Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Hírek - A Szabadalmi Kölcsönzési Csoport új helyisége

A felsorolt eltérésekkel kapcsolatosan a következő észrevételeket teszem. A fontinalis sosem éri el az acuta maximális nagyságát, a két faj ivarérett egyedei azonban egyező nagyságúak is lehetnek. A két faj két egyenlő nagyságú egyedének a háza közül rendszerint az acuta háza vastagabb, ez azonban nem kivétel nélküli szabály. A házak nyúltságának az arányára a hosszúság és a szélesség méretének hányadosából következtethetünk. Ez a hányados a fontinalis esetében az irodalmi adatok alapján számítva 1,2—2, méréseim szerint 1,7—1,8, az acuta esetében az irodalom szerint 1,6—1,8, méréseim szerint 1,6—1,7. Az egyezés ebben a tekintetben is gyakori, az átlagok pedig majdnem egybeesnek. Nem mindig biztos megkülönböztető a kifejlett egyedek kanyarulatszáma sem, mert annak eldöntése, hogy 4,5 vagy 5 kanyarulattal állunk-e szemben, relalív értékelés dolga is lehet. A tekercs viszonylagos hosszát a ház és a tekercs hosszának hányadosával érzékeltethetjük. Természetesen minél alacsonyabb ez a hányados, annál magasabb aránylag a tekercs. Errevonatkozó méréseim eredménye a következő : fontinalis 4,6—5,5, acuta 3,2—4,6, az értékek tehát érintkeznek. Fiatal egyedek között nem nehéz átmenetet találni a tekercs alakja és domborodása tekintetében mutatkozó variabilitás felhasználásával, ha csak az egyik kanyarulatra vagyunk tekintettel. Sokkal körülményesebb feladat ennél a tekercsek közötti tökéletes átmenet felállítása. A fontinalis és acuta négykanyarulatú tipikus egyedei közötti átmenetet még aránylag kevés munkával összeválogattam, sőt hosszas vesződés után egy tipikusan fejlett, 7 mm hosszú s 4,5 kanyarulatú fontinalis-t is sikerült teljes átmenettel összekapcsolnom egy hasonló hosszúságú és kanyarulatszámú tipikus acwta-val. A sorozatokat egyező méretű, de bizonyára különböző életkorú egyének alkotják, amennyiben az idősebb fontinalis egyének mellé fiatalabb acuta egyének kerülhettek. Tapasztalatom szerint az eltérés az idősebb és fiatalabb acuta egyedek között nagyobb lehet az idősebb és fiatalabb fontinalis egyedek közötti eltérésnél. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy némely esetben a két faj fiatal egyedeit csupán a házuk alapján nem lehet egymástól biztosan megkülönböztetni. A két faj állatainak külseje között az alábbi eltéréseket sorolja fel az irodalom. A fontinalis színe világossárgás zöldes, az acuta színe ellenben barnásszürke, a fontinalis feje, hátsó testvége és talpszegélye sötétebb, hátsó testvége tompább, tapogatója kisebb és alul keskenyebb. A fontinalis köpenyszegélyének keskeny újj alakú függelékei mindkét oldalon átnyúlnak a házra, ezzel szemben az acuta köpenyszegélyének a függelékei csupán a ház jobboldalára nyúlnak rá. Az itt felsorolt eltérésekre az alábbi megjegyzéseket teszem. Az acuta alapszínében sárga és zöld színárnyalatok vegyülhetnek, sőt sárga színűt is találtam már, így a két faj között színezetbeli egyezés is előfordulhat. A fontinalis testszegélye általában pigmentben gazdagabb, az acuta testszegélyének pigmentbősége azonban egyénenként változik s ebben a tekintetben