Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Külföldi szemle - Schröder-Speck L.: Baumethoden und Gesundheit (Lászlóffy Woldemár dr.)

A 4. ábrán közölt jelkulcs szerint a talajvízszint magasságát egy a kút helyét jelző karikából kinyúló kar jelzi. Ha ez függőlegesen lefelé mutat (a), a A teljesen újszerű és eredeti ábrázolási módról kiderült, hogy szintvonalak nélkül, és a VÍZRAJZI ADATOK-ban közölt mindössze 44 kút alapján is igen jó áttekintést ad az Alföld talaj víz viszonyairól (lásd 1. ábra). S mivel a kiadványban ugyanazon a térképen tüntetjük fel a csapadékviszonyokat és a talajvíz állását, a talaj vízállapotáról is tájékozódhatunk. * * * A VÍZRAJZI ADATOK utolsó lapját állomáshálózati térkép és a Tudnivalók töltik ki. Végeredményben hatalmas adattömeget sikerült a kiadvány nyolc lapján összefoglalni éspedig olyan különleges és részben új feldolgozásban, amely biztosítja az anyag gyors áttekinthetőségét, de ugyanakkor nem ismétli meg, hanem kiegészíti a többi rokoncélú kiadvány tartalmát. Ennek folytán a VÍZRAJZI ADATOK új színt jelent a hidrológiai szakirodalomban és remélhetőleg rövidesen nemcsak a vízgazdálkodással foglalkozó mérnöknek, hanem minden hidrológusnak, sőt a természeti viszonyok alakulása iránt érdeklődő szélesebb rétegeknek is kedvelt tájékoztatója lesz. * * * Tetőpont 100% j I 408 Mélypont iJ dJ e

J " Fig. 4. ábra. A talajvízszint magasságának térképi ábrázolásához használt jelkulcs. Nyíradonyban 1935/48 közt a kút pereme alatt 400 cm-re volt a legmélyebb vfzsz nt (=0°/„) és 185 cm-re a legmagasabb (100 °/

0). Az a) d) esetek rendre 400 cm-es, 239 cm-es (= 75»/

t) áradó, 330 cm-es (= 33»/„-os) apadó és 378 cm-es (= 10

0/„-os) stagnáló vízállást jeleznek, e) és f) minden eddiginél mélyebb, ill. magasabb vízállás. talajvízszínt mélyponton van. Függőlegesen felfelé mutató kar az eddig észlelt legmagasabb helyzettel egyező vízszintre utal. Az óramutatóval egyező értelmű körüljárást tételezve fel, a balra kinyúló kar áradó, (b) a jobbra kinyúló (c) apadó vizet jelent, és a lefelé mutató függőlegessel 0, 18, 36, 90, 144, 162, 180 fokos szöget bezáró irány rendre 0, 10, 20, 50, 80, 90, 100% magas vízszintnek felel meg. Ha a vízszint stagnál (vagyis árad is, apad is egyszerre), két szimmetrikus állású kart rajzolunk (d), és ha minden eddiginél mélyebbre száll, vagy magasabbra emelkedik, a függőleges lefelé, ill. felfelé mutató karra keresztvonás kerül (e- /•)• A kiadvány nyomdatechnikai kiállítása ma még nem kifogástalan, hiszen a gyors megjelenés és a tökéletes kivitel ellentétes követelmények. A nehézségek áthidalásának technikai lehetó'ségei azonban ismeretesek, a többi részben anyagiakon, részben a nyomdai személyzet gyakorlottságán múlik. Minden reménvünk meg van reá, hogy a harmadik évfolyamtól a VÍZRAJZI ADATOK külsőleg is meg fog felelni eredeti elgondolásainknak. KÜLFÖLDI SZEMLE Schröder—Speck, L. ; Baumethodcn und Gesundheit. (Eles-kiadás. Genf, 1948. 116 lap, 16. ábra.) Az utóbbi években mind gyakrabban hallunk a földsugárzások miatt egészségtelen lakásokról, sőt »szak« emberekről és műszerekről, akik, ill. amelyek a bajokat »orvosolják«. Nem vitás, hogy a legtöbb esetben ismeretlen eredetű kisebb-nagyobb panaszaikra orvoslást kereső, — és tegyük hozzá : tehetős — emberek hiszékenységének kiaknázásáról van szó. Örömmel kell azonban megállapítanunk, hogy a szerző távol áll minden miszticizmustól. Varázsvesszős kutatómódszerével nemcsak felkutatja és térképezi a földalatti vízáramokat, hanem exact módszerekkel méri a belőlük kiinduló földsugárzás intenzitását, megállapítja az áramlás irányát, tehát hidrológiai szempontból nagyon is figyelemreméltó utakon jár. Noha munkásságának ezt a részét itt nem részletezi, sőt burkoltan hidrológiai kérdésekre specializált műszaki irodáját reklámozza, könyvecskéje mégis komoly gondolatébresztő. A könyv építési részében az építőanyagokat a földsugárzás szempontjából szigetelőkre (növényi és szerves eredetű anyagok), semlegesekre (mészkő, tégla, cserép) és vezetőkre (beton, üveg, vas) osztja, amely utóbbiak (vasbetonfödémek) még fel is transzformálják a rajtuk áthaladó földsugárzást. Ezzel magyarázható, hogy a lakóházak építésében a legutóbbi félszázad folyamán bekövetkezett átalakulással kapcsolatban fokozatosan szaporodnak a földsugárzásnak tulajdonított panaszok. A szerző néhány gyakorlati példát is közöl épületekben a talajvíz által okozott károkra és a bajok megszüntetésére. A függelék egy Svájcban 1943-ban tartott szűkebbkörű varázsvesszős-kongresszusról számol be, amelyen több neves orvos és geofizikus is résztvett, végül irodalmat közöl. Ahogy a javasasszonyok »tudománya« sok esetben értékes útmutatásul szolgált a gyógyszerkutatás terén, úgy lesz a varázsvesszősök munkája is segítője a tudományos hidrológiának. Nyilván ez a meggyőződés magyarázza a varázsvesszős kutatók komoly megbecsülését a Szovjetunióban, azt az érdeklődést, amelyet a kérdésnek Belgiumban szentelnek, és azt is, hogy a szerző könyvéhez a zürichi műegyetem közegészségügyi-professzora írt előszót. A földsugárzás-kutatás nem intézhető el többé kézlegyintéssel! Erre utal egy most megjelent kézikönyv is (Grundzüge der angewandten Geoelektrik. Von V. Fritsch, Wien, Manzsche Verlags- und Universitatsbucbhandlung, 1949, 412 old.), amely a kezünkbe jutott (nem kiadói) ismertetés szerint az indukció- és ellenállásmérésekkel végzett vízkutatást tárgyalja (különféle víztartó szintek! a talajvíz sótartalmának, keménységének és változásaiknak kimutatása), és módszereket közöl, amelyek bizonyos esetekben lehetővé teszik az általában szükséges számú szondák 60—80%-ának megtakarítását. dr. Lászlóffy Woldemár. 438-