Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Sümeghy József dr.: Hidrológiai tanulmány a Duna–Tisza köze ipari- és ivóvízellátásának kérdéséhez

és fúrt kutak kavicsai is már a szomszédos, vecsés— kecskeméti levantei depresszió származékai. A vecsés—kecskeméti levantei árkos beszakadás kialakulása a Duna kifejlődésével már szorosan összefügg, mert az ősi Duna első erózióbázisául ez a depresszió szolgált. A Pesti-öböl DK-i sarkában, Pestszentlőrinc és Ecser közt még magasan fekvő, levantei, ópleisztocén, első, dunai kavicsos hordalék rétegösszlete az öbölből, illetve az alföldi peremről meredek lejtővel esik le az Alföld felszínére, hogy utána, Felsőpakonypuszta és Vecsés közt, azonnal el is tűnjön, felszín alá merüljön. Itt kezdődik, szájadzik ki a vecsés—kecskeméti depresszió s ez nyelte el az első dunai hordalékokat is. Felsőpakonypuszta és Vecsés község közé eső szájadzásnál még csak 70 m mély ez a depresszió, de DK-felé haladva benne, mindjobban és jobban mélyül, Nagykőrös, Kecskemét környékén a 400 m-t is eléri. Ny felé erősen kiszélesedik s Ny-i pereme a mai futóhomokos magashát K-i szegélyével esik össze. Innen is, meg K felé is, lépcsősen süllyed feneke felé, de amíg Ny-i oldalán a lépcsők szélesek és enyhén lejtenek, addig K-en meredeken esnek le. Ezt a lépcsős levetődésű, levantei depressziót a Duna a pleisztocén végéig színültig feltöltötte. Feltöltődésében — természetesen — elsősorban a dunai durva hordalékanyagok: folyami homok, murva és kavics vesznek részt, de mellettük gyakori az iszap, iszaposhomok és iszaposagyag is. Körülbelül ugyanabban az időben, amidőn az ősi Duna a vecsés—kecskeméti depresszió feltöltését befejezte, a Ny-ról szomszédos pannóniai tábla D-i része, a kalocsa—kiskőrösi vonaltól D-re, lesüllyedt. Ez az új süllyedék a pleisztocénvégi Duna legnyugatibb fattyúágát magához rántotta s új főágává változtatta. A Duna ezentúl már nem DK-i, hanem D-i irányban folyt, mert új erózióbázisa erre kényszerítette. Kényszerű Ny felé haladtában, a pannontáblába a pleisztocén depressziótól É-ra is mélyen bevágódott, hogy utána, medrét újra feltöltse. Pleisztocénvégi medre nagyjában mai medre és a mai futóhomokos magashát közt terül el szélesen s az egész, átlag 15—20 m mély, 30 km széles és 100 km hosszú medret kavicsos hordalékkal töltötte fel. Ez a kavicsos rétegösszlet a kalocsa—kiskőrösi vonaltól D-re, a pleisztocén süllyedéses területen erősen megvastagszik s helyenként eléri a 70 m-t is. III. A hidrológiai viszonyok. A Duna—Tisza köze nemcsak földtani származás, de hidrológiai szempontból is szerves része az Alföld medencéjének. Utóbbi tekintetben talán csak a depressziók kivételek, mert pannontáblás szomszédaiknál zártabb egységek s hidrológiai kapcsolatuk ezekkel sem olyan szoros, mint a tábláké, a medence többi s távolabbi részei felé. Az ÉNy-i pannontábla a dunántúli pannontábla folytatása s így az, végeredményében a Dunántúli Középhegységre támaszkodik. Itt érintkezik a karsztvizes triásszal s parti fáciesű, laza, homokos, konglomerátos rétegei is itt érnek felszínre. Triászmészkőre támaszkodó s a hegységek peremén kibukkanó homokos rétegfejei, karszt-, illetve csapadék- és talajvizeket nagyobb mennyiségben vehetnek fel. Közben, már bent a medencében, pleisztocén lösz és futóhomokos, vékony takarója felveszi ugyan a csapadékvizek egy részét, de ez, túlnyomóan agyagos, márgás felszínére érve, a pleisztocéntakaróba bevágódott völgyek fenekén források alakjában nagyrészt elfolyik és részére elvész. A medencében csak ott nyerhet vizet, ahol felszíne homok, vagy kavics, de ilyen részlete kevés akad. Duna—Tisza közi tábladaiabján is jóformán teljesen befedi a Duna kavicsa, de ennek vizéből sem nyerhet, mert felszíne túlnyomórészt agyag, vizet át nem engedő kőzet. Szegényes és körülményes vízutánpótlását még az is megnehezíti, hogy a medence peremen felvett vizek vízszintes, igen enyhén lejtő rétegsorában mozoghatnak csak a medence belseje, tehát a Duna—Tiszaközi pannontábla felé is. Ezért van az, hogy a Duna—Tisza-közi pannontábla rétegsorába telepített artézi- és fúrt kutak a homokos rétegekben mindenütt kevés vizet kapnak s a néhány száz percliteres artézi kút itt már a legnagyobb ritkaság. Feltételezhető, hogy a tábla rétegsora az azt szegélyező törési vonalakban felszálló, mélyebb vizekhői is nyerhet, de ennek mennyisége sem lehet tekintélyes. A másik, az Irsai (Gödöllői) pannontábla hidrológiai viszonyai már sok tekintetben elütnek az ÉNy-i, előbb tárgyalt pannontábláétól. Ennek pannóniai rétegösszlete ugyanis közvetlenül seholsem érintkezik karsztos felszínnel, mert a Naszál és annak kisebb rögeitől, idősebb harmadkori, túlnyomóan agyagos fáciesű rétegösszletek választják el. Viszont, nagy felületen érintkezik a Pesti-öböl hatalmas vastagságú, harmadkori kavicsképződményeivel s ezek vize táplálja a tábla homokos, vízvezető rétegeit. Ezért fúrt és artézi kútjai is, főleg a Tápió-völgyében, vízben gazdagok, vagy legalább is azok voltak, míg azt el nem pazarolták. A lépcsős levetődéssel kialakult cegléd—kecskeméti—tiszai levantei depresszió olyan vályúszerű edény, amely É-i és D-i végén is nyitott. É-i szájnyílása tölcsérszerűen kiszélesedik s az ÉNy-on a Pesti-öbölig felér, ÉK-en pedig a zagyva—tiszai levantei depresszióban folytatódik. D-i végén a középalföldi levantei depresszióba olvad bele. Méreteiről adataink még bizonytalanok s csak hozzávetőlegesen állíthatjuk, hogy az többszáz méter mély, szélessége 30—40, hosszúsága 100—120 km. Pannon feneke D felé fokozatosan kerül nagyobb mélységbe. Az ÉNy Duna—Tisza-közi és az Irsai (Gödöllői) pannontáblák közt lesüllyedve, ezek túlnyomóan agyagos, márgás rétegösszletétől körülvéve, amazoknál sokkal lazább, durvább üledékekkel feltöltve, hidrológiai önállósága kétségtelen. A benne felraktározódott vizek túlnyomó része rétegvíz, amelyet elsősorban É felé nyitott száján át kap. A Cserhát—Mátra- és Bükk-hegységekre támaszkodó, függvemaradt, alfölperemi, harmadkori képződmények Alföld felé irányuló vizeinek nagyrészét, első kézből, a Zagyva—Tiszai levantei depresszió veszi fel s ennek közvetítésével .a ceglédkecskeméti—tiszai levantei depresszió is nyer onnan rétegvizeket. Ennél több víz juthat a depresszióba .282