Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Lászlóffy Woldemár dr.: A korszerű vízrajzi adatszolgáltatás

1950. március Vízjárási adatok I. táblázat Vízmérce h = a nullapont magassága T = távolság a torkolattól Havi jel e m z ő v 1 z á 11 á s o k Havi vízhozam <s Vízmérce h = a nullapont magassága T = távolság a torkolattól Év legkisebb közép legnagyobb legkisebb közép legnagyobb összesen N £ F = vízgyűjtő cm (%) napja cm (%) cm (%) napja m

3/sec (liter/sec.km

2) 10

8 m

3 (mm) < « Körmend h = 185,31 m (V. 0.) T = 160,2 km F = 4.702 km

2 1950 0 (6) 31 20 (9) 40 (13) 4 13,7 (2,9) 21,2 (4,5) 29,5 (6,3) 56,8 (12,1) K Körmend h = 185,31 m (V. 0.) T = 160,2 km F = 4.702 km

2 1931—40 0 (5) 1933 III. 1—4 22—31 61 (16) 460 (88) 1940 III. 15. 13,2 (2,8) 44,3 (9,4) 338 (71,9) 119 (25,2) ? = bizonytalan vagy gyanús adat; — = közelítő érték, — = nincs adat. A bekeretezett számok jéggel befolyásolt vizet jelölnek : | | álló jég ; zajló jég. Részlet a VÍZRAJZI ADATOK-búl. A vízjárás ily n jellemzését 18 mércére vonatkozóan kö?li a kiadvány. ten egyenletesen elosztva képzelt vízréteg magasságát milliméterben. A fajlagos vízhozamok és a lefolyási magasság hidrológiai szempontból különösen értékes adatok. Az előbbiek az ú. n. hidrológiai hasonlóság elve alapján más, a kiadványban nem szereplő vízfolyások hozamának közelítő számítására is alkalmasak, a 10 éves átlaghoz viszonyítva pedig kiválóan jellemzik a szóbanforgó hónap nedves vagy száraz jellegét. A lefolyási magasság a havi csapadékösszeggel összevetve ad értékes tájékoztatást az ú. n. lefolyási veszteségekről, ill. a tavaszi hónapokban a hótakaró olvadásából eredő vízmennyiségekről. Néhány év alatt ezek a számok fogják lehetővé tenni Magyarország lefolyási viszonyainak térképes ábrázolását, mért a vízgyűjtőterület függvényében felrakva, tájékoztatni fognak a különböző évszakokban várható, ill. lehetséges fajlagos lefolyás átlagos és szélsőséges értékéről. A naponkénti vízhozamadatok kiszámítása neme at mennyiségi többletet jelent a vízrajzi munkában, hanem minő-égi átalakulást is kíván az egész adatgyűjtésben, és feldolgozásban. A kiadványban szereplő vízmérce-szelvényekben szaporítani kellett a vízmennyiségmérések számát, hogy a különösen kisebb vízállások idején érezhető mederváltozások hatását állandóan figyelembe vehessük. A napi vízhozamok kiszúrni vsánál tekintetbe kell természetesen venni a befogadók visszaduzzasztásának vagy le zívásának hatását, a téli kónapokban a jég befolyását, ttb., stb. Az előbb már említett hidrológiai hasonlóság miatt a különböző szelvényekre kapo t faji gos befolyási értékeknek és lefolyási magasságoknak egymással összhangban kell lenniök, és különö en a 10 éves átlagokhoz való viszonyuknak kell meglehetősen szabályo an alakulnia. Az eltérések részben hidrológiai különbségekre utflnak, részben a vízhozam-görbék helytelen alakj ból vagy időnkénti megváltozásából erednek. Akár egvik, akár m sik e ttről v. n szó, az ell ntmondások kikü zöbölése, ill. magyar«za uk megkeresése valós j gos oknyomozó kutatásra kény zerí , és így közelebb v sz hazánk hidrológi. i vi zonyainak megismeréséhez. A kiadványban közölt lefolyási adatok közötti kisebbnagyobb ellentmondások kiküszöbölése ezideig nem sikerült és nem is sikerülhetett. Az összehasonlításul szolgáló 1931/40. évi jellemző vízhozamok (havi átlagok és szélsőségek) pontos meghatározásához ugyanis nem elegendő a régebbi vízmennyiségmérési adatok száma. Különösen a kisebb, átmeneti mederváltozások figyelembevétele ütközik elháríthatatlan akadályokba. Körülményes és rendkívül fáradságos, pozitív eredménnyel nem minden esetben kecsegtető elméleti tanulmányok helyett, amelyeknek elvégzéséhez nincs elegendő hidrológusunk, kénytelenek vagyunk a megoldást az időre bízni. Ha 10 éven át, mindenkor friss mérésekre támaszkodva, hónapról-hónapra gondosan kiszámítjuk a lefolyt vízmennyiségeket, belátható időn belül kifogástalan összehasonlítóanyaghoz jutunk. A feladat rendkívüli nehézségeit legjobban néhány adattal érzékeltethetem. Példának a Rába körmendi szelvényét választottam. Megfigyeltük, hogy kisvízi mérések alkalmával a sebességmérést végző műszaki tisztjeink mindig más (4—20 cm-rel magasabb) vízállást észleltek, mint a vízmércejegyző. A rendszeres eltérések oka valószínűleg az, hogy a Rábán működő vízerőművek a kisvíz egy részét üzemük szünetelése alatt visszatartják, és üzemidejük alatt a természetes vízhozam szaporítására használják fel. Ilyenformán a folyón naponta egy-egy mesterséges árhullám vonul le, amiből szükségképpen következik, hogy a nap különböző óráiban végzett mérceolvasások nem egyezhetnek meg ; de következik az is, hogy a Rába vízjárásáról a csupán reggelenként végzett mérceleolvasások nem adnak hű képet. A vízviszonyok megismerése végett feltétlenül rajzoló-mércéket kell felállítanunk nemcsak a Rábán, hanem minden vízfolyásunkon, amelyen különböző vízhasználatok zavarják a természetes vízjárást. (Sajó, Hernád, Fehérkörös, Sió stb.) A kisvízi meder folytonos változásaira jellemzőek a Körmenden az elmúlt másfél év alatt azonos vízállásnál végzett vízhozammérések alábbi eredményei : 1949. II. 22-én —4 cm vízállásnál 11,96 m

3/sec II. 23-án —r4 « « 11,76 «' VI. 24-én —4 « « 14,04 « IX. 28-án —4 « « 8,93 « 1950. V. 17-én —4 « « 13,39 « A két egymásutáni napon végzett első két mérés eltérése 1,7%, a mérési hibahatáron belül van. De 5%-on felüli különbségeket aligha lehet a vízmérés terhére írni. Ilyen esetekben a lefolyási viszonyok változására kell gondolni. Fibruár és június közt süllyedt, majd szeptemberben viszonylag maga432-