Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: Karsztvíztérkép és preventív védekezés

gondolással szemben rá kell mutatni arra, hogy a pikkelyekre többé-kevésbbé merőleges törésvonalak elsőrendű hidrológiai összeköttetést teremtenek az egyes pikkelyek mészkő-dolomit tömegei közt. E haránttörések következtében a hidrológiai összefüggés feltevése elméletileg is lehetséges, sőt szükséges. A karsztvíztükör összefüggésének kérdését azonban nemcsak horizontális, hanem vertikális szempontból is kivizsgálhatjuk. Szóban és írásban többször említettük, hogy a vertikális elkülönülés elméletileg is lehetséges Középhegységünkben, noha tipikus formájában nem lehet gyakori. A karsztvíz bizonyos mértékű vertikális tagozódásának eddig egyetlen példáját ismerjük, meivet Ilorusitzky Ferenc írt le Szentantalfáról. Itt Horusitzky szerint a karsztvíznek egy felső szintje van a középső triász korú vékony tridentinus mészkőben, míg a mélyebb (valószínűleg fő-) karsztvítzükör a megyehegyi dolomitban tételezhető fel. A két szintett a buchensteini márgák és a közéjük települt mállott diabáztufák választják el. Az elkülönülés azonban itt sem tökéletes, mert a felső karsztvízszintben egy hosszan elnyúló depressziós tölcsért talált Ilorusitzky, amely szerinte sem »jelenthet mást, minthogy valamely elfedett vető vagy hasadék átszeli a vizetzáró feküt és a vizet mélyebb szintbe, a megyehegyi dolomitba vezeti le« (H. K. 1942. pp. 128—129). Az itt említett felső karsztvízszint tehát mintegy lefékezett, leszálló (szivárgási) övbeli vízként is felfogható. Ez a példa is mutatja, hogy mennyire elősegíti a legkisebb hasadék is az összefüggő karsztvízszint kialakulását. 2. KARSZTYÍZTÉRKÉP ÉS PREVENTÍV VÉDEKEZÉS. Első (1940. és 1949. évi) karsztvíztérképeinken a dunántúli karsztvíztükör hozzávetőleges körvonalait adtuk meg. Finomabb részleteket itt még nem ábrázolhattunk, mert első vázlataink kb. 7.500 km

