Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Lukács Dezső dr.: Adatok az egri melegvizek állatföldrajzi és állatökológiai viszonyaihoz

nem tett területen is, sőt egyes helyeken valósággal tömegesen fordul elő. A hőmérsékleti kísérleteket az említett fajokkal kapcsolatban még folytatni fogom, mert még ezek a kísérletek nem tárták fel teljesen az állatoknak hőmérsékleti ökológiai valenciáját. Szükségesnek tartom ugyanis még megállapítani, hogy a 8,9 C foknál alacsonyabb hőmérsékleten is megtalálják-e ezek a melegvízi fajok létfeltételeiket. Ez a Physa-k, Fagotia-k és Euplanaria-k esetében valószínűnek látszik. Kormosnak a Fagotia-val rokon Melanopsis fajokról tett megállapításai erősen ezt példázzák. Kísérletsorozattal szándékozom megállapítani továbbá, hogy melyik az a hőmérsékleti maximum és hol következik be az a legkedvezőbb hőmérséklet, ahol a hőmérséklet állatainknak a pusztulását jelenti. A maximum és minimum megállapítása tehát a következő kísérletek feladata. Eddig kísérleteim valószínűvé teszik, hogy az említett fajok megfelelő módszerek alkalmazása mellett a melegkedvelő (thermofil) természetüket esetleg melegváltoztathatják és így lehetővé válna, hogy azokat lassanként mérsékelt hőmérsékletű, illetve hidegvíz-tűrőkké alakítsuk át. Ezt kiváltképpen a Lebistes-ek szempontjából tartom jelentősnek, hiszen így egyfelől kitenyészthető volna az akvaristák számára egy hidegvízi változat, másfelől betelepíthető volna mérsékelt hőmérsékletű vizeinkbe. Ha ez sikerülne, a halgazdaságunk szempontjából jöhetne a Lebistes számításba, tekintettel arra, hogy állatunk mint tömeghal gazdaságilag fontos halaink táplálkozásában szerepelhetne. Mindenesetre ha nem is vonunk a kísérletek eddigi eredményeiből ilyen távoli következtetéseket, amelyeket még sok újabb eredményes kísérletnek kell megvalósítani, az eddig végzett kísérletek a hőmérsékletváltozáshoz való alkalmazkodás szép új példáit derítették ki. 6. Az egri melegvizek állatainak ökológiai plaszticitása és az endemizinus kérdése. A melegvizekben előforduló állatfajok, amint azt láttuk, a környezet vegyi összetételének megváltoztatásával kapcsolatban az alkalmazkodásnak igen érdekes példáit mutatják. Az említett fajoknak a »Vizesárok« anilinos-kénsavas vizében való előfordulása azt bizonyítja, hogyha a környezetnek csupán egyetlen tényezője változik meg és az sem túlságosan nagy mértékben és egyébként a többi életfeltételek (hőmérséklet, táplálék, fény stb.), a biotopban az ottélő fajok számára optimálisok, az életközösség tagjai alkalmazkodnak az új helyzethez. Azok a kísérletek, amelyeket az itteni melegvizekben élő fajokkal végeztem, egyfelől a fajoknak a melegvízből (31 C fok) a normális hőmérsékleten (18—20 C fok) való fennmaradását, sőt az ilyen hőmérsékletű vízben való szaporodását is megállapították, másfelől pedig hosszú heteken át a hideg — 8,9 C fok vízben való életbenmaradását mutatták, azt bizonyítják, hogy a kísérletekben szereplő fajok eurithermiások. Ez azt jelenti, hogy ha biotopjuknak más tényezői számukra kedvezők, a hőmérséklet nem gyakorol lényeges befolyást életmódjukra, illetőleg az elterjedésükre. Ennek következménye az is pl., amint már említettem, hogy P. acuta Drap. és az E. gonocephala ssp. egriensis elhagyja az Eger patakba ömlő melegvizek területét, és alkalmazkodva a patak normális hőmérsékletéhez is, megtalálja életfeltételeit. összefoglalva az elmondottakat, a Physa acuta Drap., a Fagotia acicularis var. Audebardi Prév., Euplanaria gonocephala subsp. egriensis, Asellus aquaticus L., a Lebistes reticulatus Peters fajok a megfigyelések és kísérletek tanúsága szerint nagyfokú ökológiai plaszticitással rendelkeznek. Eddigi vizsgálataim eredményéhez hozzá kell vennem annak a megemlítését, hogy még igen sok faj előfordulását állapítottam meg azokkal a gyűjtésekkel kapcsolatban az egri melegvizek területén, amelyekben az eddig bemutatott fajokat megtaláltam. Nem említettem meg eddig még megtalált fajokat, amelyek a Véglények, Fonalférgek, alsóbbrendű Rákok és Rovarok közé tartoznak, mert meghatározásuk a bevezetésben említett okok következtében nem volt eddig lehetséges és csak most van folyamatban. Ezt utóbbi fajok pontos ismerete pedig felfogásom szerint nagyon szükséges, mert egyfelől ezek ismerete nélkül az itteni melegvizek állatföldrajzi és állatökológiai viszonyait illetőleg nem tudunk teljes képet nyújtani, másfelől ezek között a fajok között kell keresnünk az Euplanaria gonocephala subsp. egriensis-en kívül az itteni melegvizek endemizmusait. A Szegedi Egyetem Általános Áll attani Intézetéből megkapott meghatározó könyvek segítségével elvégzem a további szükséges determinálásokat, továbbá a környezettani tényezők részletesebb kikutatásával — ha a szükséges eszközöket és vegyszereket ezekhez a vizsgálatokhoz sikerül előteremtenem —, nemcsak adatokat tudok majd szolgáltatni az itteni melegvizek ökológiájához, hanem azt a maga teljességében feldolgozom. IRODALOM 1. A. Brauer: Die Süsswasserfauna Deutschlands. Heft 19 : Mollusca. — von John Thiele ; Tricladida von L. Bőhming, Hydrozoa von A. Brauer 1909, 28—29., 151., 162—164., 191—192. o. 2. Brehm : 17. kt. 225. o„ 18. kt. 129. o. 3. P. Brohmer : Fauna von Deutschland, 1914., 74. o. 4. R. Hesse : Tiergeographie, 1924. 16—17. o. 5. Lukács D. : Beitráge zur Kenntnis (der Fauna von der Vízfő-Quelle) von der westlichen Seite des Bükk-Gebirges, mit besonderen Rücksichkeit an neues Vorkommen und an Relictumkarakter aus Eisenalter von Sadleriana pannonica Freuenfeld in Ungarn. Hidrológiai Közlöny. XXX. 1950. 6. Soós L. : A Kárpát-medence Mollusca faunája. M. T. A. 1943., 69. és 93. o. 7. Soós L. : A tatai hévizek maradékfaunájáról. Term. Tud. Közi. Pótf. 68. köt. 204. f. 1936. 121—123. o. 8. Sóos Á. : A hőmérséklet ökológiai jelentősége a mohában élő fonalférgek életében. Állat. Közi. 1936. XXXIII. 3—4 .f. 160—168. o. 9. Wiesinger M. : Elevenszülő fogaspontyok (poecilidae) előfordulása hazánkban. 1948. Bp. 4. és 7. o. 456-