Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására

(egyszer miniummal, egyszer Bessemer-festékkel), majd kétszeri olajmázolással lássuk el, nehogy nedves terekben rozsdásodás induljon meg. A faajtókat és tokokat valódi lenolaj kenőével alapmázoljuk és kétszeri fehér mázolást, majd lakkozást adunk. A mázolást, ha lehet, fehér színben végezzük. A fémablakokat nem kell mázolni, azokat a gyártó üzemek polírozva szállítják. Ha faablakokat is alkalmazunk, úgy azok mázolása a faajtókéval azonos módon történik. Világítás. Ha villamosáram áll rendelkezésünkre, különös gondot kell a villamos berendezésre fordítani. A fürdő forró párái és gőzös levegője a szigetelési hibák sorozatát fogják előidézni, ha nem megfelelő vezetékekkel és nem kellő gondosággal lesznek elkészítve. Burkolt csőhuzal (kis kábel) alkalmazandó, ólomcső-burkolatban, öntöttvas tömszelencés dobozokkal. Az egyes szerelvényekhez is tömszelencés csatlakozású szerelvények szükségesek. Az összes vezetéket ólomcsőben falba kell fektetni. A szerelvényeket vízmentes kivitelben kell alkalmazni. A fürdőtérben a dobozolás lehetőleg kerülendő, mert a dobozok tökéletes légmentes zárása nem lehetséges. Sem a fürdőtérbe, sem a zuhanyozóba kapcsolót ne szereljünk ; a kapcsolás az előtérből vagy öltözőből történjék. Berendezés. A szauna fürdőtercben 3 lépcsős fapihenőemelvényt kell létesíteni, 40—50 cm-es lépcsőmagassággal. Egy-egy fok szélessége kb. 60 cm úgy, hogy az emelvény teljes szélessége kb. 1,80 m, magassága kb. 1,20—1,50 m lesz. Legcélszerűbb az emelvényt borovi fenyőből készíteni, mert a borovifa a fürdőtér melegét és páráját jól bírja. A szauna-fürdőtérbe még egy kis dézsát helyezünk el ; több berendezés itt nem szükséges. Az öltözőbe egyszerű gyalult padok és öltözőszekrények valók. Az öltözőszekrények nagyobb fürdőknél — helytakarékossági okokból — emeletesek is lehetnek és minden fürdőzőnek külön szekrényrekesz jusson. Egy-egy szekrényrekesz 0,40 m széles, 0,55 m mély és 1,20 m magas legyen és belül függesztőrúddai és kabátakasztóval legyen ellátva. A szekrényrekeszek alját lehetőleg eternitlemezzel vagy linóleummal burkoljuk, hogy a cipők által bevitt piszok könnyen mosható legyen. Ha még 8—10 személy részére egy kis asztalkát és 1 tükröt adunk, úgy az öltözőt megfelelően rendeztük be. Az előtérben a várakozók számára néhány padot, vagy fonott (mázolt) nádszéket helyezhetünk el. A szauna berendezéséhez tartozik 2—3 lábmosódézsa és néhány öblítővödör is. A fürdőkben szokásos fa-padlórácsokat lehetőleg kerüljük és még a zuhanyozóhelyiségben se alkalmazzuk, mert nem higiénikusak, nehezen tisztíthatók. A szaunafürdőnek az északi országokban bevált, úgyszólván az egész lakosságra kiterjedő egészségügyi hatása és az ott elért kiváló eredmények tanulmányozása után önként merül fel a gondolat, hogy a szaunát nálunk is bevezessük és azt hazai viszonyainknak megfelelő formában a népegészségügy és a dolgozó társadalom hasznára fordítsuk. Fontos azonban, mint a bevezetőben kifejtettük, hogy a gyakorlati alkalmazás előtt orvosi kísérletek és megfigyelések tisztázzák az esetlegesen fellépő egészségi hátrányokat is.

1) vVI. JAVASLATOK a gyógyforrásoknak népgyógyfürdők útján való hasznosítására, illetve meglévő fürdőlétesítményeink kiegészítésére. Munkaközösségünk építészmérnök-hallgatók bevonásával helyszíni vizsgálatokkal, felmérésekkel számbavette a még kihasználatlan vidéki gyógyforrásokat és a megfelelően ki nem használt, hiányos fürdőlétesítményeket. A vizsgálatok és adatgyűjtés kiértékelése balneológiai, hidrológiai és orvosi szempontból történt — megfelelő szakértők bevonásával, ugyanakkor hasznos pedagógiai munkát is végeztünk ezzel. Egyes, még fel nem használt gyógyforrásoknak dolgozók javára történő hasznosítására, továbbá a már meglevő, de hiányos vagy üzemképtelen gyógyfürdők jobb kihasználása érdekében a következőkben teszünk javaslatot. Rá kell itt mutatnunk végül arra, hogy NagyBudapest gyógyforrásaira javaslatunkban nem térhettünk ki. Énnek oka, hogy a népgyógyfürdőtípusainknál nagyobb arányokat és speciális megoldásokat igénylő budapesti hévizek maradéktalan hasznosítási terveinek kidolgozása külön nagyszabású feladat, amelyet csak az összes illetékes és érdekelt tényezők elképzeléseinek összhangbahozatalával lehetne elvégezni. Ez jövő évi tervünk. Aranyosfürdő (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Festői, jó levegőjű, hegyektől, erdőktől övezett környezetben fakadó igen értékes kénes-vasas, 12—13 C°-ú források, kb. 3—5 m

3 vízhozammal, teljesen kihasználatlanok. Egy régi, romos fürdőépület (80%-ban hasznavehetetlen), vendégszobák romjai, gépház, telepkezelői lakás siralmas állapotban. — 8 km-re fekszik a 4.600 lakosú Abaújszántótól. Nőgyógyászati jellegű bajok kezelésére a víz kiválóan alkalmas. Javaslat : üdülő- és gyógyfürdő-teleppé kell kiépíteni. Szubalpin tájjellege, fenyvese alkalmassá teszi, hogy dolgozóink számára úgyis csekély ilyen jellegű hazai üdülők számát szaporítsa. Vízmelegítéssel működő kádfürdő (GK-típus), ivókút (GI típus) és szállodaépületeket (GSz típus) kell létesíteni, ennek előfeltétele azonban a vízmennyiség növelése a forrás megfelelő foglalása, vagy új feltárás által. Részben a romos házak is helyreállítandók. (Sürgős!) Balatonfüred (Veszprém m.) Az ismert nagyhírű gyógyhely szénsavas, mészhidrokarbonátos vízével, fejlett fürdőkultúrájával, kiválóan felszerelt gyógyintézményeivel fürdővonatkozású fejlesztést nem igényel. ') Forrásmunkák : H. J. Viherjuuri: Finnische Saunu. Stuttgart. 1943. Dr. Conti: Sauna. W. Prieser: Das Sauna. (Bauen u. Wohnen 1950. No. 2.) 346