Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

5-6. szám - Hírek - A Magyar Hidrológiai Társaság 1950. évi közgyűlése

kaphatja. A rétegek vize kémiai szempontból nem állandó. Az általános ásványtartalom 289 mg/l-től 314 ing/l-ig változik. "A cenoman-albi szint alatt jurakori homokos agyagrétegek települnek. Ezeket az előbbi fedőrétegektől tengeri eredetű agyagos rétegek választják el. Az irodalomban ezeket a víztartó rétegeket »podjurszky víztartó-szint« néven ismerik. Ennek a szintnek vízgyűjtő területe ugyanúgy, mint a cenoman-albi vízgyűjtő terület az É-i szárnyon a Szoszna folyó jobboldali mellékfolyóinak medencéiben, Szmolenszk, Kaluzsk, Orlov és Kurszk területén van. Ez a rétegsor kontinentális eredetű. A rétegek vastagsága a táplálás területén 0—11 m között változik és csupán Kurkszban éri a 25 m-t, tovább Dimitrieoben az 56 m-t, ÉNy-on DK-en a rétegek vastagsága csökken, majd kiékelődik és így víztartalmuk is megszűnik. A szint fekvőjében az É-i szárny szélén devon mészkövek, agyagok és márgák vannak. A devonkori mészkövek igen repedezettek és ezen keresztül a víz a fedő podjurszki víztartó szintbe jut és annak vízbőségét idézi elő. Ilyen helyzet állt elő éppen Brjanszk körzetében, ahol a kutak rendkívüli vízbőségükkel tűnnek ki. A rétegek lencseszerű, kiékelődő struktúrájából következik a kutak igen változó vízhozama is. Ezt igen szemléletesen igazolják a charkovi kutak, melyek vízhozama 615—1.845, ill. 2.460 m

3-t termelnek naponta. Azonban csupán ezzel nem magyarázhatjuk meg a rétegek vízbőségét, mivel vannak esetek, amikor a devon-mészkövek hiányzanak és idősebb víznélküli rétegek helyettesítik azokat. Ez esetben a vízbőséget azzal magyarázzák, hogy mezozoikum előtti kontinentális üledékekkel kitöltött medrek vannak jelen a kőzetben. A podjurszki létegsor kőzetei egyeznek a kurszki fúrások kőzeteivel. Valószínű, hogy ez az anyag valahonnan északról került ide, ahonnan az áramlás a központi rész felé irányult. Negyedik nagy hidrogeológiai egységük az ukrán kristályos masszívum területe. A Pripjet folyó mellékfolyóinak, a Szlucsnak és Ubartnak felső végétől egész az Azovi tenger partjáig ÉNy-ról DK-nek tömött kristályos kőzetekből álló 1.000 kmnél is hosszabb sáv húzódik végig. A kőzetek gránitokból, gránitgnájszokból stb. állanak. Ezek sokhelyütt vastag harmadkori rétegekkel vannak borítva és csak egyes helyeken a völgyek süllyedése mentén, továbbá vízválasztókon kerülnek napfényre. A lekoptatott helyeken saját törmelékükkel és agyagos talajjal vannak fedve. A masszívum víztartalma kizárólag abból a csapadékból származik, amely az illető helyen lehullik. A folyók nem táplálhatják vízzel, mivel a masszívum a vízválasztók vonalánál és a folyók medrénél magasabban helyezkedik el. Mivel az üledékek mennyisége ÉNy-ról DK-i irányban csökkent, ezzel arányosan csökken a vízbőség is. A kristályos masszívum kőzeteinek víztartalma a kőzetek repedezettségétől függ, ez pedig a kőzetek tulajdonságaiból fakad. A beszivárgást és a repedezettséget sok esetben gátolják az elmállás folytán keletkezett anyagok és a harmadkori rétegek. Részben a kaolinosodás is nagyban akadályozza a repedések menti beszivárgás folyamatát. A masszív kőzetbe fúrt kutak száma aránylag nem nagy, mivel a fúrás itt igen nehéz. A legtöbb kútban a víz szintje igen magasan van, ami azt bizonyítja, hogy a repedésekben cirkuláció víz nyomás alatt áll. Ennek azonban ellenkezője is előfordul. A nagyobb nyomást igazolják a felszökő források is. A kutak hozama 4*3—7-8 m

3|óra között mozog. A vizek minősége ivásra a legtöbb esetben alkalmas. A szilárd maradék 290—450 mg/l között mozog. Az általános vízkeménység kissé magasabb, amennyiben keménysége 13—20 német fok között van. Ezekből a vázlatos adatokból is láthatjuk, hogy a szovjet hidrológusok mennyire ismerik földjük hidrogeclógiai viszonyait. Számunkra ebből a tanulság csak egy lehet, az ötéves tervvel kspcsolatban mielőbb megkezdeni tektonikai egységeink hidrogeológiai viszonyainak legrészletesebb és rendszeres tanulmányozását, a meglevő adatok begyűjtését továbbá az ezekről elkészített munkák rendszeres kiadását. HÍREK A Magyar Hidrológiai Társaság 1950. évi közgyűlése A Magyar Hidrológiai Társaság az 1950. évi tisztújító rendes közgyűlését január 11-én, szerdán d. u. 5 órakor tartotta az Egyetemi Ásványtani Intézet tantermében (Budapest, VIII., Múzeum-körút 4/a). A közgyűlés tárgysorozata dr. Vitális Sándor lelépő elnök megnyitójával kezdődött, aki vázolta, hogyan vett részt Társaságunk az ország újjáépítésében, hároméves tervünk végrehajtásában és ötéves tervünk előkészítésében. Az ezzel kapcsolatos részletkérdésekről még a lelépő tisztségviselők (titkár, szerkesztő, pénztáros, szakosztályi- és munkabizottsági titkárok) jelentéseiben is hallottunk. A dr. Schafarzik Ferenc emlékérem odaítélésére kiküldött bizottság és a Választmány egyhangú javaslatára az 1950. évi Schafarzik Ferenc emlékérmet az elnök dr. Mancha Rezsőnek, a Limnológiai Szakosztály elnökének nyújtja át, aki meghatódottan köszönte meg a kitüntetést. (Dr. Maucha Rezső munkásságát a 183. oldalon méltatjuk.) Majd az 1950. évi költségvetést fogadta el a közgyűlés, ezt pedig az új tisztikar és Választmány egyhangú >megválasztása követte. (A névsor a 174. oldalon olvasható.) A közgyűlés ezután szaküléssé alakult át, ahol dr. Szádeczky-Kardos Elemér, Kálmán György és Pethő János, valamint Kálmán György és Zamaróczy Dezső előadásai hangzottak el az úrkuti bányavidék hidrogeológiai kérdéseiről. 169