Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Albel Ferenc: Újabb elgondolások a karsztvízkérdéssel kapcsolatban

Árkokat alkottak, az eddigi nyugodt táblákat több kisebb táblára szaggatták szét. Az elmozdulások során, a felülről jövő csapadékvizek, melyeknek mintegy 25%-át vehetjük a mélység felé gravitáló mennyiségnek, lassú áramlást indítottak meg a mélység felé és ezáltal megkezdődött a karsztosodási folyamat. A lefelé gravitáló vizek az útjukba kerülő kőzetek anyagát oldották, málasztották és magukkal hurcolták. A feloldott szilárd anyagot a mélyebbre lezök•100 t o -100 -200 -300lL_L=LJ=l l m1 2 5 4 5 KARSZTÜREG VAJTAGSÁGA Fig. 1. A különböző szinteken betört vízmennyiségek diagrammja. Diagramm über die, in verschiedene Niveaus eingebrochenem Wasser. kent, már karsztosodott repedésekben, üregekben kicsapták és így a természet megkezdte a mélységbeli üregek, vetősíkok eltömését, elcementálását. A hosszú évmilliók alatt tehát alulról felfelé irányuló karsztüregek és vetőmenti n^lások kitöltése folyamatosan ment végbe és folyamatban van ma is. Arra gondolok, hogy a veszélyes víznívó nemcsak felfelé van meg a -j-130 m körül, hanem van egy alsó zónája is, mely alatt már a természetes kitöltődés után, nincs vízveszély. 1914 óta, amióta a fúrásokat vezetem, 1000-nél több fúrólyukat mélyítettünk le. 1926 óta, amióta a karsztvíz problémájával behatóbban vagyunk kénytelenek foglalkozni, minden fúrólyukat, legyen az bár szénkutató jellegű fúrás is, mint preventív cementáló fúrást kezelünk. Befúrunk a dachsteini mészkőbe 30—100 métert is és ha lehetséges, úgy a feltárt karsztüregeket elcementáljuk. A végzett fúrásokból azt tapasztalhatjuk, hogy a —200 m szint alatt megütött dachsteini mészkőben alig találunk vizet vezető járatokat, barlangokat egyáltalán nem. A nagysápi medence —400 m körüli, a borókási medence ;—500 m körüli és az Esztergom—Dorog— kenyérmezői medence —500 méter körüli alaphegységeiben vízjáratokat sehol sem mutattak ki. Az ilyen mélyen fekvő alaphegységek anyagóbál néhány helyen, rotációs eljárású fúrással magot fúrtunk és a vett magokból azt láttuk, hogy a karsztosodás nyomai megvannak. A vett magokon a repedések nyomai jól láthatók voltak, azonban a repedések oldalfalai calcittal vannak bevonva és a két calcittal bevont repedés közötti rész, vörös terrarosszás anyaggal és más, felülről behordott kőzet iszapjával van kitöltve. Tehát világosan látható, hogy a csekély számú és méretű karsztosodott repedéseket a természet gondosan kitöltötte, kiplombálta. A dorogi szénmedencébcn a —200 m szinten merném meghúzni azt a vonalat, mely alatt nincs meg az a karsztosodott alaphegység, mely nagyobb vízbetörés okozója lehetne. E szintet azért merem megszabni, mert pl. a VlII-as aknánk bányaművelése a —270 méteres szinteken folyik és e bányamezőben, hol a bányászkodás 1927. évben indult meg, hálát mondva a Jermészet gondos tömedékelési eljárásának, nincs egyáltalán víz. Ez az egyetlen bányamező, hol még vízbetörés nem volt és cementálásra még nem volt szükség. Egy-egy ilyen lezökkent bányamezőnél feltétlenül ügyelni kell arra, hogy annak valamelyik határa nem érintkezik-e esetleg egy nagyobb fővető vonalával. Ha igen, úgy azt természetesen figyelembe kell venni. Pl. VlII-as bányamező északnyugati szélénél a fúrások egy kb. 200 méteres vetőt mutatnak ki. E vető szem előtt tartása és attól való félelem nem alaptalan. A kellő biztonságot e vető közelében meg kell tartani. Viszont a lezökkent teknőben fekvő szénvagyon kibányászása az eddigi tapasztalatok szerint, minden baj és zavar nélkül végezhető volt. Ha elgondolásomnak van alapja, úgy több olyan szénmedencében indulhatna meg a bányászat, melyeket eddig a vélt vízveszély miatt nem mertünk feltárni és mint értéktelen szénvagyont tartottunk nyilván. A természet gondos tömedékelésére több más megfigyelésem is van : amikor a dorogi altárót hajtották ki, a -(-340 m magasságú dachsteini mészkőből álló Henrik-hegy alatt egy nagy barlangot nyitottak meg. E barlangot használták fel azután az l-es lejtakna szállítógépházának. így fogalmat alkothatunk magunknak a barlang nagyságáról, ha abban egy nagy szállítógép egységet el tudtunk helyezni. A barlang megnyitásakor láttuk, hogy a felülről lefelé gravitáló csapadékvíz a barlang falán csörgedezik le, míg a mennyezetből cseppekben csepeg a víz. Az oldalfalak kalcittal vannak bevonva, míg a mennyezetről cseppkövek lógnak le. A barlang alján pedig, felülről lemosott humuszanyagot találtunk. Világos példája elgondolásomnak, hogy a felülről lfcfelé gravitáló víz az útjában álló kőzetet oldja és mossa lefelé a mélyebb szintekre. 1929. évben mélyítettük le a 434. sz. szénkutató fúrólyukat, a Henrik-hegytől keletre. E fúrólyuk -(-243 m t. sz. f. m. Amikor már a -(-35 méteres mélységben, a paleocén széntelep fedűjében járt a fúróvéső, az öblítővízből mintegy 60 l/perc vízveszteséget vett észre a fúrómester. Amikor a betoldott fúrórudazatot lefúrta, a zárócsőfejet megBECEMENT/ÍLVA •HOMOK/LÖSZ/m

5 CEMENT L 150.

816129306S32734.38482.8143193114986434.57126.8016.000100631338464E SZINTEN SEMMI REPEDÉST NEM ÉSZLELTEK 407-