Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
3-4. szám - Értekezések - WOYNAROVICH ELEK dr.: Az alsóörsi süllőkeltető-telep
nagyjából kifejlődtek, mozgása teljesen halszerű, veszély esetén már menekülni is tud. 5—7 napnál tovább nem kívánjuk itt tartani a süllőlárvákat, mert az ivadéknevelő-medencékben már nem tudjuk továbbra biztosítani a megélhetésükhöz szükséges életfeltételeket. így a Balatonba eresztjük ki az ivadékokat. Az ivadéknevelő-kádak minden liter vizében egyszerre legalább 50—150 ivadékot kell elhelyezni. Bár a süllőlárva nem oxigénigényes, de a legrövidebb ideig tartó oxigénhiányt sem bírja ki, ezért előreláthatóan szükséges lesz a kádak vizének oxigéntartalmát levegőztetéssel pótolni. A keltetés folyamata a következő : A Balaton siillőívóhelyeire kirakott fészkek közül az ikrával belepett fészkeket gondosan csomagolva naponta hozzák be a telepre. A maximális napi behozatal az ívási idő kezdetén 300—500 darab fészek. Ezeket a fészkeket ideiglenesen a kiegyenlítő kádba helyezik el és haladéktalanul hozzálátnak azok megvizsgálásához és csoportosításához. A vizsgálattal azt állapítják meg, hogy milyen fejlődési állapotban van a fészkeken levő Fig. 1. ábra. Az alsóörsi süilőkeltető medencéinek építése. Háttérben a Balaton. Construction des incubateurs des sandres á Alsóörs. ikra. A vizsgálathoz 2—3 szem ikrát levesznek minden egyes fészekről és azt 20—30-szoros nagyító alatt tűkkel felbontják. A kibontott embrióról rátekintéssel megállapítható, hogy milyen fejlődési állapotban van. Bár az ikra héja átlátszó, azonban annak ragadós felületére tapadt idegen anyagok akadályozzák a pontos megfigyelést és ezért szükséges a boncolás. Tapasztalatunk szerint ezt a vizsgálatot betanított munkás fészkenkint fél perc alatt is el tudja végezni. A különböző fejlődési állapotban levő fészkeket csoportosítják és a csoportokat megjelölve külön-külön helyezik el a keltetőmedencékben, ahol azok a víz hőmérsékletétől függően előre megállapítható időre elérik a kikelési érettséget. A folyó vízben való keltetésen kívül kikísérleteztük a finom vízpermetben való keltetést is. A finom permetben szinte ködszerűen aláhulló vízcseppecskék nedvesen tartják az ikra héját, a levegőből pedig az ikra bőségesen fedezheti oxigénszükségletét. Megfigyelésünk szerint a permetben keltetett ikrák fejlődése a bőséges oxigénellátás következtében tetemesen, mintegy 40—50%-kal meggyorsul, Fig. 2. ábra. Lecsapoló zsilipek. — Éeluses de vidange. tehát kb. fele idő alatt fejlődik ki, mint ugyanolyan hőmérsékletű vízben. A permetezett térben is kikelési csoportonkint helyezzük el a fészkeket. A kikelésre érett ikrák ez esetben is vízbe kerülnek. (A vízenkívüli keltetés módszere részletesen megjelenik a tihanyi Biológiai Intézet 1949. évi kiadványában.) Mikor az ikrák kikelésre közelítőleg érettek, azokat át kell helyezni a nevelőmedencékbe, ahol a kikelés megtörténik. A kikelést jelentősen meg lehet gyorsítani azzal, ha a fészkeket pár percre a napra tesszük. Megfigyelésünk szerint ugyanis a szikkadt ikrahéj sokkal könnyebben reped fel. A vízben érlelt ikrák kikelése igen lassú. 24—48 óráig is elhúzódhatik. A permetben érlelt ikrák sokkal gyorsabban és egyenletesebben kelnek ki. Különösen, ha azokat az előbb említett módon szikkasztjuk, fél-, egy óra alatt el lehet érni az ikrák 90—100%-ának a kikelését. Az 5—7 napos ivadékot lassú ütemben eresztjük ki a Balatonba, hogy az minél nagyobb területen szóródjék szét és ne essék a csapatosan kóborló halak zsákmányául. Az alsóörsi telep céljául azt tűztük ki, hogy az itt keltetett süllőivadékkal az évi süllőfogás az utolsó 12 háborúelőtti év 350.000 darabos átlagáról 500.000 darabra emelkedjék fel. Ez a mennyiség még meg fogja találni a növekedéshez szükséges Fig. 3. ábra. A telep átnézeti képe, előtérben a vízszolgáltató kút, és lecsapoló betoncsatorna. Image synoptique de la station, en premier plan, le púit fornissant de l'eau et le canal en béton. 141