Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Páter János dr.: A magyar ivóvízvéleményezés problémái

víz a talaj különleges összetételénél fogva kémiai szempontból kifogásolható, azon segíteni nem tudunk. Az ivóvíz kémiai összetételének elbírálásakor nem közömbös a víz keletkezésének és körforgalmának ismerete. Ismernünk kell a víz körforgalmában a levegőben megtett szakaszt (12). A föld felületén töltött szakaszt és nem utolsó sorban a víznek a föld belsejében megtett útját (3). Az ivóvíz kémiai összetételének helyes kiértékeléséhez tisztában kell lennünk a talaj és a víz egymásra való hatásával. Ezt az egymásrahatást pedig világosan akkor látjuk, ha ismerjük a víz életét a földben (11). A különböző vizek keletkezését ismernünk kell, azért, hogy a vizek kémiai összetételének alapján történő véleményezéskor ezt figyelembevehessiik. A víz körforgalmában én három fázist különböztetnék meg. I. ATMOSZFÉRIKUS-fázis. Ebben a fázisban a víznek a légkörben történő fizikai, kémiai és biológiai metamorfózisát nézem. Az atmoszférikus fázisra jellemző, hogy a víz termelődése hőcsökkenés és kondenzálódás eredménye. II. GEOTERMIKUS-fázis. A geotermikus fázis folyamán a mélyben levő és a mélybe süllyedt kőzetek víztermelésére gondolok, —• GAUTHIER elmélete alapján — amikor azt mondom, hogy a geotermikus fázis során a víztermelődés, az atmoszférikus hőcsökkenéssel ellentétben, hőemelkedéshez és lehűléssel járó kondenzálódáshoz kötött. III. INTERMEDIER-fázis. Az intermedierfázis során az atmoszférikus és geotermikus képződésű víznek az útját és változását kísérném figyelemmel, részint a föld felszínén, részint a föld különböző mélységű rétegeiben. Messzire vezetne most a víz körforgalmának az említett felosztás szerinti részletes tárgyalása. Ügy gondolom azonban, hogy a víz körforgalma folyamán létrejövő változások kielégítő magyarázatát — a hidrológia minden ága szempontjából — ezzel a hármas beosztással teljesíthetjük. Itt csupán annyit kívánok megemlíteni, hogy higiénés szempontból a három fázis közül az intermedier fázis során megtett útnak és fellépő változásoknak az ismerete a legfontosabb. Jelen munkámban kizárólag a felszíni ásott kutak ivóvizének véleményezésével foglalkozva elsősorban a felszíni vizek és a talajvizek változása érdekel. Az atmoszférikus víz csapadék alakjában földet érve, részint a talaj felszínén, de főleg magában a talajban megkezdődik a talaj és víz között az a kölcsönhatás, amelynek eredménye az ivóvíz kémiai összetétele, tehát a víz jellege. Ebben a kölcsönhatásban azonban nemcsak a talaj és a víz szerepel, hanem katalizátorként közreműködnek a talajban élő mikroorganizmusok is. A föld felszínére jutott csapadékvíz oldott anyagokban szegény, tehát jó oldóhatású. Ez a víz — az intermedier fázis folyamán — a talajban megkezdi a talaj oldható alkatrészeinek kioldását. Az ivóvíz elbírálásakor nem közömbös tudni azt, hogy abban a talajban, amelyben sok szerves anyagot fogyasztó élőlény van, ezeknek hatására a vízben oxigénhiány mellett C0

2 bőség lép fel. A szénsavdús víz a talajra agresszív hatású. Az ilyen víz fokozottabb mértékben oldja a kőzetekből a kalciumot és magnéziumot. A sok szervesanyagot tartalmazó, feltehetőleg friss szerves szennyezésű talajon átszivárgó agresszív, szénsavdús víz a mész oldóhatása következtében tehát magasabb keménységű lesz. A víz véleményezésekor szerepet játszó kémiai alkatrészek keletkezésével és korrelatív értékelésével később foglalkozom. Vessük fel most azt a kérdést, hogy mi a jó ivóvíz kritériuma ? Általában azt mondják, hogy »ivóvíz az a víz, amit megiszunk.«- Az orvos-higiénikus szempontjából nézve a definíciót, azt mondhatjuk, hogy »jó ivóvíz az a víz, amit mindenki baj nélkül megihat és szívesen iszik.« Az ivóvíz definíciójából következik, hogy az objektív vizsgálati eredmények mellett igen nagy szerepet játszik az elbíráláskor a szubjektív benyomások értékelése. Azt mondjuk, hogy a jó ivóvíz színtelen, szagtalan, íztelen. A három tulajdonság objektíve alig bírálható el kielégítően. Elbírálásukkor igen nagy szerepet játszik az egyéni érzékenység. Áll ez főleg a szagra és az ízre. Pedig az objektív kémiai vizsgálati eredményeken felül a fogyaszthatóságot, illetve ihatóságot az szabja meg, hogy kinek, hogyan ízlik a víz. A víz színére, mint undortkeltő tényezőre ki kell térnünk. Nálunk a felszíni ásott kutaknál, ahol a víz vasas voltával ritkán kell számolnunk, elsősorban a lápos, tőzeges vidékeink huminsavas, sárgás vizei jönnek szóba. A huminsavnak, ennek a lassan oxidálódó, szerves vegyületnek az élvezhetőség szempontjából számbajövő zavaró hatásával elsősorban a dunántúli lápos vidékeken kell számolnunk. A dráva menti, balatonmenti, sárvízmenti és a Pincehely-Dombóvár közötti lápos, tőzeges területek ásott kútjainak vizei nemcsak a huminsav sárga színe miatt visszataszítóak. Ezeknek a kutaknak a baktériummentesítésekor számolni kell azzal, hogy a baktériummentesítés során elkevert anyag bevitelekor, a felkavart és nehezen ülepedő lápos iszap miatt a kutak vize napokig élvezhetetlen, csípősízű lesz. A víz elszíneződését előidéző többi tényezővel (kolloidális agyag, vas stb.) itt nem foglalkozhatom. Az élvezhetőség szempontjából súlyosan esik latba a víz szaga. A növényi részek korhadása főleg lápos vizeknél kellemetlen, dohos, mocsárszagot idéz elő. Állati eredetű szervesanyagok rothadásakor kellemetlen bűz keletkezik. Mind a kettő élvezhetőség szempontjából olyan indikátor, amely vizsgálat nélkül is figyelmezteti a vizet inni akarókat arra, hogy a vízzel valami baj van. A víz élvezhetősége szempontjából legsúlyosabban esik latba a víz íze. Az is több tényezőtől függ. Függ elsősorban a vízben oldott ásványi és szerves alkatrészek mennyiségétől, azoknak egymásra hatásától, de nem utolsó sorban a víz hőmérsékletétől. A jó ivóvízben az alkatrészek különleges íze, ha azok a megengedett mennyiségben fordulnak elő a vízben, nem érezhető. A jó víz íztelen, helyesebben »vízízű«, ez a vízíz az élvezhetőség szempontjából akkor a legkellemesebb, ha a víz hőmérséklete 366