Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Sümeghy József dr.: Hidrológiai tanulmány a Duna–Tisza köze ipari- és ivóvízellátásának kérdéséhez

/ a vecsés—kecskeméti ágon át, mert az ennek feltöltésében résztvevő levantei és pleisztocén kavicsrétegek a kispest—pestszentlőrinci kavicsmeza itt szétágazó, egyenes folytatásai. A pestszentlőrinci levantei, ópleisztocén kavicsmeza Kőbánya és Rákoskeresztúr között, É felé közvetlenül is érintkezik a Cinkota-környéki, harmadkori, vízben roppant gazdag kavicsos képződményekkel s így, innen is juthat be víz a vecsési ágba. Ennek vizet szállító kavics- és homokrétegei igen sűrűn következnek egymás alatt, a fenéktől föl, majdnem a felszínig. Kecskemét környékén már 20 m mélységben kezdődnek ezek a vízvezető kavicsrétegek és vékonyabb iszapos agyag, vagy iszapos homok közbetelepülésekkel elválasztva, 374 m mélységig követhetők. Hogy nagyobb mélységű vizek is résztvesznek a depresszió vízutánpótlásában, azt a szolnoki 957 m mély artézi kút melegvize is mutatja. Itt az alföldi fenék még legalábbis 1000 m-rel mélyebben fekszik a kút alsó vége alatt s a kút meleg vize is csak a depressziót K felől szegélyező törési vonalon jöhet föl, így a törési vonallal érintkező homokos, kavicsos rétegfejeken át, mélységi víz is bejuthat aj depresszió rétegsorába. Vizet nyerhet még a depresszió a vele érintkező, két pannontábla homokos rétegeinek közvetítésével is, bár ennek mennyisége meg sem közelítheti az edény É-i nyílásában felvett vizekét. Ezeken kívül még a hatalmas kiterjedésű futóhomokos felszínen átszivárgó csapadékvizekből is nyerhet vizet a depresszió. A cegléd—kecskeméti—tiszai árokrendszer edényének ÉK felől történő víztelítése úgylátszik nem kielégítő. Ilyen tekintetben még talán a Zagyvavölgyében találjuk a legkedvezőbb állapotokat, pl. Tura községben, ahol már 40—50 m mélységben nyerhető bőséges artézi víz, vagy az edény szájnyílásában, pl. Ceglédnél, ahol a vízvezető rétegek ugyancsak bőven adták a vizet, amíg a vízszolgáltatás rablógazdálkodássá nem fajult. De Ceglédtől D-re le egészen Kecskemétig, a depresszió már szegényebb vízben s ebben a részében már csak kevés vizet szolgáltató artézi és fúrt kutakat ismerünk. A vecsés—kecskeméti ágban már, valamivel kedvezőbb vízviszonyokat találunk. Vecsés és Felsőpakonypuszta közt, a kavicsrétegek vízben gazdagok, de ilyenek azok az ág DK-i végénél is, Kecskemét környékén. Kecskemét éppen a depressziós-ág DK-i szájadzására települt s rengeteg artézi és fúrt kútja még mindig elegendő vizet szolgáltat. Igaz ugyan, hogy ebben az ágban DK felé tartó vizek nagy részét Kecskemét jóformán egyedül használja fel, mert a Vecsés—Kecskemét közé települt községek kútjai sekélyek s a depresszió rétegsorának csak a felső részét csapolják meg. A levantei-pleisztocén rétegösszlet vízutánpótlása azonban máris akadozik, mert a kecskeméti pozitívus artézi kutak sorra negatívusokká válnak. Ennek oka a helytelen vízgazdálkodás, amelyen csak az segíthetne, ha a sokszáz kút helyett, egy közös vízmű létesítésével oldanák meg a város vízellátását. Elég kedvező vízbeszerzési viszonyokat találunk a levantei árokrendszer D-i részében is, Ókécske és Kiskunfélegyháza környékén is, ahol az artézi kutak ugyancsak bővizűek és hosszabb életűek. A középalföldi levantei depresszió Duna—Tiszaközére eső Ny-i része, amelyhez Csongrád megye dunatiszaközi része, azután Bácska É-i része tartozik, vízben gazdag rétegsorú terület. Ennek az az oka, hogy nemcsak a vele É-on szomszédos levantei depresszióból, de a középalföldi levantei depresszió K-i részét is vízzel ellátó Maros törmelékkúpjából s a vele Ny-on szomszédos Dráva-árok levantei-pleisztocén rétegeiből is nyer vizet. A szerencsés vízutánpótlási viszonyok ellenére, Szeged város belső területén máris súlyos bajok támadtak a vízszolgáltatásban. Ennek oka megint csak a helytelen vízgazdálkodás, a szörnyű vízpazarlás, amelynek megakadályozására még ma sem történt semmiféle intézkedés. A községek régi artézi kútjainak legnagyobb részéből a víz itt is évtizedek óta, éjjel-nappal ömlik ki, az újabbakkal egyetemben s tragikus gyorsasággal apasztják a depresszió rétegvizeit. Ha ezt megfelelő rendszabályokkal nem akadályozzák meg, városok, községek fejlődéséről, újabb ipartelepek létesítéséről, vagy a régiek fejlesztéséről, ezen az egyébként vízben gazdag területen, szó sem lehet. Az ötéves terv jóformán összes dunatiszaközi városunk ivó- és ipari vízellátásának, csatornázásának egészséges alapokra helyezendő kérdését számba vette. Ennek megvalósítását csak azzal kezdhetik, ha az eddigi vízpazarlást megszüntetik, mert enélkül a kívánt vízmennyiség itt nem állhat rendelkezésre. Szinte csodálatos, de a magyar hidrológusok évtizedek óta tartó s az alföldi artézi kutak vízpazarlása elleni obstrukciója mindig süket fülekre talált. Pedig óriási veszedelmet jelent_ ez a zabolátlan, oktalan vízgazdálkodás, amelynek súlyos következményeit nemcsak utódaink, de még a mi generációnk is megérzi. Ha alföldi vízbeszerzésről van szó, nemcsak a laikusok, de még az irányító, engedélyező hatóságok is elsősorban csak artézi kutas megoldásra gondolnak.^Holott, ott vannak a kihasználatlan, mélyebb talajvizesj- rétegek, ott vannak az ugyancsak kihasználatlan törmelékkúp és törmeléklej tők kavicsos, homokos, magasabb helyzetű vízvezető rétegei, amelyek vize nagy mértékben csökkenthetné a túlságosan is igénybevett artézi kutakat tápláló vizeket. Ilyen pompás terület a már említett Dunavölgy is, amely végig kavicsos hordalékkal töltődött föl. Ez a kavicsos völgytöltelék a Pesti-öbölből kiérve, Dunaharaszti és Ócsa közt az erősen kiszélesedett völgy egész szélességében húzódik D felé. A Pesti-öbölben még vékony rétegsorú, majd az Alföldre érve, Bugyi község környékén erősen megvastagszik, helyenként a 40—50 m-t is eléri s Kalocsa—Kiskőrös vonaláig, átlag 20 m-es vastagságban követhető. A völgy balpartja alatt, vagyis a futóhomokos magashát lábánál a legvastagabb, míg a völgy közepe táján valamivel vékonyabb ez a völgytöltelék. Kalocsa—Kiskőrös vonalában zökken le a pleisztocén depresszióba s azt feltöltve, átlagos vastagsága is megnövekszik s Kalocsától D-re, eléri a 70 m-t is. De jobb partja alatt is, amely helyenként a mai Duna-medertől jóval Ny-abbra .283