Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - LEEL-ÖSSY SÁNDOR dr.: Az Arló melletti hegycsuszamlás és az általa létrehozott tó

barlang korára, és a barlangból a zsombolyok korára. A legidősebb természetesen az anyabarlang. Ez idős karsztos forma. Keletkezésének korát a tektonikai és paleontológiái adatok és a barlang nagyfokú eltömődöttsége, szárazsága és erősen érett formakincse alapján a pliocén végére vagy az ópleisztocén elejére tehetjük. Már maga a barlang mai magas szintje jóval a karsztvíz-szint felett bizonyítja a barlang idős voltát, bár a magas fekvést a kialakulás utáni fiatalabb pleisztocén kiemelkedés hozta létre. A zsombolykürtők nagyarányú felszakadozottsága is a barlang idős korára utal. Az idősebb kürtők az ó- és közép-pleisztocén folyamán szakadtak fel. (Nagyzsomboly és két szomszédja.) A legfiatalabb a Feneketlen-zsomboly, amely csak az új pleisztocén végén vagy esetleg az óholocénban szakadt fel. Borsod vármegyében, Ózdtól délre, Arló község határában, a Szohony-völgyben egy fiatal hegycsuszamlás által létrehozott tó található. Több mint 8 km-re van az ózdi vasútállomástól. Az Arlói-tóról idáig még csak Temesy Győző írt (1), de a szerző nem bocsátkozik benne mélyrehatóbb genetikai, morfológiai és hidrológiai elemzésekbe. Arló környékének geológiai felépítése egyszerű. A Borsodnádasd—Járdánháza—Arló községek által kijelölhető É-D irányú vonaltól Ny-ra, továbbá Arló—Sajóvárkony közt is felső-oligocén glaukonitos homokkövek építik fel a felszínt; míg a vonaltól keletre, elég keskeny sávban, miocén (burdigalienhelvetien) slir van a felszínen (2). Tovább keletre ismét felső-oligocén homokkő következik. — A slirt váltakozó agyag- és homokosagyag rétegek alkotják ; legfelül egy laza, permeabilis agyagos homokréteg van, alatta impermeabilis agyagfekű ; ezalatt 2 — művelésre alkalmas — széntelepet tartalmazó réteg következik. (1) A széntelepek és a fedőrétegek pontos kora tekintetében a felvételező geológusok közt kisebb eltérések vannak (2, 3, 4, 5, 6). Abban azonban mindnyájan egyetértenek, hogy a felszíni agyagos és homokos rétegek a miocén közepéből származnak, míg az alattuk fekvő széntelepes réteg valamivel idősebb. Bennünket ez csak annyiból érdekel, hogy a felszínen miocénkori agyag és agyagoshomok van, melyek nagymértékben alkalmasak tömegmozgási folyamatok (suvadások és hegycsuszamlások) előidézésére : az anyagfekü felülete a csapadéktól átnedvesedik, és rajta a felső, * A Magyar Hidrológiai Társaság 1949. október 26.-iki előadóülésén elhangzott előadás. Az egyes zsombolyágak pontos korát lehetetlen megállapítani, mert a zsombolyokban — az anyabarlanggal ellentétben — nem találtak korjelző fossziliákat. Csak az bizonyos, hogy a zsombolyok fiatalabbak az anyabarlangnál. De ezen túlmenően az egyes zsombolykürtők között legfeljebb az arculat és formakincs segítségével lehet különbséget tenni. A zsombolyrendszer lepusztulása a jelenben is folyik, bár a rövid emberi élet alatt nem észlelhetünk rajta nagyobb változásokat. De a zsombolykürtők nagy részének — a Feneketlen-zsombolyt kivéve —, késői maturus lepusztulási állapota mutatja, hogy — geológiai mértékkel mérve — már közel van az az idő, amikor a lepusztulás folytán a kürtők teljesen eltűnnek, az oldalfalak elvesztik meredekségüket és a zsombolyrendszer átalakul karsztos szakadékká. és az általa U. D. C. 551,4 (439.134. Arló) laza homokos réteg lecsuszamlik a lejtőn. Továbbá fontos körülmény még, hogy a csuszamlós rétegek bázisában művelésre alkalmas széntelepek vannak. Ami Arló környékének formakincsét illeti, igen élénk és erősen feldarabolt térszínnel van dolgunk : magas kiemelkedések, mélyen bevágódott völgyek, meredek lejtők fokozzák a relief élénkségét. A kiemelkedések átlagos magassága: 335—365 m (a teng. sz. f.), a völgytalpak átlagos színtje: 200—220 m. Az élénk relief kialakításában a tektonika és az erózió kölcsönhatásának volt főszerepe. A vidékünkön — főleg az újharmadkorban — működő kéregmozgások összetörték és feldarabolták a térszínt (3). Emellett az egész vidék erős tektonikus kiemelkedése következtében az erózió is nagy munkát tudott kifejteni: a völgyek mélyen bevágódtak és tovább fokozták a térszín feldarabolódását. A sűrű völgyhálózat kialakulását nagymértékben elősegítette, hogy a felszínt jelentős mértékben impermeabilis-agyagos kőzetek építik fel. A völgyek közül a hosszú, egyenes és igen széles Arlóivölgy feltétlenül tektonikusán preformált eróziós völgy. A kisebb mellékvölgyek — így a Szohonyvölgy is — valószínűleg tisztán eróziós eredetűek. A miocén slirből felépített hegyoldalakon mindenfelé nagyszámban és rlagyarányban fejlődtek ki suvadások. A legnagyobbarányú tömegmozgás a Csuhó-hegy (338 m) déli lejtőjén, a Szohony-patak völgye felett fejlődött ki. A hegy viszonylagos magassága is elég nagy : 140 m a Szohony-völgye felett. Ez a magas és meredek hegyoldal teljes egészében leszakadt és lecsuszamlott a völgybe. A jelenség oly nagyarányú, hogy joggal nevezhetjük 151 Az Arló melletti hegycsuszamlás létrehozott tó* DR. LEEL-ÖSSY SÁNDOR