Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására
tehát céljainkra jól használható. Természetesen feltételezve a 7 cm vastag jóminőségű aljzatbetont, tömített portlandcement fektető-habarcsot és hézagtömítést. A bazaltbeton 7 cm vastag aljzatbetonra — teljes lekötés előtt — felhordott 3—4 cm vastag olyan betonból készül, amelyben 45 térfogat % 15—40 mrri szemnagyságú zúzott bazalt 23 « % 5—15 « « « « 7 « % 2— 5 « « « « 7 « % 0—2 « « « « 18 « % dunahomok van. Ennek az adalékanyagnak 1400 liter laza keverékéhez adagolunk 300 kg portlandcementet. Hogy céljainkra felhasználható legyen, később sem szabad megrepednie, mert ha összerepedezik, vízszigetelési értéke semmivé válik. A repedések megelőzése érdekében a burkolat hőtágulására kell lehetőséget biztosítanunk. A burkolandó helyiséget kb. 2x2 m táblákra osztjuk és váltakozva (sakktáblaszerűen) minden második táblát döngöljük be az anyaggal. Az egyes táblákat 10—12 mm vastag vas-, (esetleg fa-) lemezekkel választjuk el egymástól és az ezek helyén keletkező tágulási hézagokat a beton lekötése után forró bitumennel öntjük ki. Az így nyert burkolat gyakorlatilag vízzárónak tekinthető, eléggé saválló, nem csúszós és — a cementlé lekopása után — elég kellemes kékesszínű. Készítésénél gondosan ügyelni kell arra, hogy a bazaltzu^alék szemcséi a legfelső rétegben simán, laposan helyezkedjenek el, mert az esetleg kiálló, hegyes bazaltszemek utólagos lecsiszolása nehézkes és költséges. A keresztmetszeti tégla (mezőtúri vagy hasonló minőségű) nem vízzáró, erősen nedvszívó, tehát vizes helyiségeinkben padlóburkolatként csak akkor alkalmazható, ha alatta — két betonréteg közé helyezve — ragasztott lemezszigetelést készítünk. A vízszintes szigetelésnek a csatornaszem felé 2% lejtést kell adni. A szigetelt aljzatra a téglát tömített portlandcement-habarcsba fektetjük és hézagosuk. A bazaltbeton és keresztmetszeti téglapadló közel egyenértékűnek tekinthetők. Az előbbi tartósabb, vízzárása ép állapotban jobb, de sokkal gondosabb munkát igényel, könnyebben reped, a repedéseket csak bitumenkiöntéssel lehet kitölteni (cementhabarcs-kiöntés nem jó, mert szilárdulás alatt zsugorodik, tehát egy nagyobb hézag helyén két kisebb keletkezik!). Színe kevésbbé kellemes, mint a tégláé. A téglapadló melegebb tapintású, rajta a járás kellemesebb, színe barátságosabb, könnyebb a tisztántartása és a törött darabok pótlása. Ezzel szemben lényegesen puhább, tehát könnyebben kopik és törik, élettartama rövidebb, vízzárása kizárólag a fektető habarcsra és az aljzat szigetelésére van bízva, aminek legnagyobb hátránya, hogy a bennük kelétkezett hibák csak későn észlelhetők. ^^ttft A kétféle olc^^^nkolat között tehát csak az ár dönti el az alkaln^Qp kérdését. Ez pedig minden egyes esetben a nyersanyag és felhasználási helyek távolsága, vagyis a szállítási költségek függvénye lesz. Falak szigetelése. Az alapfalak szigetelésével kapcsolatban már említettük, hogy az alapok és felmenő falak érintkezési felületén vízszintes szigetelés szükséges. Fürdőépületekben ugyanilyen fontos a függőleges falfelületek védelme is, mert a falakra fröcskölődő víz, de még inkább a párateltség és gőz a közönséges falazó téglából készült falakat idővel egyre nagyobb mértékben átáztatja. Az átázott falak nemcsak csúnyák, de ezeknél az épületeknél rohamosabban pusztulnak is a fagy hatására, mert a mi éghajlatunk alatt télen 24 óránként kell 50—60 C° hőmérsékletkülönbséget kiállniok, amit a legjobb minőségű tégla sem bír hosszabb ideig. A párás, gőzös helyiségekben tehát egyrészt az átnedvesedés, másrészt a teljes lehűlés ellen kell védenünk a falakat, ami gyakorlatilag a víz és hőszigetelés kérdésének összekapcsolását jelenti. Hőszigetelés. Hőszigetelés a falak kifagyásának lehető csökkentésén kívül már csak azért is szükséges, mert a hideg falakon és mennyezeteken lecsapódó, majd hideg vízcseppek alakjában lehulló pára a fürdőt használó betegekre kellemetlen. A különféle ismert hőszigetelő anyagok drágaságuk miatt, de nagyrészük azért sem jöhet számításba, mert nedvességre érzékenyek. Átnedvesedetten elvesztik hőszigetelő értékük legnagyobb részét, de el is rothadnak. Ezért, mint legegyszerűbb megoldást, a falak vastagítását választottuk. A 2 tégla vastag falak már jó hőtárolók. A medencetérben feltételezett — és a medence vízéből a fűtési szünetekben is némileg táplált 25—27 C° hőmérsékletű tárolt meleggel ellensúlyozni tudják a külső hideget, nem fagynak át. 1) Kívánatos a belső függőleges sarkok minél nagyobb sugarú legömbölyítése, téglából kifalazva, a légáramlás elősegítése és ezzel a sarkokban a fokozottabb páralecsapódás megelőzése. Ezen az egyszerű megoldáson kívül jó tapasztalatokat szereztek üreges falakkal is. A másfél tégla vastag szerkezeti fal belső oldala elé 6 cm légréteggel élére állított (úgynevezett »katona«)falat építünk, helyenként bekötve a főfalba. (A bekötések ugyan hőhidakat jelentenek, de egyrészt a merevítés, másrészt a légréteg cellákra osztása érdekében szükségesek.) Ha a falaknak- harmatpont alá hűtését hőszigeteléssel már biztosítottuk, a páralecsapódásokat — tehát egyidejűleg a falak átnedvesedését — nagyrészben megelőztük. Fennáll azonban még a forróvíz beeresztésekor elkerülhetetlen gőzképződés és a fröcskölt víz káros behatása, amelyekkel szemben a falvastagság, vagy egyéb hőszigetelés hatástalan. Csak a burkolat védene. Mivel minden jó falburkolat tetemesen megdrágítaná az épületet, ') 51 cm vastag égetett téglafal hőátbocsájtási tényezője K — (Kal/m'/Zt/C') egyoldalim vakolva : 1 G. 1. Ez azonos: 12 cm soklyukú téglafal 3 cm expandált parafával, vagy 12 cm soklyukú téglafal + 7 cm kőszivacs, vagy kovaföldlemez : 12 cm soklyukú téglafal + 4 cm Heraklit; 30 cm horzsakő bet nfal kétoldali jóminőségű vakolattal. K = 1 G. mellett — 20 C° külső és + 20 C belső hőmérséklet esetén páralecsapódás még nem keletkezik, ha megfelelő légkeringést tudunk biztosítani és ezzel a relatív páratartalmat csökkenteni. (V. ö. Möller: Építési zsebkönyv »Hőszigetelés« e. fejezet.) 335