Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Erős Pál dr.: A halastavak természetes hozamának vizsgálata

növekedésével a táplálékkonkurrencia nagyobbodott, és eredetileg ott levő halaink fejlődése ezt megérezte. A takarmányozás gyors befejezése is közrejátszott, amennyiben 2 nyaras halunk súlya rohamosan fogyott, 1 nyaras halunk a fejlődés visszaesés után a sestonmennyiség őszi megnagyobbodását kihasználva, ismét nagyobbarányú fejlődést mutatott. Ez magyarázható avval, hogy az 1 nyaras hal inkább planktonevő, másrészt könnyebben tudja még nagy táplálékkonkurrencia mellett is a szükséges súlyfenntartó tápanyagát megszerezni, mint a nagyobb hal. Megjegyezzük, hogy ezt a feltevést bizonyítja az a tény is, hogy az 1 nyaras halunk a sestonmennyiség július eleji minimuma alkalmával súlyából veszített. Az 5. ábrán a Búsvári 57 kh. területű, 140 kg természetes hozamú tó szerepel. Végig fitoplanton jellegű Cyanophyceák uralkodásával, zooplanktonjában a Rotatóriák uralkodnak. A tóban 16 dkg és 40 dkg-os pontyokat helyeztünk ki, melyek fejlődései ugyanazt mutatják, hogy a nagyobb hal tavaszi fejlődési maximuma nagyobb az őszinél, míg a kisebb hal tavaszi kisebb maximumánál az őszi maximum a nagyobb. A fitoplanton és sestonmennyiség nyári változásait a szaggatott vonal alapján valószínűsítettük, mivel 4 mérési adatunkból ezt megállapítani pontosabban nem lehetett. Itt a 6-ik ábránkkal ellentétben a 40 dkg nagyobb hal szenvedett súlycsökkenést a július végén, augusztus elején bekövetkezett fejlődési minimum alkalmával. Mint a takarmányozás görbéiből is látható, itt nem volt lehetséges a takarmány további emelése. A 6. ábra a Somogyfajsz I. tóval foglalkozik. Területe 20 kh., természetes hozama 150 kg. Tavasz végén zooplanton jelleg, amit később a Fitoplanton vált fel, tavasz végéig Chlorophyceák, később Cyanophyceák uralkodásával. Zooplantonjában Crustaceák, míg a Rotatoriák fordulnak elő nagyobb menynyiségben. Tavunk vizsgálata különösen azért érdekes, mert ebbe három különböző átlagsúlyú halállomány helyeztetett ki, éspedig 50 dkg 2 nyaras, 16 dkg-os 1 nyaras és 4 dkg-os 1 nyaras. Mindhárom súlykategória követi a tavaszi és őszi maximumot és a nyár közepi minimumot, azonban az előbbiekhez hasonlóan követi azt a törvényszerűséget is, hogy a nagyobb hal (2 nyaras) első növekedési maximuma nagyobb az őszinél, a kisebbnél az első maximum kisebb a másodiknál, míg a kissúlyú 1 nyaras halak első növekedési maximuma lényegesen alatta marad az igen nagy őszi maximumnál. A Fitoplankton- és sestonmennyiségnek %-os változásait a 4 mérési adat alapján nem lehet egyértelműen megrajzolni. A 7. ábrán Nagybajom—Alsókakki tóból szerzett megfigyelések szerepelnek. A tó területe 38 kh., természetes hozama 100 kg. Végig Zooplankton jellegű, június és július hónapokban Crustaceák uralkodásával, ősszel azonban több a Rotatoria. Fitoplanktónjában jún.—júliusban a Cyanophyceák viszik a vezetőszerepet, szeptember—októberben a Chlorophyceák lépnek fel túlnyomó számban. Tavunkban 27 dkg-os 2 nyaras, nyújtott pontyot helyeztünk. Fejlődési görbéje feltűnő, hogy a július elejére eső minimum sokkal csekélyebb az eddigieknél. A takarmányozás korai beszüntetése után halaink már szeptember végén fogyni kezdtek. Ezen az ábrán a tóban mért vízhőmérsékleti adatok alapján felhordtuk ugyanolyan havonkénti %-os elosztásban az idei év vízhőmérsékleti adatait, amellyel hasonlóságot árul el halfejlődési görbénk. A bemutatott ábrák fejlődési adataiból a következő érdekes törvényszerűségek vonhatók le : A halak fejlődése nem egyenletes, hanem szakaszosan változó. A tavaszi erőteljes fejlődés után 386-