivel azonnal útmutatást ad a szóbanforgó természetes víz termelésbiológiájára. A táblázat csak a tiszai, esetleg a dunai hullámtéren belüli és kívüli tavakra, holtágakra vagy a folyás mentén létesített ívató, vagy ivadéknevelő tavakra vonatkozik (lásd I. tábládat). Miután kiértékeltük a szóbanforgó természetes víz jó vagy rossz termőképességét, a szokásos népesítési képlet alapján kiszámíthatjuk, hogy mennyi pontyivadékot helyezhetünk ki kat. holdanként. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy a betelepített ponty ritkán kerül halmcntes vízbe, legtöbbször ott más halak (táplálkozási vetélytársak) is élnek az illető vízben. Éppen ezért a betelepített pontyok részére sokkal kevesebb víz által termelt táplálék áll rendelkezésre, tehát a népesítést is csökkentenünk kell. A mondottakat, hogy példával is illusztráljuk, tegyük fel, hogy egy bizonyos holtág elméleti természetes hozamát a fönti kiértékelési táblázat alapján kat. holdanként 50 kg-ra becsültük. A fogási eredményből viszont *) Az elméleti természetes hozam, az a kg-ban kifejezett pontyhúsmennyiség, melyet egy kat. holdnyi természetes víz egy tenyésztési idény alatt minden mesterséges beavatkozás nélkül termelne, feltéve hogy lecsapolható volna és hogy abban szemét és mellékhalak nincsenek és jó növekedőképességű nemes ponttyal optimálisan népesítettük. (Woynárovich Elek nyomán.) 457-