Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására

Möller : Építési zsebkönyv, II. 215—233. oldal. Egyetemi nyomda, Bp., 1938.) Medencék a szabadban G. N. 1. sz. terv szabadban elhelyezett medencéje vasbeton támfalként szerkesztett oldalakkal és előregyártott vasbeton-lemezekből lerakott fenékkel készül. Ha az altalaj megfelelő (mint az épületnél), akkor külön alapozást nem igényel. Magasabb, de nem agresszív talajvíz esetén sem szükséges víznyomás ellen méretezni a fenéklapot, mert a medencében tárolt víz az alulról jövő talajvíznyomással egyensúlyt tart. Annál fontosabb, hogy a medence vizének kiszivárgását a lehetőségig megakadályozzuk, mert ez a környező talajt átnedvesítve, fellazítva, a szomszédos öltözőépület egyoldali, egyenetlen sülylyedégéhez, sőt összeomlásához vezethet. Igen gondos munkával, tökéletesen összeállított szemszerkezettel, gyengén plasztikus konzisztenciával adalékanyagok nélkül is előállítható vízzáró, tömített beton. Ennek gyakorlati kivitelét azonban a tervezett medencék készítésénél — megítélésünk szerint — kockázatos lenne feltételezni. Meg kell kívánni a költségvetésben előírt betonminőséget, a fenéklapok csatlakozási hézagainak gondos bitumentömítését, de a vízzáróságot nagyobb részben a felső símítóréteg kivitelére kell bíznunk. Ezt kb. 3 cm vastagságban, 1—1 cm-es rétegekben egymásra felhordva, Tricosal, Fémbetonet, vagy hasonló értékű tömítő anyagokkal kevert portlandcement-habarccsal készítjük és a legfelső réteget vassal símítjuk. Betonra veszélyes gyógyvíz Ha a medencébe kerülő gyógyvízben a fentebb felsorolt agresszív anyagok valamelyike kimutatható, a medence falait és fenekét tömörebb betonból kell készíteni és belső felületét saválló anyaggal kell burkolni. Erre a célra a klinker-tégla, keramit és égetett agyaglapok jöhetnek figyelembe. (A csempék vagy egyéb kerámiai lapok mindig hajszálrepedésesek, tehát sav- és hőhatásra kevésbbé ellenállóak, itt nem használhatók.) A klinker-tégla sötétbarna színe miatt nem kellemes. A keramitlapok súlyosak. Függőleges felületre nem ajánlhatók. Legmegfelelőbb az úgynevezett magyar mettlachi-lapburkolás, mert gyakorlatilag saválló, a legkisebb hézagokkal rakható és felülete nem csúszós, 10 cm vastagsága miatt aránylag nem nehéz, tehát a függőleges falakon is jól áll. A burkolat tartósságának elengedhetetlen feltétele, hogy a tömített portlandcement-habarcs ragasztó anyagokkal a burkolat egész felületét kiöntsék, tehát necsak a lapok négy sarkát ragaszszák az alapbetonhoz. A szabadban épült medencét természetesen csak abban az esetben lehet lapokkal burkolni, ba azt télen is használják, vagy abban télen is állandóan tárolnak meleg vizet. Enélkül mindenféle burkolat lefagy. Ha tehát a téli melegentartás nem biztosítható, meg kell elégedni a betonsímítással, számolva azzal, hogy a símító réteget a jelenlévő agresszív anyagok mennyiségétől függően 1—3 évenként meg kell újítani. Agresszív talajvíz Agresszív talajvizes területen a medence betonfalait éppen úgy védjük meg a savak és sók bomlasztó hatásától, mint épületeink alapfalait. Különbség a két szigetelés között csak annyiban lesz, hogy a medencéknél a függőleges ragasztott szigetelést két védő téglasor közé kell helyeznünk. Itt ugyanis a medencében tárolt melegvíz állandó hőhatására a közvetlenül a medencefalra felhordott bitumenragasztás megolvadna és lecsúsznék. Csatlakozás az épülethez. A G. N. 1. sz. terv gondolatának lényege, hogy a fedett térben levetkőzött betegek meghűlés veszélye nélkül juthassanak ki hidegebb időben is a szabadban elhelyezett nyitott medencébe. Ezt a célt szolgálja a medencét és épületeket összekötő medencenyúlvány, amelynek lépcsős oldala az öltözőépület előfürdő-teréből indul. Ezzel a vizet az épületbe vezettük, tehát ennek elszigetelésére fokozott gondossággal kell ügyelnünk. A lejáró folyosót az épületben egyoldalon nyitott kádként betonból — gyengébb altalaj esetén vasbetonból — alakítjuk ki. Ezt a kádat belülről teljesen körülszigeteljük három réteg ragasztott lemezzel. A szigetelést — a hőhatás csökkentése érdekében nem élére állított, hanem 25 cm vastag — védőfallal burkoljuk és az így előkészített kádba építjük bele a medencével egyidejűleg a lejáró folyosót és monolitlépcsőt, természetesen ugyanúgy símítva. vagy burkolva, mint a medence belsejét. Medencék az épületben Az épület belsejében elhelyezett medencéket (G. F. 1. sz. terv) mindig az épület falaitól (alapjaitól) függetlenítve kell megépíteni, hogy a különböző mértékű süllyedésekből kár ne keletkezzék. A medence külső-belső szigetelése a nyitott medencéknél leírt módon történik, de még fokozottabban fontos, mert az állandó szivárgások, esetleg elfolyások káros hatása itt hatványozottan veszélyes lehet. Padlók szigetelése. A medencék szigetelésére vonatkozó megállapítások és előírások vonatkoznak mindazon helyiségek padozatára is, ahol nagyobb mennyiségű vízre kell számítani. A kellően nem szigetelt padozaton áthúzódó víz súlyos épületkárokat okozhat. Az épület alatti talaj átázva fellazul, elveszti eredeti teherbíró képességét ; a falakba szívódott víz a vakolatot lemállasztja, s néhány év alatt a fagy hatására a nedves faiak is szétmállanak. A vizes helyiségek padlóburkolatait tehát elsősorban megfelelő (legalább 1,5%-os) lejtéssel kell kialakítani, a beszívódás mértékének csökkentése érdekében ; a burkolatot pedig lehetőleg vízzáróvá, víz át nem eresztővé kell tenni. Legjobb megoldás itt is a tömítétt aljzatra helyezett mettlachi-lap lenne, ez azonban drága. Figyelembe jöhet a klinker iker-tégla és a bazaltbeton, esetleg a mezőtúri keresztmetszeti téglának hosszában félbevágható ikertégla alakja. A klinker saválló, vízfelszívó képessége kicsiny, átbocsátóképessége gyakorlatilag elhanyagolható, 334