2 területről mindössze mintegy 40, illetve 112 adat alapján készültek. Pedig a részletesebb térkép elméletileg és gyakorlatilag fontos következtetésre nyújtana módot. így bizonyos lehetőséget adna a karsztvízveszély előzetes felismerésére és a preventív védekezésre is. Már az első durva karsztvíztérképek is a veszély lokalizálásának kezdetét : a hozzávetőleges vertikális lokalizációt jelentették, amennyiben megadták, hogy a karsztterület bármely pontjában milyen mélység alatt lehetséges nagyobb vízbetörés. A. következőkben szeretnék rámutatni, hogy egy részletesebb karsztvíztérkép, vagyis a karsztvíztükör helyzetének pontosabb ismerete a horizontális veszélylokalizációra éspedig a veszély nagyságának előre megállapítására is lehetőséget nyújthat bizonyos esetekben. Tudvalévőleg a horizontális lokalizáció, vagyis a karsztüregek felkutatása legközvetlenebbül geofizikai eljárások kidolgozásától remélhető. A vízzel telt karsztüregek jelenlétének és az egyes üregek nagyságának ismerete azonban még nem fogja a veszély nagyságának tényleges megállapítását jelenteni. Ismeretesek ugyanis a tükör alatt is veszélytelen, sőt viszonylag száraz nagy üregek és veszélyes nagy víztömegeket adó kisebb üregek. Általában a veszély nagyságát az üregből időegység alatt kitóduló víz mennyisége jelenti. A víz mennyisége pedig — egyenletes vízutánpótlást feltételezve — a súrlódáson kívül elsősorban a hidrosztatikai nyomástól és az egymást közvetlenül tápláló üregek rendszerének átlagos, illetve minimális átmérőjétől függ. Ugyanazon hidrosztatikai nyomásövben tehát a veszély nagyságát elsősorben az egymással összefüggésben lévő üregek átlagos, ill. minimális átmérője és a vízutánpótlás lehetősége szabja meg. A veszély nagyságáról tehát akkor sem kapnánk az üregek kimérése által kielégítő képet, ha a közeli üregek teljes rendszerét, tehát a bányaműveletekkel meg nem közelíthető üregeket # és az azok összeköttetéseit is kimérhetnők, mert ismeretlen még a vízutánpótlás kérdése. A folyási övben, vagyis a karsztvíztükör közelében azonban gyakorlatilag állandó áramlás van. A nagyveszélyű üregek rendszerének folyási övében pedig állandóan nagyobb áramlási mennyiség várható (természetesen állandóan egyenletes utánpótlást feltételezve). A veszélyes sávok folyási övében eszerint az időegység alatt több víz folyik le, mint egyebütt. Ebből pedig logikusan az következnék, hogy a veszélyes övek felett a tükör mélyebben fekszik, mint egyebütt, vagyis a veszélyes övek felett a karsztvíztükör bemélyed. Egy részletes karsztvíztérkép így hozzávetőleg már előre jelezné a karsztvízveszély helvét és nagyságát. (Természetesen nem állítjuk ezzel, hogy nagyveszélyű pontok csak ilyen veszélyöveken belül lehetségesek.) Az eddig rendelkezésre álló adatok azonban e feltevést nem igazolták. Eddig egyetlen olyan területünk volt, amelyről némileg részletesebb karsztvíztérkép szerkeszthető : a dorog-tokodi mintegy 150 km

2 terület, melyről Kassai több mint 60 adatot közölt. Ha ez adatok alapján megszerkesztjük a dorog-tokodi karsztvíztérképet, úgy az említett feltevéstől eltérően csaknem vízszintes tükröt kapunk, az ismert 130 m körüli tengerszínt feletti magasságban. Vagyis a karsztvíz réteg-vonalak itt csaknem egyenesek és egymástól nagy távolságban következnek. A karsztvíztükör itt lényegileg függetlennek mutatkozik a felszíni formáktól, az orográfiától is. E térképen veszélyes öveket jelző tükörbemélyedések nem jelentkeznek, ill. amennyiben ilyenek volnának, azok szintkülönbsége kisebb, mint 1—2 m. A tükörbemélyedések itteni hiányának magyarázatára többek közt azt lehetne feltételezni, hogy egyáltalán nincsenek is összefüggő veszélyes övek. veszélyes sávok e részen, ami persze nem zárja ki, hogy itt a karsztterület peremén speciális viszonyok állanak fenn, s másutt (pl. a karsztvíz-kulminációs területeken) más a helyzet.

1) E kérdésekre tekintettel örömmel ragadtam meg az alkalmat, amikor az úrkúti bányaigazgatóság felkért, hogy állapítsam meg, nem okoz-e vízveszélyt a szomszédos területeken a saját bánya1 A karsztvíztükörben feltételezett bemélyedő veszélyöveket kb. mint fő levezető csatornákat képzelhetjük el. Ezek némileg rokon képződmények lennének a JCafzer-féle karszt-erekkel (Karstgerinne), de nem azonosak velük. Ennek megértésére tekintetbe kell vennünk, bogy a JCatzer-féle Karstgerinneelmélet és a Grund.féle karsztvíztükör-elmélet ma már nem zárják ki egymást. A karszt-erek a leszálló, szivárgó övben lehetségesek, akkor is, ba alattuk összefüggő karsztvíztükör van. Az itt feltételezett karsztvízesatornák bemélyedések a tükörben ; a karszt-erek pedig felettük a leszálló- (szivárgó) övben jelenhetnek meg. 171