Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Erős Pál dr.: A halastavak természetes hozamának vizsgálata

energiája kezdetben fényoptimum alatti megvilágítást ad, majd a tavaszi kulminációnál elérvén a fényoptimumot, azon túlmenve, fényoptimum fölötti megvilágítás áll be. Ennek következtében a tógazdaságban tenyésztett pontyok követik ezt a törvényszerűséget, amely mindenesetre tógazdasági termelésünknek egy kellemetlen jelensége, épp abban az időben (nyár közepén), amikor azoktól a legjobb fejlődést várnánk, a ponty fejlődésének üteme visszaesik. Mindezek után a termelés szempontjából lényeges feladatunk, bogy halainknak ezen fejlődési holtpontján valami módon segíteni tudjunk. A 7. ábra már némi útmutatással szolgál. Ott megjegyeztük ugyanis, hogy a fejlődési visszaesés a többi ábrákhoz viszonyítva lényegesen csekélyebb, ennek okát keresve azt találtuk, hogy a Nagybajom—Alsókakki tó cca egyötöd részén a háború után betelepült füzes áll, amely az alatta levő vizet félig-meddig beárnyékolja. A planktonmérések a '100 , ("NAGY WAL —i |Í|KÖZEP£S MAL 5 £ ÍKIS HAL Fig. 9. Rövidítések — Verkürzungen. t = takarmány — Futter { = fitoplankton—Phytoplancton s = seston — Seston hő = vízh >fok — Temperatur des xvassers o I ópr. máj jun. jul. aug. jzepl. okt. Fig. 8. ábra. 388nyilt vízről származnak, így a seston görbéje lényeges visszaesést mutat. Megállapított tény azonban, hogy a napforduló közelében a halak tömegesen keresték fel a fűzfák alatti félárnyékos helyet. Ezen a helyen lehetett éppen a sok hal miatt, sikeres próbahalászatokat is végezni. Ez a tény most már világosan mutatja, hogy a nap fényintenzitásának bizonyos csökkentése a napforduló körüli időben szükséges volna. Ezt a célt nyilvánvalóan előmozdítják a partot szegélyező és védő nádsávok is, amelyeknek védelmében nagy napsugárzás elől menedéket találnak az ott levő fitoplankton lények, azonban a fényoptimum alatti időszakokban ezen nádszegélyek árnyékolása éppen ilyen mértékben káros, ugyancsak károsak a még Fig. 7. ábra.