Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - WOYNAROVICH ELEK dr.: Az alsóörsi süllőkeltető-telep

táplálékot és nem fog felborulni az eddig kialakult ragadozó-: békéshal arány. Ha majd azt látjuk, hogy az előirányzott félmillió darabos süllőfogás mellett az állomány még megfelelően fejlődik, akkor kerülhet sor az ivadéktermelés fokozására. Nincs támpontunk arra vonatkozólag, hogy a telepen kikeltetett és a Balatonba kibocsátott ötnapos ivadéknak hány százaléka éri el a hálóképes kort. Bizonyos meggondolások alapján remélhető, hogy évi 20—25 millió ötnapos süllőivadék tenyésztésével a félmillió darab süllőfogást évente átlagban el fogjuk érni, annál is inkább, mivel az alsóörsi telepen a legveszélyeztetettebb életszakaszain segítjük át az időjárás viszontagságainak és az ikrapusztító halaknak kitett ikrákat és a magatehetetlen kikelő süllőlárvát. A süllőkeltetőtelep medencéiben előreláthatóan más hal ikráját is keltethetjük, így tervbe van véve mesterségesen megtermékenyített pontyikra keltetése is. A medencék kiválóan alkalmasak eleven hal tárolására is, tehát a telep költségesen megépített létesítményeit sokoldalúan ki lehet használni. KÜLFÖLDI SZEMLE ÉS VITA Le plateau á loess du Tamis. J. Markovié—Marjanovic. Annales Géologiques de la péninsule Balkanique. Tome XVII ; Beograd, 1949. (Szerb nyelven, francia kivonattal, 3 ábra, 1 fénykép.) Az értekezés a jugoszláviai Bánát déli részének felszíni formáival és morfogenetikájával foglalkozik, mégpedig a Temes, a Béga, és a Tisza alsó folyása közötti területtel. A térszín legnagyobb részét itt az ú. n. Temesmenti-löszplató foglalja el, melybe a Temes és a Bega fiatal pleisztocén terraszos völgyei vágódtak bele. A plató magassága Nagybecskerek és Orlovac között 92—99 m a t. sz. f. és 16—23 m a két folyó ártere felett. Hasonló felépítésű a Nagybecskerek és a Tisza völgye közötti löszplátórész az É felé levő Melence község vonaláig, ez 88—93 m absz. és 12—17 m viszonylagos magasságú. A platórészek legjobb feltárása a déli szegélyen, Orlovac községnél van, ahol a Temes alámosása szépen feltárja a 23 m magas, D felé lassan emelkedő platóparem fiatal löszrétegeit. Erről a helyről szerző mammutelőfordulást említ és szárazföldi löszcsigafaunát is közöl (Jaminia tridens, Helicella obvia, Marthia striata consulata). Az orlovaci löszfal szelvényén az alsó löszréteg, mely a Temes árteréből emelkedik ki, 5—6 m, fölé 1,5—2 m-es vályogzóna települ, majd efölött a 6—10 m-es felső löszréteg található, tetején a y

2—1 m-es jelenlegi talajjal. Ugyancsak Orlovac mellől Markovic—Marjanovic alacsonyabb, fluviatilis terraszt ír le, amelyet agyagosabb, régebbi löszféle kőzet épít fel. Ennek faunája' már kevert, mert a szárazföldi löszcsigákon kívül édesvíziek is megtalálhatók benne (Cephaea Vindobonensis, Succinea oblonga, Trichia hispida, Coretus corneus). A terrasz lábánál bővizű források is fakadnak fel. Viszonylagos magassága 5—7 m. A Tisza felé szintén alacsony, 6—8 m-es terraszfoltok következnek, anyaguk ázott lösz, ez alatt pedig folyami homok. Felszínükön parti dünék is találhatók. A terraszrészletek mindhárom folyó mentén a jelenlegi ártér szintjéből emelkednek ki. A három szintet (löszplató, alacsony terrasz, jelenkori ártér) a mellékelt térképek és szelvények is feltüntetik. A lösz feletti jelenkori humuszrétegből a réz-, a bronzés a vaskori őskultúrák emlékeit ásták ki. A Tisza mellől a neolithikum eszközei is előkerültek. Említi szerző, hogy a temesvidéki löszfennsíkot a környező folyók eróziója már erősen elkoptatta és a löszfelszín a defláció rénén is alacsonyodott. Kronológiája, mely a felszín genezisére vonatkozik, a következő. Az Orlovac környéki löszök humuszos fedőjét, a homokdűnéket, a felső löszréteget, valamint a Tisza, a Temes és a Béga alacsony terraszait és a melléjük csatlakozó pár m-el alacsonyabb ártéri képződményeket alluviális korúaknak mondja. Ezzel szemben a würm III. jégkorszak képződményének tartja Markovic—Marjanovic a felső lösz alatti vályogréteget, míg az alsó löszköteg szerinte a würm II/III. interstadiális képződménye. Utóbbit a belgrádkörnyéki III. sz. löszréteggel, előzőt pedig a II. sz. belgrádi vályogzónával látja azonosnak. Meg kell itt jegyeznem, hogy Markovic—Marjanovic löszkronológiája téves. Szerinte ugyanis a porhullás az interglaciálisban volt, míg az elvályogosodás a glaciálisban. Ez a felfogás nem jogadható el, mert a löszképződés volt a glaciálisban és az elvályogosodás az interglaciálisban. Markovic—Marjanoviccsal szemben a Dél-Temesvidék jelszínének kialakulása helyesen úgy képzelhető el, hogy az orlovaci löszfal alsó kötege a würm I I-ben, a felső löszréteg pedig a würm III. jégkorban ülepedett le. Ezen a térszínen élt a posztglaciálisban a neolitvégi, majd a réz- stb. kori ősember. Az alacsony terrasz, ahol a lösz már ázottá változott és metamorfizálódott, szintén a posztglaciálisban vésődött ki és II. sz. terrasznak tekinthető. Dr Láng Sándor 142