Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: Karsztvíztérkép és preventív védekezés

területük dolináiba nyomott víz. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a kérdést legegyszerűbben egy — jelen esetben éppen a kulminációs területre eső — részletes karsztvíztérkép megszerkesztésével lehet megoldani. Hiszen a térkép megmutatja a karsztvíz lefolyásának irányát : a karsztvíz lényegileg a karsztvízszíntvonalra merőlegesen folyik, mint arra egy régebbi dolgozatban már rámutattam. Ezidőszerint rendkívüli elfoglaltságom miatt magam csak a feladatot körvonalazhattam : a szükséges víztüköradatok megállapításával és a terület részletes karsztvíztérképének megszerkesztésével két tanítványomat : Kálmán Györgyöt és Pethő Jánost bíztam meg. Kálmánnak és Pethó'nek sikerült egy kb. 30 km

2 területről 24 tüköradatot megállapítaniok. Az ezek alapján készült Ajkaúrkúti karsztvíztérkép 1,2 km

2-es adatsűrűségével pádig a legrészletesebb karsztvíztérkép. Kálmán és Pethő új térképe nemcsak az ajkai és az úrkúti bányaterületek ismeretét viszi lényegesen előre, hanem nagy fontossága van a karsztvizek általános ismerete szempontjából is. Karsztvíztérképek tekintetében ugyanis a hazai vizsgálatok- ezideig világviszonylatban is meglehetősen újszerűek és így az első térképeknek a regionális jelentőségen messze túlmenő fontosságuk van. Az Ajka-úrkúti karsztvíztérkép

2) mint tanítványaim dolgozatából kitűnik, eltérő képet mutat a Dorog-tokoditól. A tükör itt már nem fekszik közel vízszintesen, hanem az uralkodó felszíni lejtéssel kb. egyező irányban meglehetősen meredeken (0'025%) lejt és egyszersmind az előbbiekben elvben körvonalazott tükörbemélyedéseket mutatja. Ezek a bemélyesések, hullámzások igen érdekes módon szoros kapcsolatban állónak mutatkoznak az orografiával : a tükör a mélyben többé-kevésbbé híven, noha kevésbbé meredeken követi a felszín hullámzásait. Általában : a felszíni völgybevágásokaak a mélyben karsztvízi besüllyedések felelnek meg, amelyek egy karsztvízi főlefolyási csatornarendszert alkotnak. A karsztvíz-izohipszák tehát itt sűrűbben következnek egymásra, mint Dorogvidékén. . Ezenfelül a felszíni rétegvonalakhoz hasonló hullámzást mutatnak. A karsztvíz folyási övének a felszíni völgyrend-izert tükröző mélyebb főlefolyási rendszerében nyilván egyesül az áramló karsztvizek nagyrésze. A legintenzívebb karsztvíz-lefolyás tehát feltételezhetően valóban ebben a földalatti főlefolyási rendszerben történik, vagyis itt az időegység alatt — nagyobb átlagkeresztmetszeteket tekintve — több víz áramlik, mint a környező részek folyási övében. így a földalatti csatornarendszer az említett veszélyöveket is jelezheti és az a térkép valóban lehetőséget ad a karsztvízveszély horizontális lokalizációjára. Az erősebb vízáramlás a primér oka a bemélyedésnek. Az erősebb vízáramlás azonban egyszersmind tovább fejleszti, bővíti a csatornarendszert. E tükörbemélyedéseknek van azonban egy másik oka is. Ugyanis az Ajka-úrkúti dombok alatt a karsztvíztükör többnyire 30—100 m-rel, a völgyek') Az új részletes térkép is'bizonyítja, hogy az eddig némelyek által túlzottnak vélt legmagasabb karsztvíztükör adataink (314 m) nemcsak hogy nem túlzottak, hanem még magasabb : '10(1 m-t is meghaladó karsztvíztükör magasság is van a Dunántúli-Középhegységben. A karsztvíztükörben ilyen módon az eddigi elképzelésnél jóval meredfckebb lejtők i; találhatók itt. benO—30 m-rel (a jelenlegi lesüllyedt tükör-helyzetben mélyebben is) fekszik a felszín alatt. A karsztvíztükröt tehát itt a mélyebb völgyek helyenként közvetlenül megcsapolják (ill. megcsapolhatták) és így a tükörben a völgyek mentén süllyedési tölcsérek jelentkeznek. A tükörbemélyedések tehát helyenként süllyedési tölcsérek sorozataként is elképzelhetők. Másrészt a karsztvíztükör maga is befolyásolja az orográfiát : a földalatti karsztvízfolyó továbbfejleszti a felszíni völgybevágásokat is azáltal, hogy a völgyek alatti kőzetet kioldja és így azt könnyebben erodálhatóvá teszi. De az orografia és karsztvíztükör összefüggésének nyilván mélyebb közös oka is van. A felszíri völgybevágásokat és a földalatti folyórendszert közös eredetre lehet visszavezetni : a preformált tektonikus szerkezetre. Ez hozza létre egyrészt a mélyben a kőzethasadékokat, amelyekben a földalatti lefolyási rendszer mindinkább kifejlődik. Másrészt ez határozza meg a felszínen az erózió és a kőzetoldás főirányait, tehát a völgyképződést. Az Ajka és Úrkút vidékén a völgybevágódások és a földalatti lefolyási rendszer Kálmán és Pethő új vizsgálatai szerint is beleillik a Dunántúli Középhegység fő tektonikai vonalainak rendszerébe. E tükörbemélyedések tehát részben tektonikai vonalakat jelentenek,. A tektonikai vonalakról pedig eddig is feltételezhető volt, hogy a vízbetörések szempontjából különösen veszélyesek. Ajtai

