Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására

A fürdőtér és zuhanyozó falait és mennyezeteit ne vakoljuk, hanem csupán portlandcement kihézagolással lássuk el. A homlokzati falakat hasonlóképpen lehetőleg ne vakoljuk, ha fagyálló téglát tudunk alkalmazni. Ha a téglaanyag nem fagyálló, úgy a külső vakolás elkerülhetetlen. A fürdőház és zuhanyozó körüli válaszfalak 13 cm-nél vékonyabb téglafalak ne legyenek és vakolatlanul, de portlandcementes kiliézagolással készüljenek. A tetőszék : faragott fából, hornyolt cseréppel lefedve készíthető. A szaunafürdőtér és zuhanyozó padlói lehetőleg hézagmentesek legyenek. Ezért a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb a megfelelő keverésű betonpadló, portlandcement símítással, vagy a bazaltbeton-burkolat. A nagy hőhatásokra és hődifferenciákra való tekintettel a burkolatot dilatációs fugákkal kell ellátni és ezeket lehetőleg bitumennel kell kiönteni. Az öltöző padlójául téglaburkolat ajánlható, mert ez egyrészt a levegő melegét felvéve, nem túl hideg tapintású, másrészt mosható burkolat. Ne legyen a padlóburkolat fából, mert ez nem higiénikus. A többi helyiség padlóburkolata beton, bazaltbeton vagy márványmozaiklap. Az összes helyiséget — különösen a fürdőt és zuhanyozót — a padló alatt legalább kétrétegű vízszintes szigeteléssel kell ellátni, amivel a fürdőből lefolyó vizeknek az alapfalakba való bejutását, másrészt az esetleges talajnedvesség felszívódását zárjuk ki. A vizes helyiségekbe padló-összefolyót kell létesíteni, megfelelő lefolyócsövekkel ellátva. Az egyszerű kis szaunafürdőkbe semmiféle külön falburkolat nem szükséges. Nagyobb szaunafürdőknél vagy kombinált szauna-kádfürdőknél a kád és pihenő helyiségekben, WC-ben csempeburkolatot adhatunk, de a szaunatérben csak faburkolat a megfelelő. A fürdőhelyiség és zuhanyozó ajtaja lehetőleg préselt acéllemez legyen. A többi ajtó táblásvázas faajtó lehet, de nem rétegelt lemez, mert ezt az épületben levő nedvesség hamar tönkretenné. A fürdőhelyiség és zuhanyozó ablakait ajánlatos kettős üvegezésű speciális alumíniumszerkezettel készíteni, mert a faablakok a nagy hő és nedvesség hatására könnyen bedagadnak és tönkremennek. Az üvegezés 3 mm gépüvegezéssel történik. Vízvezetéki berendezés. A szaunafürdőt a következő vízvezetéki berendezési és felszerelési tárgyakkal kell ellátni. A zuhanyozó helyiségben langyos és meleg zuhanyokkal előre kevert vízzel (minden öt személyre számítsunk 1—1 zuhanyt) a fürdőtérben egy vízvezetéki kiöntő, a WC-ben egy fayence-csésze, komplett felszereléssel; előtérben egy mosdó. Ha nincs vízvezeték, akkor a kútvizet a padlástérben elhelyezett és szigetelt hidegvíztartályba kell felszivatytyúzni, benzin-, vagy villanymotoros szivattyú segítségével. A melegvíz részére, amelyet a szaunakályha szolgáltat, a padlástérben külön melegvíztartályt kell létesíteni. Ha nincs csatornázás, akkor a lefolyó és szennyvizek részére derítőtelepet kell létesíteni. Szaunakályha. A szaunakályhák kőből készültek, egy fűtő(tűz)-térrel, felette a kövek befogadására és felmelegítésére alkalmas térrel, alul pedig hamurésszel. A szaunakályhákat rendszerint gránitkőből falazzák fel, habarcsolás nélkül, mert a habarcsanyag nem hőálló és szaga is kellemetlen. A köveket felhasználás előtt hőállóság szempontjából kipróbálják : erősen felhevítik, majd többszázfokos állapotban hideg vízbe dobják. Ha ezt a próbát a kő repedés nélkül állja, akkor szaunakályha céljaira alkalmasnak minősül. Természetesen más kőanyag is alkalmas, ha a hőállósági követelményeknek megfelel. A hőtárolásra és felhevítésre szolgáló kövektől hasonló hőállóságot kell megkívánni. Készülhet azonban a szaunakályha téglából is, ha megfelelően hőálló téglaanyag áll rendelkezésünkre. Az északi országokban kísérleteztek öntöttvas szaunakályhákkal is, amelyek azonban kevéssé váltak be ; hiányában vannak a kő- és téglakályhák kellemes, egyenletes melegének és tartósságuk sem kifogástalan. A szaunakályhákat, ha kőből vagy téglából is készülnek, bizonyos vasalkatrésszel is ellátják : a tüzelő-, hamu- és hőnyílás öntöttvasajtóval, a tüzelőrostéllyal és a vízmelegítő tartállyal, ezenfelül azonban vasanyag nem kerül alkalmazásra. Kísérleteznek továbbá elektromos szaunakályha-típusokkal is, a norvég Savolainen cég (Oslo) gyárt villamos szaunakályhát, amelyről a szakértők véleménye nem kedvező. Hazai viszonyaink mellett elsősorban hőálló téglából készült szaunakályha jön számításba, megfelelő hőálló samotthabarcsba falazva. A hőtárolásra és gőzképződésre szolgáló köveket pedig gondosan kell megválogatni, részben a hőállóság és hősugárzás szempontjából és nálunk is elsősorban a gránitkőre kell gondolnunk, amelynél (a szaunakutatók szerint) a többszáz fokos hőmérsékletek kisugárzása közben rádióaktív emanációs hatás is jelentkezik.*) Az északi népek szaunakályhája fatüzelésre volt alkalmas. Nálunk aligha lehetséges a fatüzelésű szaunakálya bevezetése és kénytelenek leszünk szaunakályháinkat barnaszéntüzelésre szerkeszteni. A jól megszerkesztett és épített szaunakályha hőleadó- és tároló képessége igen tekintélyes. Viherjuuri finn szaunakutató adatai szerint az egyszer kellőképpen feltüzelt szaunakályha a befűtés napján a szaunafürdőtér közepén 85 C°, másodnap 70 C°, harmadnap pedig még 55 C° meleget adott. A kályhatér hőmérséklete első nap 245 C°, másodnap 200 C°, harmadnap 110 C° volt. Az öltözőhelyiség a szaunakályha melegével fűthető, ha megfelelő rácsokon vagy rabitzcsatornán a meleget átvezetjük. Nagyobb szaunalétesítmények esetén — ha nincs központi fűtés, az öltözőt külön cserépkályhával fűtik. Festés, mázolás. A helyiséget háromszori meszeléssel lássuk el, természetesen a fával burkolt helyiségeket nem. A vasajtókat és tokokat kétszer is alapmázoljuk *) S, A. űroedfeldt adatai szerint a szaunafürdő minden köbmétere után' 0,02 ui

; gránitkő felhevítésére vau szükség. 345