Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - WOYNAROVICH ELEK dr.: Az alsóörsi süllőkeltető-telep

Érdekes vívmánya halgazdálkodási téren a magyar hároméves tervnek a .balatonmenti Alsóörsön létesített süllőkeltető telep. Szerző közreműködésével létrejött^—- világviszonylatban is legelső—olyan létesítmény ez, ahol elsősorban süllőikra keltetésével foglalkoznak. A telep üzembehelyezésével a balatoni süllőhalászat eredménye közel 50%-kal fog növekedni. U. D. C. 639.216.034.2 (439.117 Alsóörs* Az alsóörsi süllőkeltető-telep") DR WOYNÁROVICH ELEK A Balaton halasításának jelentős határköve az alsóörsi süllőkeltetőtelep megépítése. Nemcsak azért határkő ez a telep, mert alapja azoknak a nagyszabású síillősítési tervek végrehajtásának, melyeket az ötéves tervben a Balatoni Halászati Nemzeti Vállalat tűzött ki célul, hanem ez a világ legelső halkeltető létesítménye, mely elsősorban süllőikra keltetése céljából épült. A telepet nem lehetett az általánosan ismert pisztráng-, maréna-, vagy csuka- illetőleg kecsege-, amerikai sárga sügér- stb. telepek mintájára megépíteni. A telep megépítése előtt tehát fényt kellett deríteni a süllőikra fejlődésének legapróbb részleteire, továbbá tisztázni kellett a kikelt süllőlárva fejlődését, viselkedését és igényeit, mely kérdésekre az irodalomban alig találunk felhasználható adatot. Ezeket az alapvető vizsgálatokat Dr Entz Bélával közösen már az 1947. és 1948. években végeztük el a tihanyi Biológiai Intézetben. 1949ben pedig már csak néhány részletkérdés és egy újirányú vízenkívüli keltetési eljárás kikísérletezése volt a feladatunk. Két év süllőivási szezonjában (április) végzett vizsgálataink eredményei alapján már kész elgondolásokkal és tervekkel álltunk a Tervhivatal elé. Tervünket elfogadták úgy, hogy már 1949 áprilisában meg is kezdték az építést, mely augusztusban be is fejeződött. Az első kész kádban már próbakeltetést is végezhettünk. A süllőkeltetőtelep tervezése és kivitelezése Papp István (Veszprém) mérnök munkája. Az alsóörsi süllőkeltetőtelep 4, egyenként 24 m hosszú, 1*5 m fenékszélességű és, 2-5 m peremszélességű medence. A medencék alja a közép felé és a lefolyás felé lejtő vastag, többrétegű betonból, az oldala pedig előre elkészített betonlapokból épült (1. kép). Külön képezték ki a kádak végfalait. A medencéket szivattyúzott balatonvízzel töltik fel, mely mintegy 200 in hosszú földárkon folyik a szivattyúhoz. Az árokban a víz jelentősen felmelegedhet. Az elektromos berendezéssel szivattyúzott víz a medencék félős végén keresztben elhelyezett kiegyenlitő és ülepítő medencébe kerül, ahonnan az egyes kádak szükség szerint feltölthetők. A medencékből elfolyó víz a kádak alján levő nyíláson és deszka betétlapokkal szabályozható zsilipen át folyik az elvezető csatornába. Az elvezető csatorna félkör keresztszelvényű, mely á Balatonba kb. 200 m-re benyúló mólóra épült. A móló a nádas *) Előadta a Magyar Hidrológiai Társaság 1949 augusztus 13-án Szegeden tartott vándorgyűlésén. Station d'incubation des sandres d'Alsóörs. Par E. Woynárovich, deur és sc. (Résumé p. 159.) szegélyén túl a nyílt vízig nyúlik, tehát a kádakból kibocsátott süllőivadék egyenesen a nyílt vízbe kerül. Az elvezető csatorna végére tűzoltótömlő erősíthető, így a Balatonba bebocsátott ivadék a tömlő végének folytonos helyváltoztatásával nagy területen szétszórható. A telepet kiegészíti a kezelő épület, itt van a villanymotor, szivattyú és az egyes kádak vizének levegővel való szellőztetéséhez szükséges kompreszszor. A kezelő szobáján kívül külön helyiségben történik a permetezett terű ikrakeltetés. Az ikrakeltetés és ivadéknevelés másirányú folyamata megkívánja, hogy kétféle rendeltetésű medencét használjunk, nevezetesen az ikraérlelő(keltető) és ivadéknevelő-medtncéket. Az ikraérlelő-medencében átfolyó vlz biztosítja az ikrák oxigénszükségletét. Ezeknek a medencéknek a maximális vízszükségletét 500 liter/sec irányoztuk elő azzal a megjegyzéssel, hogy előreláthatólag sokkal kevesebb vízre lesz szükség. Az átfolyó víz szükséges mennyiségét az oxigéntartalom ellenőrzésével fogjuk majd üzemközben megállapítani. Felvetődött az a gondolat is, hogy a keltetőmedencék vizének oxigéntartalmát préseitlevegős szellőztetés útján biztosítsuk. Ezt nagyban még nem próbálhattuk ki, fenntartjuk tehát azt a lehetőséget, hogy ezekben a medencékben is a vízátfolyást mellőzve az oxigénellátást préselt levegővel biztosítjuk. Egy-egy medencében vízátfolyás, vagy levegőztetés mellett 500—700 süllőfészek helyezhető el. v Az 1949. évben végzett próbakeltetés során meggyőzödtünk arról, hogy egy medencében 300 fészek folyamatos vízutánpótlás nélkül is kikeltethető és a süllőikráknak csak mintegy 20—30%-a (melyek a fészek rejtettebb részein voltak) pusztult el oxigénhiány következtében. Az ikraérlelő-medencéktől független ivadéknevelő-medencékre azért volt szükség, mert a kikelő süllőlárva első három életnapjában csak planktonikus (lebegő) életmódot folytató lény. (A planktonikus szervezetek rendelkezhetnek önálló mozgással, azonban az a víz mozgásához viszonyítva elenyészően csekély.) Ezért a süllőlárvák csak állóvizű medencében tarthatók, mert a legkisebb vízáramlás erejének sem tudnak ellenállni. Átfolyás esetén tehát a süllőlárvák kifolynának a túlfolyó vízzel, vagy ha szűrőrácsot használunk, akkor a vízáram a rácshoz szorítaná őket, ahol azok menthetetlenül elpusztulnának. A kezdetben planktonikus süllőlárva háromnapos kor után fokozatosan úszó (nektonikus) szervezetté alakul át. Ötnapos korában érzékszerve 140