Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - LESENYEI JÓZSEF dr.: A diósgyőri vasgyárak szennyvizei és a Szinva-patak

A fenolos szennyvizek tisztításával és a szennyvízzel erősen terhelt víz­folyások tisztántartásával foglalkozik alábbi tanulmányában a szerző, amelyben a szennyvíznek és a befogadó vizének elemzési eredményei és néhány különleges körülmény gondos tanulmányozása vezet megoldásra. A szennyvíz tisztításánál először is a szennyvíz fenoltartalmát kell csök­kenteni salakhányóra való permetezéssel, el kell oszlatni aprítással a szennyvíz fekália tarba'mát, majd ülepítéssel, recirkulációs csepegtető­testen való átvezetéssel, utóülepít'éssel, esetleg homokszűréssel keil a tisz­títást folytatni és befejezni. Ezen az úton és az ipartelepen a fenol és a maratófürdők pácvizeinek megfelelő kezelésével még a szennyvíz egy részének újra való felhasználása is elérhető. A tanulmány eredményei egy jelentős ipartelepünk fejlesztésével közvetlenül szolgálják az ötéves tervet. Ezenkívül irányt mutatnak hasonló vizsgálatok végrehajtására. U. D. C. 628.543:628.31 (Diósgyőr) A diósgyőri vasgyárak szennyvizei és a Szinva-patak LESENYEI JÓZSEF DE A szennyvíztisztításnál, helyesebben a szennyvíztisztítóberendezések tervezésénél és üzeménél elkövetett hibáik túlnyomó többsége onnan származik, hogy a tervezők, illetve üzem­vezetők sem a tisztítandó szennyvíz, sem a be­fogadó élővízfolyás összetételét és egyéb tulaj­donságait nem ismerik. A korszerű fogalmak szerint a szennyvíztisztítás egyik legfontosabb tényezője, különösen ha az szerves anyagokkal erősen szennyezett — a szennyvíz oxigéntartal­mának és oxigénigényének megismerése. Ugyanez áll, de még fokozottabb mértékben az élővízfolyásokra is, mert a hígítás mértékének figyelembevétele a szennyvíztisztítás mértéké­nek megállapításánál csak nagy közelítéssel lehet eredményes; a gazdaságos, azaz az okvet­lenül szükséges tisztítás mértéke csak a szenny­víz és az élővízlolyás oxigénjének viszonyán épülhet fel. A szennyvíz tulajdonságai újonnan csator­názandó városban nem ismeretesek, itt tere lehet a tapasztalatokon nyugvó, óvatos általá­nosításnak. A meglévő csatornahálózat kiegészí­téseképpen létesítendő szennyvíztisztítóberen­dezés tervezésekor az általánosítás azonban már megbosszulhatja magát, itt szükséges a szennyvíz mennyiségi és minőségi viszonyai­nak alapos megismerése. Az eddigi megállapítások csak városi, ú. n. házi eredetű szennyvízre vonatkoznak, még fokozottabb mértékben érvényesek azonban az ipari eredetű szennyvízre. Újonnan építendő ipartelep szennyvíztisztítóberendezésének terve­zésénél semmi esetre sem helyes az általáno­sítás, azaz hasonló, vagy azonos végterméket szolgáltató gyártelep szennyvizeinek és esetleg többé-kevésbé bevált szennyvíztisztító berende­zésének megismerése és mintául vétele. A nyers­anyagok, különböző gyártási eljárásokban meg­nyilvánuló, látszólag csekély különbségek a szennyvízösszetételben és így a szükséges tisz­títási módban már nagy különbségeket jelent­hetnek. Éppen ezért a szennyvíztechnikusnak alaposan meg kell ismerkednie a nyersanyag­gal. a gyártási eljárásokkal, és így kell hozzá­fognia a tervezéshez. A szennyvíz és az élővízfolyások jellemzői­nek megállapításánál mindig szem előtt kell tartani azok változékonyságát, azaz egy-egy meghatározásra még nem szabad építeni, hanem minél több elemzés során megállapítandó az átlagérték, természetesen figyelembe kell venni a legnagyobb és legkisebb értékeket is. Ha a vízfolyások jellemzőiről beszélünk, mindig gondosan tanulmányozni kell a szenny­vízzel igény beveendő szakasz ieletti esetleges szennyeződést, a szennyvíz beömlese alatt pedig a jelenlegi és jövőbeni esetleg varható víziel­használas módját. Ez természetes is, mert más kívánalmak lépnek fel pl. pisztrángos patak­ban, vagy egy már mas szennyvízzel előzetesen terhelt vízfolyásba bevezetett szennyvíz tisztí­tásával szemben, viszont ha a szennyvízbeömlés alatt kis távolságra egy vízkiviteli mű fekszik, jobban meg kell tisztítani a szennyvizet, mintha alatta lakatlan vidék terül el, vagy ha a közel­ben betorkollik egy nagy teherbírású folyamba. A.z elmondott, általánosan ismertnek felté­telezett alapelvek ismétlése most, az ötéves terv, hazánk nagymértékű iparosodásának kez­detén igen indokolt, mert még a szakkörök is hajlamosak — a látszólagos önköltségcsökkentés érdekében — megelégedni az áhaianosítassal és nem ragaszkodnak az egyes esetek egyen­kénti elbírálásához. Bár az előkészítési és ter­vezési munkák ilyen általánosítás mellett, két­ségen kívül megrövidíthetők és költségeik csök­kenthetők, mégis takarékosabb és gazdaságo­sabb az összes számottevő körülmény felderí­tése és 'tisztázása, mert balsiker esetén a be­rendezések utólagos átalakítási, vagy bővítési költségei az előzetes vizsgálatok költségeinek általában sokszorosai. Az elmondottak különleges súllyal esnek latba olyan vízfolyások mellett, melyeket kis távolságban többszörösen terhelünk szennyvíz­zel, mint ez az iparvidékeken számos esetben előfordul, vagy a vízfolyás szennyvízbefogadóul való alkalmazása mellett még ipari ivóvíz­ellátásra is felhasználást nyer. Számos szovjet, német és amerikai példával lehetne illusztrálni azt a szervezett és hatalmas munkát, melyet a hatóságok, vagy az erre a célra alakított szö­vetkezetek, illetve intézetek az ilyen erősen ter­helt vízfolyások tisztántartása érdekében végez­nek. Hazánkban, bár csekélyebb mértékben, mint külföldön, de a jelenlegi és a tervezett ipar­Les eaux induxl rielles des usines métallurgiques et sidé­rurgiques de Diósgyőr et le ruisseau Szinvn. Par J. Les-nyel d«« r ös sc. techn. (R.'suniő P. 7!5.)

Next

/
Thumbnails
Contents