Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - BOGÁRDI JÁNOS dr.: A Sajó hordalékszállítása és a hordalékos víz ülepítése

képződés gyorsítja az ülepedést, vagyis csök kenti az íilepítési bosszot. Camp a pehely képződés mérténél az idő- és térjogategységb&t bekövetkezhető hord alékszem találkozásokkal kívánja jellemezni. Ezen az alapon kimutatja, hogy az ülepedési sebességek különbözőségéből származó pehelyképződés az ülepedési sebességek különbségével arányos, míg a sebességgradiensből származó pehelyképződés egyenesen arányos a sebesség 1'5-ed hatványaval 'í'

1*-') és fordítva, arányos a hidraulikus sugár négyzetgyökével (VR) Eszerint a pehelyképződés nagy sebességeknél és sekély medencénél a legnagyobbIgen érdekes Camp megállapítása, hogy a turbulencia által előidézett pehelyképződés esetleg nagyobb mértékben segíti elő az Íilepítési, mint egyébként a turbulencia hátráltatja azt. Könnyen bekövetkezhet tehát hogy a szokásosnál nagyobb átfolyási sebességgel tervezett medencéknél, az ülepítés mértéke növekedni fog. Igen kívánatos lenne tehát, minden adott esetre vonatkozóan az optimális sebességet és mélységet ülepedési próbákkal meghatározni. A legegyszerűbb elméletnél láttuk, hogy az ülepítés a túlfolyás mértékének a függvénye és független a medence mélységétől és az ülepítés idejétől. Ebből tehát az következik, hogy leggazdaságosabb a medence, ha a túlfolyás mértéke által megengedett legkisebb mélységgel épül meg. Mivel pedig a medence alaprajzi méreteit a túlfolyás mértéke már meghatározza, a medence vízsebessége a medence mélységével fordítottan fog változni. A megengedhető legkisebb mélységet eszerint a lebegtetési, illetőleg a kritikus sebesség szabja meg. A turbulencia hatásának figyelembevétel'

1 ( wfí i nél az | J érték egyenesen arányos a medence mélységével és mivel ennek a paraméter2

4 Ez. tcrni&zctosem meni aat jeteirti. hogy ha nagyobb_ II. vagyis imélycbb a ímed'.ince, nem lenne szükség nagyobb ülepité.si hosszra, hanem azt [jelenti, hogy ezen az egyszerű avá ••yossúgon Miil nhwsen H-nak az ütiiritésre hrfrlyá-a. nek az ülepítés is függvénye, nyilvánvaló, hogy az egyszerű elmélettől eltérően az ülepítés a medence mélységének is függvénye, igaz. hogy a 9. ábra szerint az ülepítés nem nagy mértékben függ a vízmélységtől. A pehelyképződés az ülepedés folyamatánál bizonyos mértékben ellensúlyozza a turbulencia hátráltató hatását. A pehelyképződés hatását az ülepítésnél nehéz lenne számszerűen kifejezni, annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy az ülepítés mértékét inkább növeli, mint csökkenti. Az ülepítés elméletének a fenti i;övid áttekintése meggyőzően mutatja a felmerülhető nehézségeket, amelyekkel az ülepítő medencék méretezésénél szembe kell nézni. A közölt eljárások közül egyik sem tökéletes. Mégis talán a Dobbins—Camp eljárás nyújtja a legjobb tájékoztatást. Mindenesetre nagyon célszerű ha íilepítési próbákat végzünk, mert az így nyert eredmények az ezideig még figyelembe nem vett mellékkörülmények hatásáról is megbízhatóan tájékoztatnak- Az íilepítési próbák végzése a pehelyképződés mértékének és az iilepítésre gyakorolt hatásának meghatározása céljából is felette kívánatos. A valóságban a pehelyképződés hatása révén a II. táblázat értékeinél lényegesen kisebb íilepítési hosszak is kielégítőek lesznek. Az 1. táblázat értékeinél, eltekintve a magasabb vízhőmérséklet hatásától, kisebb íilepítési hosszakat, csak kivételesen várhatunk- A legtöbb esetben a megfelelő íilepítési hosszak nagyobbak lesznek az I. táblázat értékeinél. Külö nősen fennáll ez a körülmény durvább, nagyobb szemnagyságú hordaléknál, amelynél a pehelyképződés sokkal kevésbbé valószínű, mint a finomabb anyagnál. # A külső méréseket Konrád István és Aagy Mihály kartársaim végezték. Az adatok feldolgozásában Majsai Lajos, Tarnótzky Andor, Keresztúry Károly és Urbányi Ilona voltak munkatársaim. Szíves közreműködésükért ezúton is köszönetet mondokaQtQBBtsSBBDIBBIlISHIBE A Maribyrnoiig folyó (Victoria) folyami terrí/ szainak aL európai felső pleisztocén korú forraszokkal való egyeztetése. R. A. Keble. — J. Hope Macphenon. The contemporaneity of tlie Hírei• lerraces of the Xíaribyrnong Biver,. Victoria, with those of tjie upper pleistocene in Európa. — Mértioirs of the National Mu-seum of Victoria, Melbourne. No. 14. JT. 1946. (7. ábra. 2 fénykép.) U. I). C. 551, 4. Victoria. Szerzők három fiatal pleisztocén korú terraszt írnak le a délkeletausztráliai Maribyrnoiig' folyó torkolatvidéke környékén A delta felett 15 km-rel megfigyelték "az ú. n. Maribyrnong terraszt, mely H rn magas, a 11.5—12 m-es Braybrook terraszt s végül a 13—14 m-es Keilor terraszt. 3 km-nyire a deltától tehát közel a tengerhez rendre 11. 18 és 20 m magasak ezek a terraszok. A terület felszínének fejlődésmenetét a következő módon állították össze. Középpleisztocén (R—W interglaciális) „Keilor" ciklus mélyítő eróziója (bevágódás) Wiírm I. jégkor Keilor terrasz felkaviesolótíása A tengerszint eusztatikus süllyedése, ;i Keilor hevágódása, terraszkeletkezés. Würm 1 -II. interstadiális Tengerszint eusztatikus süllyedése, bevágódás és a Braybrook terrasz ki vésése Würm II—III. interstadiális Tengerszint eusztatikus emelkedése, a Maribyrnong terrasz felkaviesolódása. Würm III. jégkor Tengerszint eusztatikus süllyedése, a Maribyrnong terrasz ki vésése. Postglaciális Tengerszint emelkedése, tengeralatti padok keletkezése majd 3—3.5 m-es újabb süllyedése. (Folytatása a 37. oldalon.)