átmenet van a fontinalis-hoz. A hátsó testvég elvékonyodása tekintetében az eltérés lényegtelen s nem minden egyeden észlelhető. Az acuta tapogatójának a töve kissé hajlamosabb a kiszélesedésre, ebből a szempontból azonban a fontinalis-tói nem határolható el biztosan. A köpenyszegély függelékei alapján megadott eltérést állandó jellegűnek találtam, aminek segítségével a fontinalis és az acuta egymástól mindenkor biztosan megkülönböztethetők. A két faj közötti anatómiai eltérés Ehrmann szerint az, hogy a fontinalis párzótáskájának (receptaculum seminis) nyele a női ivarnyílástól távol, ezzel'szemben az acuta párzótáskájának nyele a női ivarnyílás mellett nyílik az uterusba. Ezt az eltérést magam is észleltem, más anatómiai eltérést nem találtam. Soós Lajos 1917-ben a Physa fontinalis-ról jó anatómiai leírást adott, ez a leírás tapasztalatom szerint általában az acuta fajra is vonatkoztatható, beleértve a leíráshoz mellékelt rajzokat is. Mindössze annyit jegyzek meg kiegészítésül, hogy a gyomor középső szakasza a Limnaea félékhez hasonló izmos gyomot. A Physa acuta esetében megfigyeltem, hogy egyes petesejtek elegenerálódnak s a degenerációs folyamat eredményeként létrejött és a nem degenerálódott petéknél jóval világosabb színű petesejtroncsok (sárga testek) a fejlődő petékhez csatlakoznak. Nem kétlem, hogy ezek a degenerálódott petesejtek a fejlődő peték táplálására szolgálnak. Soós Árpád a Planorbidae csaláelnál hasonló folyamatot figyelt meg (33-ik oldal) s az elvetélt petéknek petesejttápláló szerepét ő is feltételezi. IRODALOM Bielz, E. A. : Fauna der Land- und Süsswasser-Mollusken Siebenbürgens. Hermannstadt. 1867. Ckemin, E. : Les Mollusques d'eau douce. Paris. 1926. Clessin, S. : Molluskenfauna Oesterreich-Ungarns und der Sehweiz. Nürnberg. 1887. Czógler, K. : Adatok a szegedvidfki vizek puhatestűfaunájához. Szeged, 1935. Ehrmann, P. : Mollusca. (Die Tierwelt Mitteleuropas.) Leipzig. 1933. Geyer, D. : Unsere Land- und Süsswasser Mollusken. Stuttgart. 1927. Leunis J.—Ludioig, H. : Synopsis der Tierkunde. Hannover. 1883. Martens, E. : Die Weich- und Schaltiere. Leipzig, Prag. 1883. Schneider, K. C. : Lehrbuch der vergleichenden Histologie der Tiere. Jena. 1902. Soós A : A magyarországi P/anorí)is-félék ivarkészülékének alak- és szövettana. Budapest, 1935. Soós, L. : Néhány faunisztikai és ökológiai adat. Állatt. Közi. 1927. Soós L. : A Kárpát-medence Mollusca faunája. Budapest, 1943. HÍREK A Szabadalmi Kölcsönzési Csoport új helyisége A »Műszaki Dokumentációs Központ« rendelkezésére álló kb. 5 milió szabadalmi leírás teljes raktári készlete és Szabadalmi Kölcsönzési Csoportja, Budapest, V., Akadémiautca 12. sz. alól a Központi Technológiai Könyvtárunk épületébe, Budapest, VIII., József-körűt 6. sz. alá költözött át. A szabadalmi leírások a közelmúltban beérkezett 60.000 db külföldi leírással gyarapodva, szakonként rendezetten, az üzemek, kutatóintézetek újítókörei, sztahánovistái, mérnökei és technikusai részére kölcsönzés céljából, valamint bárki részére olvasótermi tanulmányozás céljából rendelkezésre állanak. Levélcím : Központi Technológiai Könyvtár, Szabadalmi Kölcsönzési Csoport, Budapest, 8. postafiók 12. 450-