Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
3-4. szám - Értekezések - ERŐS PÁL dr.: A pontyos tógazdaságok takarmányozásának törvényszerűségei és tervgazdálkodásunk új irányelvei
7QQ 1)sg_ összes hozamok görbéi természetes hozamok szerintV, too 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 11001200 1300 MO01500 e ! 1 i > n5 ! i 60 <9 oJS. 150_ • a_th tm2 —? 4 i 11 oJS. 150_ • a_th tm2 —? i 2-5 2 .TL-k'3333_ ... i oJS. 150_ • a_th tm2 —? i 2-5 2 0 V ff őr I óéi dte rmi 'SZ °tei he izai vok SZ érint. _ 1 •nj kei 1Ó0 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 1100 12001300 1400 1500 Csillagíürt, takarmány, kg Fig. 9. ábra. Kurven von Gesamtausbeuten in Abhingigkeit vom natürlichen Ertrage. Untén : Kurven von V in Abhdngigkeit vom natürlichen Ertrage. Bezeichnungen der Kurven : th : natürlicher Ertrag, horizontúié Achse : Lupinenfutter in kg. táplálékainak) mennyiségével foglalkozott és aquáriumban végzett kísérletei alapján a testsúly %-aiban adta meg eredményeit. Azonban ezek is csak tájékoztató jellegűek lehetnek. E számitások helyett a 9. ábrán a kihelyezési darabszámok leolvashatók. 5. Ilyen módon összeállított üzemtervünk egyben biztosítja különböző természeteshozamú tavaink esetén a helyes takarmányelosztást. Ugyanis termelésünket minden tónál már eleve ugyanazon meghatározott takarmányegyüttható azonos értéke szerint állítottuk be és különböző természeteshozamú tavainkra a szükséges takarmánymennyiséget a felvett takarmányegyüttható értékének megfelelően külön-külön állapítottuk meg. 6. Halaink fejlődéséről a tenyészidő alatt az általában minden hó 1-én és 15-én tartott próbahalászatok adataiból szerzünk tudomást, amikor kifogott halaink súlynövekedéséből következtetünk az átlagos fejlődésre. A próbahalászatok eredményei üzemünk helyes vezetése szempontjából egyedül nyújtanak betekintést a termelés menetébe és amiből meggyőződhetünk arról, hogy a fejlődés üzemtervünk szerint halad-e, vagy sem? Üzemvezetésünk ellenőrzése egyszerűen vihető keresztül grafikus módszer alkalmazásával. Ennek lényege abban áll, hogy sok különböző évből szerzett próbahalászati adatból %-os halnövekedési átlaggörbét szerkesztünk, melyből leolvasható, hogy a kihelyezéstől október l-ig terjedő 100%-os súlygyarapodásból a próbahalászatok idejére a halak hány %-ot értek el. Az így szerkesztett halnövekedési integrálgörbével összehasonlítjuk a kapott próbahalászati adatok ugyanilyen %-os átszámítását, azonban itt 100%-nak az üzemtervünkben előirányzott végső súlynövekedést vesszük. Ha próbahalászatunk adatának eképpen meghatározott %-a a már megszerkesztett ellenőrző görbe megfelelő értékénél kisebb, akkor keressük ennek okát. Ez többféle lehet: vagy a kedvezőtlen időjárás, vagy az üzemtervben előírt természetes hozam alacsonyabb a ténylegesnél. Ez esetben takarmányelőirányzatunkat megfelelően mérsékeljük és egy kisebb természetes hozam alapulvételével etetünk tovább, nehogy takarmányegyütthatónk előre meghatározott értékénél kedvezőtlenebbet kapjunk. Ha a próbahalászatok adata kedvezőbb eredményt mutat a várt fejlődésnél és az kedvező időjárásra nem vezethető vissza, úgy valószínű, hogy természetes hozamunk nagyobb az előirányzottnál (amennyiben a vártnál nagyobb halpusztulást nem észleltünk). így nagyobb takarmányozás válik lehetővé. Meg kell jegyeznünk, hogy a természetes hozam megállapításához sokszor nincs elég sok gondosan feljegyzett adatunk, amiért ennek megállapítása sokszor bizonytalanabb. Ellenőrző görbéink megszerkesztése lehetőleg minél részletesebb legyen. Külön természetes hozamonként a kihelyezett halak átlagsúlyaként, kihelyezési, darabszámonként, valamint takarmányozási előirányzatonként szerkesztendők meg. Kielégítő tájékoztatást ad azonban egy egyszerű %-os integrálgörbe is. Az ellenőrző görbéktől való eltérést az is okozhatja, hogy a próbahalászati méréskor egyik-másik esetben nem közelítjük meg a tényleges halsúly átlagát. Ezért nagy gond fordítandó a próbahalászat gondos elvégzésére is. Az őszi lehalászások adataiból újból kiszámítandó a természetes hozam értéke, amely az üzemtervben előírttal összehasonlítandó. A következő években már újabb és újabb adatokkal örökös közelítéssel határozzuk meg a természetes hozam átlagos értékét. Az ettől eltérő adatok értékes támpontot adnak a természetes hozam változásának körülményeire. Értekezésünkben levezetett törvényszerűségek a takarmányegyüttható viselkedésének törvényeit állapították meg, elősegítették a természetes hozam pontosabb meghatározását és ezzel a takarmányegyüttható állandósága révén felmerült bizonytalanságokat küszöbölték ki. Ez a körülmény meggyőződésünk szerint a tudományos kutatás, valamint pontosabb számítások lehetővétételével a kísérleti tógazdaságokon folytatandó kísérletek ügyének szolgálatot tehetnek, de legelsősorban tógazdasági gyakorlatunkban a többtermelés ügyét vihetik előre, mivel tógazdálkodásunkban ezen számítási mód alkalmazása komoly jövedelemtöbbletet és megtakarítást eredményezhet. Mindezek ellenére módszerünket csak megközelítésnek tekinthetjük, amellyel a valóságos állapotot — mint az élettannal foglalkozó bármely probléma — csak megközelíteni tudja. Az eredmények összefoglalása : 1. A halastó összes hozama a természetes hozamnak és a takarmánymennyiségnek egyenes arányú, másodfokú parabolikus függvénye. 2. A takarmányegyüttható nem állandó, hanem a természetes hozam és a takarmányozás nagyságának másodfokú parabola szerint változó függvénye. 138
