Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására

járó piszok miatt célszerű a szivattyúházat a fürdőépülettől elkülönítve elhelyezni. A fürdőüzem természete olyan, hogy a vízfogyasztásnál nagy egyenlőtlenségek adódnak elő. Például a medence töltéséhez sok víz kell, üzemkezdetkor pedig alig van fogyasztás. A szivattyúkat természetesen a csúcsterhelésre kell méretezni. Nem lenne gazdaságos, ha egy ilyen nagy teljesítményű szivattyút egész napon át járatnánk. Ezért a vizet tartalékolni szoktuk : vagy padlástartályban, vagy zárt, légpárnás vastartályban, úgynevezett hidrofor-hun. A padlástartály előnye az, hogy megközelőtőleg állandó nyomású vizet szolgáltat ; hátránya, hogy a szóbanforgó alacsony épületeknél kis nyomást tud csak biztosítani, ezért a csővezetékeket bőven kell méretezni. A hidroforoknál a nyomásingadozás jelentékeny, rendszerint 40—50%, ami szélsőséges esetben leforrázásokat is eredményezhet, mert a beállított keverőcsapoknál a hideg-melegvíz nyomásviszonyainak megváltozása miatt megváltozik a víz hőmérséklete is. Előnye : a nagyobb nyomás (néhány atm.) és az alkalmazható szűkebb csőkeresztmetszetek. Működtetéséhez villanyáram szükséges. A hidrofornál és a magastartálynál is a forrásvíz levegővel kerül érintkezésbe, ami — mint már említettük — a gázkiválást és a vízben oldott ásványi anyagok kicsapódását okozza. A lerakódások a csősúilódást erősen megnövelik és ezenkívül a cső keresztmetszetét is szűkítik. Emiatt a thermálvízvezetékeket bőven kell méretezni. A turbulens áramlások csökkentése érdekében a vízsebesség lehetőleg ne legyen több 0,5 m/sec-nál (ftlső határ 1 in/sec). A csővezeték anyagának megválasztásakor a döntő tényező a víz összetétele. Minden esetben vízvizsgálatot kell tartani, mert a gyógyvizek nagyrésze erősen agresszív. A megfeltlő csőanyag és armatúrák helyes megválasztása igen fontos. A korróziót okozó alkatrészek a következő csoportokra oszthatók : H

2S és HS' C0

2 + 0

2 Cl' és S0

4 HCO\ és C0

2 A vas szempontjából a legártalmasabbak a sok szabad C0

2 tartalmú, valamint a H

2S és IIS' és az erősen konyhasó tartalmú lágyvizek. Különleges összetételű anyagokkal védekezhetünk ellenük. A cső- és szerelvényanyagok megválasztásánál azonban nem ez az egyedüli irányadó szempont. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy az illető anyagok hazai eredetűek-e és hogy mibe kerülnek. Mindenfajta korróziónak ellenáll például a V2A Extra-jelzésű rozsdamentes acél (18% Cr, 8% Ni) és a F4A Supra (18% Cr, 8% Ni, 2,5% Mo). Azonban alkalmazásuk drágaságuk miatt egészen szűk körre korlátozódik. Ugyanez vonatkozik a foszforbronz szerelvényekre is (óntartalom : 10—20 százalék). Anyagai : 1. varratnélküli folytacélcső, 2. öntöttvascső; 3. ólomcső; 4. azbesztcement (Eternitcső). 1. Folytacélcső Vízvezetésre horganyozva használjuk. Az agresszív thermálvizek ellen a horganyzás sem védi meg. Lágyöntésű idomokkal szereljük. Aránylag olcsó és könnyű a cseréje. Épületen belül és szabadban, kisebb csőméreteknél a legáltalánosabban használt csőanyag. (

3/

3"-tól 3"-ig) 2. Öntöttvascső és szerelvények Mindenfajta víznek jól ellenáll. 40 mm és annál nagyobb csőátmérővel készül. Földbe fektetve úgyszólván kizárólag ezt használjuk agreszszív vizeknél. Peremes és karmantyús kapcsolással illesztik. Olyan melegvezetékeknél, ahol állandó dilatációs mozgások vannak, az elmozdulásokra lehetőséget kell biztosítani és peremes kötéseket kell alkalmazni, mert a karmantyús kötéseknél a dilatációs mozgás tömítetlenséget okoz. 3. Ólomnyomócső 25 mm belső átmérőig készül, háromféle falvastagsággal, különböző nyomásokhoz. A thermálvízhez a közepes vagy nagy falvastagságot szoktuk használni. Külföldi eredetű, ezért felhasználási köre korlátozott. 4. Azbesztcementnyomócső 60—300 mm átmérőig készül, öntöttvas idomokkal. A thermálvizeknek általában véve ellenáll. Földbefektetve használjuk. A vassal való takarékoskodás miatt alkalmazási területe bővül. Régebben thermálvíz vezetésére használtak még: vörösréz, ón, alumínium (99,5% tisztaságú hutaalumíiium), Jénai üveg, fj, stb. csöveket. Típusfürdőinknél ezek nem jöhetnek számításba. A csővezetékekhez öntöttvas- és sárgarézszerelvényeket használunk. Bár legjobban a bronz (10—20% óntartalom) f .lelne meg, de ezeket külön kellene elkészíttetni. Emiatt és magas óntartalmuk miatt drágák. Az alumíniumszerelvények thermálvíznél nem váltak be. Csapoknál, csaptelepeknél, leeresztő szelepeknél, zuhanyoknál stb., nehéz típust kell választani. Lefolyó- és csatornavezetékek Anyaga : 1. ólomlefolyócső; 2. öntött vaslefolyócső ; 3. azbesztcement (Eternit) lefolyócső ; 4. beton csatornacső ; 5. kőagyagcső. 1. Ólomlefolyócső Kis átmérőjű (25—100 mm, b) lefolyóvezetékek általánosan használt, jól bevált anyaga. Gyógyfürdőink berendezési tárgyainál (mosdó, zuhany, WC. stb.) ezt alkalmazzuk. Falvastagság lehetőleg 3 mm legyen. 2. Öntöttvaslefolyócső Jól beváltak, de a vassal való takarékoskodás miatt nem alkalmazzuk. 3. Azbesztcementlefolyócső 60—500 mm b. átmérővel készülnek. Épületen belül alkalmazzuk azoknál a vizeknél, melyek a cementet nem támadják meg. 338