Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
1-2. szám - Értekezések - LESENYEI JÓZSEF dr.: A diósgyőri vasgyárak szennyvizei és a Szinva-patak
fejlesztés következtében egyre sürgetőbb erővei lép fel egyes helyeken a szennyvízzel erősen terhelt vízfolyások tisztántartásának feladata, mint pl a Diósgyőrött és Miskolcon átfolyó és a Sajóba torkoló Szinva patak tisztántartásának és a felhasználhatóságának kérdése. A Szinva patakot ugyanis terheli kismértékben a Lillafüred—Hámor község, továbbá papírgyárak és főleg a diósgyőri vasgyárak szennyvize, hogy végül komolyan szenynyezatt állapotban, nyilt mederben átfolyjon Miskolc városon, ahol szennyezettsége, különösen csapadékos időben, még fokozódik és így ömlik be a Sajóba. A diósgyőri vasgyárak fejlődése következtében előálló fokozott vízkivétel, valamint a felszabadulás utáni évek száraz időjárása a Szinva vizét annyira leapasztotta, hogy indőnként a gyártelepek kellő vízmennyiséggel való ellátása igen nagy gondot okozott, Ez vezette az üzemeket arra a meggondolásra, hogy szennyvízgazdálkodásuk és részben a vízellátásuk kérdését újrarendezzék. A kérdés megoldását még időszerűbbé tette az a sűrű időközökben megismétlődő panasz, mely Miskolc váras részéről hangzik el a Szinva vizének a gyári szennyvizek következtében eüőállő erős szennyezett sége miatt. Az illetékes ipartelepek a vízellátás és szennyvízkezelés kérdésének megoldását átadták először egy magántervező irodának, majd annak megalakulás után, az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézetnek. Az Intézet ilyen nagy horderejű kérdés megoldása elé állítva elsősorban tisztázni akarta mind a vasgyárak szennyvizeinek összetételét, mind a Szinva patak viszonyait, hogy e kettőt egybevetve, megállapíthassa a tervezés irányelveit. A tervezésnél két főszempont érvényesült; először a Szinva vízmennyiségének fokozása, hogy az ipartelepek vízszükségletét messze menően fedezni lehessen, másodszor az előálló szennyvizek megfelelő kezelésével biztosítani a Szinva patak kielégítő tisztaságát. Már kezdetben felmerült annak a lehetősége is, hogy a megfelelő mértékig megtisztított szennyvíz a Szinva mederbe visszajuttatva, részben újra fclhasználtassék. Vízszegény hetekben tehát a víz egyrészének körforgásbantartásáról volt szó. Az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet megbízott mind a vasgyári szennyvizek, mind a Szinva patak vizének minőségi vizsgálatával. A megbízás értelmében végrehajtott vizsgálatok eredményeinek ismertetése képezi jelen tanulmány tárgyát. Az első feladat volt a csatornabekötések helyének megállapítása és annak a leszögezése, hogy az egyes bekötések a gyártelep meiy üzemeit víztelenítik. A bekötések sorrendje a Szinva folyásirányának megfelelően a következő: 1. Űjgyári szennyvízbeömlés Az Üjgyárben előálló összes ipari vízmenynyiségen felül mintegy 1300 lakos szennyvizét tartalmazza. II. Fürdőutcai beömlés. Tartalmazza mintegy 2600 lakos szennyvizét. III. Vágóhídi beömlés. A szálloda, lakóházak, étterem, összesen mintegy 400 lakos mellett a vágóhíd szennyvizét, valamint a gyártelep egy részenek (I. és II. hivatalház, szeg-, csavargyár, javítóműhely, anyagraktár, finom hengersor, esztergaműhely, téglagyár) vizeit szállítja. A vágóhídon át 1948 év nyarán havonta átlagosan 200 sertést, 100 marhát, 100 borjút és 10 lovat vágtak. IV. „Marci-kanális". Mintegy 210 lakos szennyvize mellett az elektroacélmű egyrészének, a durva hengersor, kovácsműhely, új kikészítő vizeit tartalmazza, ehhez járul még a salakhányó egy részének csurgalékvize. V. A X. számú kapunál kiömlő csatorna szennyvize már felhígítva az árok vizével. Tartalmazza öntő-, edző-, rugó-, húzó, váltó műhelyek, nagyolvasztó-, generátorok, gázgyár és Martin-kohó szennyvizeit. VI. Az árok vize, (mintavétel a „Marci-kanális"-ba való betorkoló s előtt). Az árok szállítja a X. számú kapunál kiömlő csatorna szennyvizeit, valamint a salakhányó csurgalékvizének. zömét. A felsorolt hat mintavételi helyen vett vízminták szennyvíztechnikai szempontból fontos adatait az I. számú táblázatban tüntettem fel. Az elemzéseknél használt módszerek rövid összefoglalását a teljesség kedvéért alábbiakban közlöm: 1. Átlátszóság: Schnell-féle íráspróbával. 2. Szín és jelleg: 10 cm-es vízrétegben szubjektív alapon. 3. Lebegőanyag: előre lemért 7 cm & Seb. Scli. 589. sz. szűrőpapíron vacuummal 200 cm 3 átszíva, a szűrőpapír 105° C-on szárítva és mérve, az eredmény 1 literben lévő lebegőanyagban kifejezve. 4. Összes szárazanyag: ásványi, szerves, oldott és lebegőanyag. a) 100 cm 3 eredeti szennyvíz, b) 100 cm 3 szűrt szennyvíz vízfürdőn, platina, illetve kvarctálban elpárologtatva, majd 105° C-on kiszárítva és mérve. A szárazmaradék ezután 650° C-on elhamvasztva. így megállapítható az a) mintából az öszszes szárazanyag és az összes ásványianyag, a b) mintából az összes oldott ásványi anyag. Ezután számítással hozzájutunk az összes lebegő és ásványi lebegőanyag mennyiségéhez, majd a megfelelő különbségek adják meg az összes oldott és lebegő szervesanyag mennyiségét, 5. Az összes nitrogént 250 cm 3 eredeti szennyvíznek cc. kénsavval (CuSCh és K 2S0 4 jelenlétében) való szétroncsolása és az így ammoniumszuílfáttá átalakított nitrogénnek lúggal való felszabadítása és bórsavba való átdesztillálása után 1/100 n sósavval állapítottam meg. 6. A káliumpermanganát-fogyasztás (O2 mg/l-ben kifejezve) Kuebel—Thiemann-féle módszerrel, megsavanyítva tíz perces forralás 39
