Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Külföldi szemle - Jaczó Imre dr.: A korszerű biológia módszereinek alkalmazhatósága a haltenyésztésben

tényezőből tevődik össze. 1. A pár óra alatt nagy kezdeti sebességgel induló exponenciális és nem monomolekuláris reakcióból, 2. és a napok alatt végbemenő, kis sebességű monomolekuláris reakcióból. Az órás reakció kezdeti sebessége 91,05%, a monomolekuláris reakcióé csak 7,11%. Az órás reakció sebessége oly rohamosan csökken, hogy az első óra végén 50,17%, a második óra végén 24,48, a harmadik óra végén 8,38% és a negyedik óra végén már : 0. A monomolekuláris reakció sebessége rendkívül lassan csökken ; az első nap végén 6,59%, öt nap múlva 4,87%, tíz nap múlva 3,34%, 20 nap múlva 1,57%, 40 nap múlva 0,35% (XIV. tábla, 7. ábra). A 7. ábra szemléltetően igazolja az órás mérések reakciósebességének hirtelen esését — I. görbe ; — feltünteti a monomolekuláris reakció sebességének görbéjét, amely oly lassú csökkenést mutat, hogy szinte párhuzamos az x-tengellyel — II. görbe. A tulajdonképpeni reakciósebességet, azaz a kettő összegét — a III. görbe ábrázolja, amelyből megállapítható, hogy az exponenciális és nem monomolekuláris reakció sebessége a negyedik óra után megszűnik és a továbbiakban a reakció sebességét tisztán a monomolekuláris reakció szabja meg. Összefoglalás. Munkám kivitelében gyakorlati és elméleti szempontok irányítottak. Megvizsgáltam egyik értékes gyógyvizünknek a Margitszigeten a K. H.-t. Tisztázni kívántam egyrészt a K. H. lefolyásának szabályszerűségét, másrészt a reakció sebességét. Számítás útján sikerült igazolni, hogy a kísérletileg nyert értékek két egymás mellett párhuzamosan lefolyó reakcióból adódnak : az egyik az exponenciálisan, nem monomolekuláris reakció szerint — nagysebességgel rövid idő alatt kiváló bontástöbblet; a másik a lassú, elhúzódó jellegű monomolekuláris reakció szerint végbemenő bontás. Jelentékeny K. H.-t találtam olyan ásványvízben, amelynek 1000 grammjában 744 mg a nátrium, kalcium, magnézium és hidrokarbonát ionok menynyisége 0,9 mgr ferroion és 133 ccm szénsavtartalom mellett; tehát lényegesen kevesebb, mint amenynyire modellkísérletekben a K. H. létesítéséhez szükség volt. Fenti adatok birtokában kívánatos volna más ásványvizekre vonatkozóan is vizsgálat tárgyává tenni, vájjon a fenti megállapítások általános érvényűek-e? Lehetnek eltérések a reakció sebességében, de nem a lefolyás szabályszerűségében. (Azonos pályán haladó vonatoknak különböző lehet a menetsebessége, de a pálya adottságai nem változnak.) A K. H. vizsgálatával betekintést nyertünk az ásványvizekben lefolyó minimális mennyiségi változásokba és folyamatosan nyomon tudtuk követni matematikai módszerek alkalmazásával a minőségi változás bekövetkeztét. Hunyadi Erzsébet dr. a matematikai vonatkozású kérdések kidolgozásában, Kerekes László dr. a laboratóriumi munkákban volt értékes közreműködésével segítségemre. IRODALOM Lubberger : Balneologe 1935. 406. old. Lang-Lang Zörkendörfer : Balneologe 1936. 375. old. Miiller: Balneologe 1935. 436. old. Orlovski: Balneologe 1937. 168. old. KÜLFÖLDI SZEMLE A korszerű biológia módszereinek alkalmazhatósága a haltenyésztésben. Világszerte a termelés és a többtermelés kérdése van előtérben és ez a kérdés szükségessé tette azt, hogy lehetőleg minden, területet, tehát így minden vizet is kihasználjunk és belekapcsoljunk a termelésbe. Ma azonban nem minden víz alkalmas haltenyésztésre és ha a víz jellegét nem tudjuk megváltoztatni, kézenfekvő az a gondolat, hogy olyan halfajták kitenyésztését kell megkísérelni, amelyek az ilyen vizekben is megtalálják életlehetőségeiket, kihasználják annak természetes tápláléktermő-képességét és számunkra halhús formájában adják át. Az ilyen halfajták kitenyésztésére a korszerű biológia módszerei alkalmazásának lehetősége, a hibridizáció mutat utat, melynek megalapozója MICSURIN és továbbfejlesztője LISZENKÓ szovjet biológusok voltak. A haltenyésztőknek a hibridek ama sajátságát kell kihasználniok, hogy ezek sokkal plasztikusabbak. a megváltozott környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodó képességük jelentősen nagyobb, mint a tiszta alakok utódaié. Ezekben a hibridekben különösen fiatal korukban »likvidálva van a konzervatizmus és nem válogatósak a feltételekben« LISZENKÓ szavai szerint, így ezeket a formálható, plasztikus nagy adaptációval rendelkező alakokat kell felhasználni mindabban az esetben, amikor újabb feltételekhez kell alkalmazkodnia valamely szervezetnek. Ismert dolog az, hogy a növénynemesítésnél, új növényfajták kialakításakor igen nagy sikereket értek el ezekkel az új módszerekkel, amelyek az állattenyésztésben is jól használhatók, de itt nehézséget okoz a továbbtenyésztésre szolgáló állatok ivarérésének hosszabb ideje és így meglassítja ezt. így van ez a halaknál is. Ezekkel a gondolatokkal foglalkozik NYIKOLJUKIN professzor a »Rübnoje hazjajsztvo« 1949. évi októberi számában és az Ő eszmefuttatása nyomán az ezen a téren végzendő és lehetséges teendőket foglalom össze. Bár a halak között is előfordulnak a természetben hibridek, korcsok (pl. pontykárász, különféle tok-hibridek), a távoli alakok keresztezése által nyert hibridek létrehozása és ezek továbbfejlesztése útján új halfajták kitenyésztésére az a korszerű elgondolás nagy mértékben még nem hatott. NYIKOLJUKIN professzor összefoglalja munkájában V. J. KAZANSZKIJ, SZ. G. KRIZSANOVSZKIJ, KUZIMA, A. N. JELENONSZKIJ, F. M. SZUCHOVERCHOV, G. GODD, G. V. NYIKOLSZKIJ, valamint az ő és munkatársai adatait és eredményeit és ezek alapján az alábbi következtetéseket vonja le : 1. A hibrideket nem kell előnyben részesíteni az eredeti tiszta alakokkal szemben az olyan vizekben, ahol ezek a tiszta alakok jól megtalálják életlehetőségeiket. 2. Azonban előnyben részesítjük a hibrideket az olyan vizeknél, melyeknek sajátosságai nagyobb emberi, vagy természeti beavatkozás következtében megváltoztak, amelyben a tiszta-alak már nem találja meg életlehetőségei optimumát. (Folytatás a 430. oldalon) 427-