Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - Jantsky Béla dr.: Az európai Szovjetunió hidrogeológiai viszonyai

zettől délre, a nyugati területeken, a Bjeloruszi Tanácsköztársaság területén foglal helyet. Ezeken a területeken a devon az alsószilur lekoptatott üledékeinek felületére települt. Itt a devonban három víztartó rétegsort különböztetnek meg : Az alsó, a homokos agyagrétegsor, a középső, a mészkődolomitrétegsor, a felső pedig a homokkőrétegsor. A MOSZKVA ALATT! I KŐSZÉNMEDENCE FÖLDTANI TÉRKÉPE. /agadzsanov nyomán/ C* a/so karbon _ , „ , „ , , 60 0 60 <20 480 240 C

2 kozepsó karbon •—*—*—•—>—' 1. ábra. A devon mindhárom rétegsora nyomás alatt álló vizet tartalmaz. Az alsó homokköves rétegsor bő' édesvizű forrásokat szolgáltat, A középső mészkőrétegsor különböző összetételű igen bő édesvizű forrásokat ad, azonban főleg NaCl tartalmú sósvizek is előfordulnak benne, melyek sótartalma néha a 20 gr/l-t is eléri. A felső tarka homokkő-rétegsorban a homokok vizének oldott ásványi sótartalma csekély, ez azonban a mélységgel arányosan növekszik. A Fehérorosz Köztársaság területén mindhárom devonszint vize rendkívül jóminőségű és azokat Minszk, Yitebszk, Mogilev, Szmolenszk stb. városok ellátására használják. A középorosz devonmező rendkívül kiterjedt. Ez a központi-csernozjomi, mosíkvai és az északnyugati területek közé eső részeket foglalja magában. E mező devon rétegeinek vize a gyengén ásványostól az ivásra nem alkalmas erősen ásványos összetételűig igen különböző. Ott, ahol a devon karsztos rétegei felszínre kerülnek, a létesített fúrásokból »fakadó víz keménysége 20° körül van. Nagyobb • mélységekben a nyomás növekedésével a devon * rétegek vizének keménysége is gyorsan növekszik. Külön ki kell emelni a devonból származó vizek összetételét Brjanszkban és környékén. Ezek igen jó minőségükkel és egészen rendkívüli bőségükkel tűnnek ki. 25 működő fúrás vízhozama 1928-ban naponta együttesen 35.000 m

3-t tett ki. Ilyen óriási vízfogyasztás mellett a víznyomás csökkenésével kell számolni. B. M. Denyisin adatai alapján a víz sztatikus szintje 12 év alatt 170-ről 166 m-re esett, vagyis 4 m-t apadt. Ezen a területen kívül az európai Szovjetuniónak két nagy artézi medencéje van. Első a Moszkva alatti karbonkori artézi medence, második a délorosz medence. Végül az ukrajnai masszívum területe érdemel említést hidrogeológiai szempontból. A Moszkva alatti karbonkori medence nagy területet ölel fel, melybe a tulajdonképpeni moszkvai kerület, a leningrádi és északnyugati kerület legnagyobb része tartoznak bele. ÉNy-ról, Ny-ról es D-ről a medencét devonkori rétegek veszik körül, míg K felől alsókarbon rétegek fogják át. Ny-on és D-en a karbonrétegek Moszkva irányában dőlnek. A Moszkva alatti medence karbonrétegei három csoportban vannak kifejlődve. Ezek közül a felsőkarbon üledékek az Okszk-cinszki árok területét alkotják és a schvagerinás, továbbá a gzselszki emelettel vannak képviselve. A rétegek dolomitokból és dolomitosodott mészkövekből állanak, melyekben tarka agyag betelepülések találhatók. A felsőkarbon üledékek alatt találjuk a középsőkarbon moszkvai emeletét, amely szintén tarka agyag közbetelepüléses mészkövekből áll. A moszkvai emelet alatt alsókarbon rétegek következnek. Ennek felső tagjai mészkövekből és agyagokból állanak és »szerpuchovi-emelet« néven ismeretesek. A szerpuciiovi emelet mészkövei alatt kontinentális üledékek következnek, amelyek agyagokból, homokokból és szénközbetelepülésekből állanak. Ez a szenes szint. A Moszkva alatti medence déli szárnyán a szenes szint alatt egy mészkő rétegsor következik és pedig az upinszki és a csernyiszinszki szint. A karbonkori üledékekben a víz a mészkövekben van. Mélyfúrásokkal több artézi szintet tudtak megállapítani. A legidősebb víztartó szintnek az upinszki szintet tartják. E rétegek vizét fúrt kutak segítségével termelik ki. Víztartalmuk nem nagy, hozamuk széles határok között ingadozik. Egyes kutakban a 40 m

3/óra mennyiséget is elérik, miközben a süllyedés T2—2 m között mozog. Más kutak vízhozama még igen nagy szintsüllyedés mellett is csekély. Ez a szint nyomás alatt áll, a víz minősége kielégítő, ivásra alkalmas. A szenes szint vízbőségét fúrt kutak segítségével a moszkvai artézi medence szélein állapították meg. A víz az aprószemű homokból származik. A szerpuchovi emelet a moszkvai artézi medence vízben leggazdagabb szintjét képezi, vastagsága 40 m. Ebben a víztartó szintben a víz a repedéseken keresztül cirkulál. A legjobban összerepedezett a mészkőréteg felső része. Ezt a szintet a legfőképpen Moszkvában termelik ki. A kezdeti nyomás magassága a mult század 90-es éveiben + 139'5 m-t tett ki. 1916-ban Danyisin szerint a magasság 166