Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Mosonyi Emil dr.: Javaslat vízhozamok jellemzésére

0 2 i S I 10 12 1t IC ti 20 12 2* 26 21 30 32 3* 3S 33 *0 *2 i* A vizsgál! évek összege Fig. 1. ábra. Érdekes még annak a vizsgálata, hogy az átlagos középvízhozam egyes legkedvezőtlenebb értékei hány százalékban különböznek az ábrán feldolgozott 42 éves adatsorozatból megállapított eszményi középértéktől, azaz másszóval : mekkora hibát követnénk el, ha a vízrajzi adatoknak 1902-től vett rövidebb sorozataiból számított legkedvezőtlenebb középértékeket eszményi középértékekként fogadnók el? Z qKi Qk — 35" 65 " Qk = 10

0 35*65 É v m'/sec % 10 31,14 —12,7 14 38,17 • + 7,1 21 36,95 + 3,6 31 34,81 — 2,4 40 36,06 + 1,2 42 35,43 — 0,6 A fenti számadatok még nem általánosíthatók és nem tekinthetők általában 10, 14, 21 stb. éves középértékeknek, mégpedig önként értetődően azért nem, mert egy meghatározott terjedelmű évcsoportra vonatkozó Qk érték nemcsak az évek számától, hanem elsősorban attól az esetlegességtől függ, bogy az adatsorozatból hol ragadtuk ki a vizsgált csoportot — azaz melyik évet választottuk kezdőévnek. A 10, 15, 20, 30, 35 és 40 éves középértékek összes variánsait kell e végből összehasonlítani. Ez az eljárás az adott esetben 33, 28, 23, 18, 13, 8, ill. 3 középértékszámítást jelent, amelynek eredményeit alább közlöm : Ha a vizsgált Az átl. középvízhozam és az eszméévek száma: nyi közép közötti eltérés határai (%) 10 +13,0 7" —14,7 15 + 11,5 + — 9,0 20 + 3,8 + — 7,9 25 + 4,1 + — 3,7 30 + 5,9 + — 3,0 35 + 1,7 + — 0,7 40 + 1,3 -r — 1,0 Az eszményi középvízhozam rendszerint nem határozható meg tökéletes pontossággal, mert a 100—150 évre kiterjedő vízhozamviszonyokat általában nem ismerjük. Azonban a gyakorlat szempontjából erre nincs is szükség, mert teljesen kielégítő egy olyan átlagos középvízhozamot meghatározni, amely csak néhány, mondjuk 5—6 százalékban különbözik az eszményi középértéktől. Az eszményi középértéket ilyen mértékben megközelítő átlagos középvízhozam — az évek legkedvezőtlenebb csoportosulása esetében is — már 30 éves adatsorozatból meghatározható. Átlagos középvízhozamon tehát az eszményi értéket ilyen mértékben megközelítő, tehát vele gyakorlatilag egyenértékű középvízhozamot értünk (jelölése : Qk). * Folyamatban van a Duna és Tisza, továbbá ezeknek néhány fontos mellékvizére vonatkozólag az eszményi középvízhozam meghatározása, továbbá annak megállapítása, hogy milyen hosszú adatsorozat feldolgozásával lehet a gyakorlat számára az eszményi értéket helyettesíteni. E vizsgálatok befejezése után az újabb eredményeket közölni fogjuk. Befejezésül megjegyzem, hogy az eszményi középvízihozam, grafikus meghatározása, ill. az ábrán bemutatott hullámvonal törvényszerűségeinek felismerése lehetőséget nyújt régebbi mederváltozások kiértékelésére, továbbá lyhásan meghatározott vízhozamadatok megjavítására. Erről a kérdésről egy másik alkalommal fogok beszámolni. KÜLFÖLDI SZEMLE Die Binnengewasser. Baud XVIII. Prof. A. Thienemann : Verbreitungsgcschichte der Lüsswassertier\v«it Europes. 809 oldal, 249 kép, 12 táblázat és 1 melléklet. E. Schwaizerbart, Stuttgart, 1950. É sorozatos munkának ez a hatalmas kötete legelőször a limnikus állatvilág állatföldrajzának alapfeltételeit tárgyalja, a Mysis relieta példáján kimutatva, hogy mi mindenre kell az elterjedés okmányozó vizsgálatában tekintettel lenni. Aztán szól az édesvízi állatvilág elterjedésének általános ökológiai feltételeiről, részletesen feltüntetve azt a 12 féle tényezőt, amelynek erre befolyása van. Tárgyalja az édesvízi állatok elterjedésének módozatait is. Külön fejezetcsoport szól a föld édesvízi állatvilágában megismert ősi szabású formákról és az európai édesvizek preglaciális elemeiről. A következő fejezetcsoport Európa édesvízi állatvilágát ismerteti meg velünk, aminő az a jégkornak idején volt. Természetesen részletesen szól Eurázia jégkorának physiographiájáról, az interglacialis korszakokról és azok limnikus állatvilágáról és végül Európa jégkorszakbeli édesvízi állatvilágáról. Szól a nagy holarktikus diszjunktiókról és azok keletkezéséről, a glaciális palearktikus menedékhelyekről, a gleccserszélek állatvilágáról és a glacialis kevérék faunákról. Rendkívül érdekes fejezetcsoport tárgyalja a késői glacialis és korai postglaciális változásokat, melyek Európa édesvízi faunájában végbe mentek. Itt tárgyalja a belvizek physiographiai megváltozását és az azzal járó biológia változást, részletesen adja az Északi- és Keleti-tenger kialakulásának jégkorszak utáni történetét, külön tárgyalja a Baltikum állatvilágát, a Közép-Európába a jégkorszak után Keletről kivándorolt állatfajokat és az egész édesvízi faunát rendszertani csoportban. Ugyancsak külön fejezet szól Közép-Európa édesvízi állatvilágának későbbi megváltozásáról, az északról, valamint délről bevándorolt postglacialis fajokról. A vizekben beállt változásról és annak biológiai következményeiről. Dr. Hankó Béla. .259