Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - SZIRMAI LÓRÁNT dr.: A szegedi csatornahálózat és szennyvíz vizsgálata

vésse ellenálló, savakkal szemben nem védett. Legalább a tég:akeresztmetszetű régi csatornahálózat kicserélésére szükség volna. 2. A csatornahálózat falazatát veszélyezteti: a) A gázgyár lúgos szennyvize. b) A bőrgyár magas S0

4 tartalmú szennyvize is veszélyt rejt magában. Magas szulfáttartalom szükségessé teszi e szakaszon a szulfát korroziójának ellenálló bauxitbeton alkalmazását. c) A gyufagyár magas hőfokú szennyvizének elmáilasztó hatását hűtővíz hozzáadásával tudjuk kiküszöbölni. 3. Fel kell hívnom a figyelmet a csatornahálózat eliszaposodására is. A jelenlegi tisztítás nem kielégítő. Ennek oka részben a primitív tisztítóberendezésben, részben a tisztítások közötti hosszú időben keresendő. Az egyes csatornaszákaszokat fontosságuk szerint 2—6 évenként tisztítják. Ezen idő alatt tekintélyes eliszaposodás történhetik. Pl 30 cm vagy ennél nagyobb fenékiszapréteget találtam az 1. sz. csatorna 5., 6. sz., a II. sz. csatorna 8., 9. sz., a IV. sz. csatorna 15., 16. sz., az V. sz. csatorna 19. sz. vizsgálati helyein. Más megoldás híján gyakrabbi kotrásra volna szükség. 4. A derítőberendezéshez szükséges összes adatokat meghatároztam: ülepedési sebességet, ülepedési maximumot, összes száraz anyag-tartalmat, lebegő anyag-tartalmat,, biológiai oxigénemésztést. Szükséges volna azonban mérőberendezés felszerelése a tiszai beömlési pontoknál, hogy a szennyvíz mennyisége pontosan megállapítható legyen. Legcélszerűbb megoldásnak bukógát beépítése mutatkozik. 5. Helyi tisztítóberendezés felállítása szükséges a következő üzemeknél: a) Csak mechanikai jellegű a konzervgyárnál, célja a gyártási melléktermékként keletkező gyümölcsmagvak és héjak felfogása. b) Mechanikai és kémiai jellegű tisztítóberendezés volna szükséges: a) A kórház és a klinikák környékén az erősen fertőzött szennyvíz fertőtlenítésére. Egyszerű klórozóberendezés egymagában nem elégséges, mert a fekáliatömeg belsejére a klórozás nem tudja kifejteni hatását, esetleg aprító berendezéssel lehetne az eredményt fokozni. A bőrgyárnál a magasabb szulfáttartalmú szennyvíz tisztításánál, kémiai riton történő lecsapás, ugyanakkor a gyártási melléktermékként nagy mennyiségben a csatornahálózatba kerülő állati szőrzet és bőrszöveti darabkák eltávolítására meohanikai szűrőberendezés szükséges. y) Műszaki szempontból kívánatos volna vizsgálataim folytatása és kiegészítése. E dolgozatban közölt adatok ugyanis a szennyvíznek csak egy nyári időszak alatt végzett vizsgálati eredményeit tartalmazzák. Célszerű volna kiegészítésképpen a többi évszakban és több éven át hasonló vizsgálatok elvégzése. IRODALOM. Andor Gy.: A nagykorút és a körtöltés közötti résznek csatornázási terve. — Rendezési terv. Városi mérnöki hivatal, 1944. Bibó L.: Szeged városi talajfúrások, talajvizének szulfáttartalma és lúgossági foka. — Kézirat. Városi mérnöki hivatal. Farkas A.: Szeged város csatornázása. — Épít'őipar, 1912. 27—41. sz. Ferenczi I. dr: Jelentés Szeged város általános csatornázási tervével kapcsolatban végzett földtani vizsgálatok eddigi eredményeiről. — Kézirat. Városi mérnöki hivatal. Hergár V.: Rendező pályaudvar melletti terü'.et víztelenítési terve. Rendezési terv. Városi mérnöki hivatal, 1930. Hergár V.: Szeged alsó szivattyútelepi csatornabetorkol,ás megváltoztatása. — Rendezési terv. Városi mérnöki hivatal, 1932. Hernádi M. dr és Rosztáczy E. dr: A Tisza és Maros fertőzöttsége Szegeden. — Népegészségügy, 1935, 1. s-z. Héthárry J.: Szennyvíztisztítás. — Rp., 1940. Imlwff K. dr: Tasehenbuch der Stadtenwasserung. — Berlin, 1925. Joós I. dr: Ti t'usz vizsgálat ük szennyvízből. •— Népegészségügy 1934, 23. sz. Lechner-féle: Városterv. — Kézirat. Somogyi könyvtár. Lechner L: A Szeged újjáalakítására készített terv magyarázata: — 1879. Lechner L.: Szeged újjáépítése. — 1891. Lesenyei J.: Csatornázás és szennyvízkezelés hazánkban. — Vízügyi Közlemények, 1941. Lesenyei J.: Pesteszenterzsébet és Kispest szennyvizei. — Bp. 1. sz. főv. p. m. XVI. ügyosztály lapszemléje. 1941. Lesenyei J.: Magyarország csatornázása és szennyvízkezelése. — A Magyar Mérnök- és Építész Egylet, Bp., 1943. Magyar Országos Szabvány (M. O. Sz.) ÍÍ8: Vízvizsgálat, 1943. Maueha Ji. dr: Winkler Lajos vízvizsgáló módszereinek a'ka'mazása a limnológiában. — Bp., 192G. Maucha B. dr: A szennyvíz és a vízfolyások. — Vízügyi Közlemények, 1942. Pálfy—Budinszky—Hergár V.: Szeged város építési problémái. — Szeged, 1934. Pálfy—Budinszky E.: A városrendezés feladatai Szegeden. — Délvidéki Szemle. 1943, 7. sz. Szeged szab. kir. város csatornázási rendszabálya. — 1895. Szeged törvényhatósági joggal felruházott város városfejlesztési terve. Szeged, 1942. Szeged törvényhatósági jogú város városfejlesztési terve. — Szeged, 1949. Tomcsik dr: A csatornázás és szennyvízkezelés közegészségügyi jelentősiége. — Vízügyi Közlemények, 24. évfolyama, 1942, 1—2. Török P. dr: A budapesti földalatti vizek faunája. — Hidrológiai Közlöny, XX. kötet, Bp. Zaitz L.: Budapest csatornázása. — Statisztikai Közlemények, 82. kötet, 3. sz. 1937. (Folytatás a 22. 0'dalról) A közölt szelvények szerint a Keilor terrasz anyaga a feküben helyezkedik el, felszínét az utólag bevágódó folyóhálózat vagdalta össze. Sok helyen a fiatalabb terraszüledék a Keilor terrasz kivésett felszíni részleteire települ rá. A Keilor, a Braybrook és a Maribyrnong folyók völgye feltehetőleg a középpleisztocénben alakult ki. Minthogy azonban pleisztocénkori eljegesedés Victoriában nem volt, őskultúrák sem ismeretesek és a megfelelő őslénytani adatok is hiányoznak, európai kutató módszerekkel nem lehetett a morfogenetikai kérdéseket megoldani. Az egyes jégkorszakoknak az európai jégkorszakokkal való egyeztetése csak az egész Földre kiterjedő eusztatikus tengerszintváltozások figyelembevételével volt lehetséges. Tektonikus mozgások a terraszképződést csak egy-két kivételes helyen, igen gyengén 'befolyásolták. Láng 8. dr. 37