Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására

a nedvesség pedig a legerősebb cementes vakolatot is előbb-utóbb tönkreteszi, legcélszerűbbnek látszik a vakolatlan, meszelt falfelület mellett maradni. Ahol arra mód kínálkozik, a falak belső oldalát falazzuk túlégetett, úgynevezett »vasas« téglákkal. Ezek — éppen a túlégetés következtében —• nem egyenletes, sőt gyakran forradásos felületek ugyan, de mázassá égett felületük éppen úgy vízhatlan, mint a klinker- vagy kerámiai lapok. Ha kevesebbet tudunk ezekből a téglákból összegyűjteni, mint az egész medencetér felülete, akkor is válogassuk össze és burkoljuk ezekkel a medencéhez legközelebb álló falrészeket. Ha ez sincs módunkban, akkor a szállított téglából válogassuk ki a legkeményebbeket. A téglahézagokat mélyen kikaparva, tömített habarccsal hézagoltassuk a felületeket, úgynevezett telehézagokkal és az egész felületet foltmentesre meszeltessük. A meszelés alól kiütköző hézagok érdekes, jóhatású falfelületet adnak. A medencetérnek a szomszédos helyiségekkel közös fala nem lehet y

2 tégla vastagságánál kevesebb. Különleges elbírálást igényelnek a szaunafürdők falai, amelyeket azonban a szaunafürdők fejezetben tárgyalunk. Belsőlábazat Bármilyen módon oldjuk is meg a falfelületet, legalább 30 cm magas lábazatot mindig készíttessünk, legcélszerűbben a padlóburkolat anyagából és azzal szervesen összeépítve. Enélkül a fal alsó része mindig nedves és piszkos lesz. Nem vizes helyiségek A nem vizes helyiségek — előterek, öltözők stb. — a közönséges lakóházaknál is nélkülözhetetlen mértéken túl sem víz-, sem hőszigetelést nem igényelnek, de álló szegélyt igen. Falak, vakolások A vizes helyiségek összes falait a fentebb részletesen tárgyalt okok miatt téglából építjük. Kőfalak Helyi adottságok miatt esetleg szóba jöhet a kőfal is. Felhasználása azonban nagyon megfontolandó. A porózus, tehát jobb hőszigetelő értékű kövek nedvszívók, ezért nem használhatók; a tömör kőzetek viszont jó hővezetők, tehát a belső páralecsapódás ellen csak igen vastag fallal védekezhetnénk.

1) A vizes, párás helyiségek falait tehát csak akkor építhetjük kőből, ha azokat belül téglával burkoljuk. Vályog- és vertfal. A nem vizes helyiségek és épületek (pl. a beszállóvendéglő) építésénél megfontolandó a vályogvagy vertfal használata. Mindkettő ősrégi, jól bevált, olcsó építőanyag és hozzáértéssel elkészítve a ter') 51 cm vastag téglafal hőátbocsátási tényezőjének (Jf. 1. 1) megfelelő falvastagságok : sóskúti v. hasonló mészkőből, egyoldali vakolással 65 cm haraszti v. kemény mészkőből, egyoldali vakolással 95 cm tömör vulkáni kőzetből (gránit, bazalt) 150 cm de : tokaji vagy hasonló vulkáni tufából 45 cm vezett épületekhez kielégítően felhasználható lenne. Használatuk előfeltétele a beton vagy kőalap és lábazati fal, valamint a jó vízszintes szigetelés. Vakolás Jóminőségű téglafal esetén sem kívül, sem belül nem vakoljuk a falakat, csak gondosan hézagoljuk és meszeljük. Ahol azonban a tégla gyengén égetett, porózusahb, tehát nedvszívó, s ezért kismértékben sem fagyálló, ott a homlokzatokat vakolni kell. Mint legtartósabb és — legkevesebb fenntartás mellett is — leghosszabb ideig szép (kőszerűen patinásodó) vakolatot, az úgynevezett »cuppantott« vakolást javasoljuk. Alapvakolata 100 kg/m

3 portlandcementtel javított dunahomokos (vagy mosott, tehát feltétlenül agyagmentes, érdesszemű, bányahomokos) habarcs. Érre csapjuk rá a vastag, kövérmeszes símító habarcsot, amelyet azután fasímítóval felhúzunk, »cuppantunk«. Egy Ügyesebb vakoló kőműves kevés gyakorlás után is egyenletes homlokzatfelületet tud készíteni. A vastag cuppantott felső rétegen lekötés után hajszálrepedések keletkeznek ; de ha az aljzat jó, ennek a homlokzat tartósságára — többéves tapasztalatok szerint — befolyása nincsen. Födémek. a) Vizes helyiségek felett ; Vizes (párás, gőzös) helyiségek felett csak szilárd, vasbeton, vagy téglafödémek használhatók, mert a fa elrothad. Az egyik legpraktikusabb födém előregyártott vasbeton gerendák közé bebetonozott közönséges falazótéglából készül. Szerkezeti gondolata azonos a régi, közismert vastartók közötti poroszsüveg födémével. Az I. tartót vasbetongerenda helyettesíti, a boltozás pedig nem 15 cm, hanem csak 6,5 cm vastagsággal készül, minden harmadik sor után egy-egy féltégla-vastag bordával. 10 cm vastag salakfeltöltéssel és ezen padlástéglaburkolattal (esetleg agyagtapasztással) hőátbocsátási tényezője — a két tégla vastag oldalfalakéval egyezően — 1,1 lesz, tehát páralecsapódások állandó használat mellett nem keletkeznek. A födém alsó síkját — a falburkolásoknál tárgyalt okok miatt — nem vakoljuk, hanem a felület ledörzsölése és a hézagok tömítése után lemeszeljük. b) Nem vizes helyiségek felett : Öltözők, előterek, lakóhelyiségek stb., tehát nem párás helyiségek felett fafödémek is készíthetők, ha az azokhoz szükséges faanyagok beszerezhetők és az összes ártényezők figyelembevételével olcsóbbnak mutatkoznak. Terveinkben a vasbeton, téglás födémen kívül négyféle változatot veszünk számításba, amelyek a nem párás helyiségek fölöít jól használhatók. A nádpallós megoldásoknál különös gondot kell fordítani arra, hogy a nádj^Mwoz sem alulról, sem felülről férgek és rágc J^^H^izzá ne férjenek. Ennek érdekében a felfekv ®|^íaletek a fagerendás változatnál is teljesen simák legyenek, az alsó vakolás a hézagokat tökéletesen zárja és vakolás után a mezőket gondosan felszorított hézagtartó 336