3) szerint pl. a tatai vízbetörések »a medence peremén, tehát vetődésekkel átszelt területeken fekszenek.« Végeredményben a földalatti lefolyási rendszer tükörbesüllyedésének e területén két főoka lehet : az egyik a felszíni völgybevágódások általi megcsapolás, a másik a karsztvíz nagyobb áramlási mennyisége.

4) (Természetesen laposan fekvő tektonikai vonalak esetében a felszíni völgybevágáshoz képest a földalatti karsztfolyórendszer oldalasan eltolódik. Ki kell továbbá emelnünk, hogy a tükörbemélyedések alatt akkor is nagyobb vízveszéllyel kell számolni, ha a bemélyedés nem tektonikai eredetű, hanem pl. egy könnyebben oldható, erősebben karsztosodott kőzetövvel áll kapcsolatban.) Miben kereshetjük már most a kétféle karsztvíztükör-típus (Dorog-Tokod és Akja-Űrkút) közti különbség okát? Nyilvánvaló mindenekelőtt, hogy a dorog-tokodi és az Ajka-úrkúti tükör-típusok közt különbség van a karsztvízellátás bősége szempontjából. A kulmináció közelében pl. Ajka-Urkut vidékén, valamely megcsapolási pont tápláló területe kicsiny : a kérdéses pont feletti szektor folyási övéből, ill. a megfelelő leszivárgási övből áll. Viszont a karsztvízterület szélei közelében (pl. Dorog-Tokod vidékén) egy megcsapolási pont tápláló területe és különösen tápláló térfogata nagy : • *) Ajtai : Bányászati és Kohászati Lapok, 1949. *) Horusilsky hozzászólásában felemlítette azt a lehetőséget, hogy a tükörbemélyedések olyan süllyedési tölcsérek sorozataként is felfoghatók, amelyek azáltal jönnek létre, hogy a törésvonalak a karsztvizet a fekübe vezetik le. Ez az eset csak akkor jöhetne számításba, ha a fckiiben nagy nyelőképességfí további karsztosodott kőzettöroeg volna (mint amilyenekkel a bevezetőnkben említeti szentax.talfai példáján találkoztunk). Ez az eset, vagyis a törésvonal általi gyorsabb /evezetés inkább csak fokozatokban tér el az általunk említett törésvonalmenti gyorsabb elvezetés esetétől. 172