Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Erős Pál dr.: A halastavak természetes hozamának vizsgálata

fejlődése után igen erőteljes nyárvégi fejlődés következik. Úgy látszik tehát, minél kisebb a kihelyezési súly, annál nagyobb a nyárvégi fejlődési maximum és minél nagyobb a kihelyezési súly, annál nagyobb a tavaszi fejlődési maximum. Különös, hogy ugyanezt a júliusi tömegcsökkenést mutatja a seston- és fitoplanktonmennyiség is. Kézenfekvő az a feltevés, hogy a szokatlanul hűvös nyár, mely 1949-ben volt, okozta ezt a minden tóban megfigyelhető fejlődéscsökkenést, valamint a tó planktontermelésének megfogyását. Ennek ellenőrzésére a buzsáki tógazdaságok régi feljegyzéseiből kikerestünk egy olyan esztendőt, melynek nyara az átlagosnál jóval melegebb volt. Hasonlómódon dolgozva megállapítottuk a tógazdaság V. számú tavában a halak fejlődési görbéjét. Ez az esztendő 1937 volt. A 8. ábrán a balatoni vízhőmérsékleti átlaggörbéhez viszonyítva feltüntetjük a Balaton vizének 1937. évi hőmérsékleti görbéjét. Ebből látjuk, hogy az 1937-ik év az átlagosnál a halak tenyészideje alatt jóval melegebb volt. A 9. ábra a Buzsák 5-ös számú tónak 1937. évi havonkénti %-os fejlődési görbéjét és fölötte %-os integrálgörbéjét tünteti fel. E görbékből látszik, hogy a júliusi fejlődésvisszaesés meleg nyár esetén is bekövetkezik. Az ide kihelyezett 10 dkg-os kezdősúlyú hal fejlődése is követi eddigi megállapításainkat. Nyilvánvaló, hogy a mesterséges halastavakban a kihelyezett halak növekedésének júliusi csökkenése nem a hőmérséklet függvénye, biztos, hogy összefüggésben van a tavak általános termelőképességével, hiszen láttuk, hogy a sestonmennyiség is ugyanazt a szabályszerű változást mutatja. Az okok között keresve csakis a Maucha-íéle (2—3) kozmikus magyarázatra gondolhatunk. A nyári napforduló idejében a Nap sugárzása oly erős, hogy a sekély mélységű halastavak vizét a tófenékig annyira átvilágítja, hogy a vízben a fényoptimumnál jóval nagyobb fény uralkodik és így a fitoplankton egyedeinek szervesanyagtermelő munkáját meggátolja. H. Fischer a Wielenbachi-tóg&zdaságban végzett kísérleteket a víz szabad C0

2 tartalmának változásáról (2) és arra az eredményre jutott, hogy a víz szabad széndioxid tartalmának van egy tavaszi és egy őszi minimuma és közben egy maximuma. A maximum a nyári napforduló közelében |van. Megállapította továbbá, hogy a minimális C0

2 tartalom a maximális asszimilációval, míg a maximum az asszimilációs minimumnál mutatkozik. Így a nyári napforduló közelében a fitoplankton termelése a minimumra csökken és fellép a tóban az oxigénszegénység, ami sokszor a halakra nézve kritikus lehet. A napforduló után a fényenergia fokozatosan csökken, ezzel arányosan megindul a fitoplanktonok szervesanyag termelése, amely az őszi fényoptimumnál eléri őszi maximumát, majd ezen túlmenve a nap fényerejének további csökkenése a tó vizében fokozatosan fényoptimum alatti energiát szolgáltat, aminek következtében a szervesanyag termelés fokozatos csökkenni kezd. Ugyanez áll elő a tavaszi optimumnál is, amikor a fény tenyészidő végéig szokásos csökkenését mutassa. Feltűnő a különbség a növekedésben az egyes évjáratok között. A harmadnyaras halak tavaszi maximuma nagyobb, mint az őszi. A másodnyaras' halak őszi fejlődési maximuma nagyobb a tavaszinál. Az ivadékként kihelyezett halak tavaszi lassú július hó folyamán egy visszaesés tapasztalható, ezt egy újabb erőteljes fejlődés követi, amely a nyár végén éri el maximumát, hogy azt követőleg a Fig 5. ábra. <-u 50 387-