Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - GELLÉRT JÓZSEF dr.: A legkisebb vízi élettér átmeneti véglény formái - MEGYERI JÁNOS dr.: A szegedi Fehér-tó Entomostraca rákjai

említett szerzők magyarázata alapján elfogadhatnánk a Condylostomákkal való genetikai összefüggést, mert hiszen vannak közöttük hasonlók, melyeket úgy fedeztek fel, hogy rendet akarván teremteni a véglény-szisztematikában, a tökéletes átmeneti formák hiányában kénytelenek voltak a meglevő alakok összehasonlításával élni. A Spirostomidae családon belül is találunk olyanokat, melyeknek peristomális mezeje csupasz, másoknak viszont csillókkal borított. Azokból, melyeknek peristomális mezeje borított, lettek a Condylostomák és ezeken keresztül a teljesen borított mezejű Stentorok. Míg a csupasz peristomális mezejű Spirostomidákbó\ származtak a Hypotrichusok, melyeknél azonban megtalálhatjuk még a peristomális csillók némi maradványait, tanúskodván a rokoni összefüggés mellett. A ripacszuzmóra vonatkozó ökobiológiai vizsgálataim során egy olyan Hypotrichus került elő, melynek peristomális mezejében néhány rövidebb csillót találtam. Véleményem szerint ezt a pár csillót a peristomális mezőben a Spirostomidáknál levő csillók genetikai maradványainak kell tekintenünk, bizonyítván azt, hogy a S pirostomidáknak a Condylos•tomákon át a Stentorok felé vezető ágából vált ki egy másik ág, mely a Hypotrichusok felé vezetett. A Phacodinium és a Transitellán fellépő csillópainatok átmenetet képeznek a csillók és a cirrusok között. Az egyes Condylostomák összetapadt csillóiban a Stentorok érző csillópamatait látom, míg az érzősörték viszont kimondottan a Hypotrichusokka\ való szoros genetikai összefüggés mellett szólnak. Az elmondottak végső összegezéseként a következő genetikai láncsorozatot látom. A Spirostomidák két irányban fejlődtek. Egyrészt a fent leírt két állatka által nyújtott bizonyíték alapján a Hypotrichusok irányában, másrészt meg a Condylostomákon és Stentorokon át az Oligotricha irányban. Utóbbiakat contrahált állapotban rögzített és törzsi csillóitól megfosztott Stentoroknak vélem. IRODALOM Gelei, J.: Eine mikrotechnische Studie über die Farbung der subpelliculáren Elemente der Ciliaten. (Zeitschrift f. wiss. Mikrosk. u. mikrosk. Technik. 1934. Bd. 51. S. 103—178.) Gelei, J.—Horváth: Eine nasse Silber-bzw. Goldmethode für die Herstellung der reizleitenden Elemente bei den Ciliaten. (Zeitschrift f. wiss. Mikrosk. u. f. mikr. Technik. 1931. Bd. 48.) Gellért, J.: Életegyüttes a fakéreg zöldporos bevonatában. (Kolozsvár, Acta Scientarium Mathematicarum et Naturalium. 1942. 8. f.) Kahl, A.: Wimpertiere oder Ciliata. In der Tierwelt Deutschlands und der angrenzenden Meeresteile. Jena 1930—31, 32, 35. Kiesselbach, A.:. Über verwandschaftliche Beziehungen zwischen heterotrichen und hypotrichen Ciliaten. (Arch. f. Protistenk. Bd. 88. 1936—37. S. 289—298.) Maupas, E.: Contribution á l'étude morphologique et anatomique des Infusoires ciliés. (Arch. d. Zool. expér. 1883. Bd. 1.) Poche, Fr.: Das System der Protozoa. (Arcb. f. Protistenk. Bd. 30. 1913.) KÜLFÖLDI SZEMLE A csuka mesterséges benépesítése kérdéséről a Bulletin de Pisciculture című francia szaklapban cikk jelent meg Chimits P. francia halászati szakértő tollából. A francia Központi Halászati Bizottság 1946 februárjában és júniusában nagyobb összeget szavazott meg a csuka tenyésztésével kapcsolatos kutatások érdekében, mivel a francia vizekből a csuka néhány év óta eltűnőben van. Haute-Marneban, a Der-i halastóban csukatenyészetet hoztak létre. Itt remélik, hogy ötmillió csuka ikrát hozhatnak létre 1948 végére. 1947 végével 800.000 halikrára becsülték a tó állományát. Bebizonyosodott, hogy az a megtermékenyítési eljárás, amelyet Vouga svájci tudós és a német szakemberek alakítottak ki, teljesen megfelelnek a követelményeknek. A franciák a megtermékenyítést száraz úton hajtják végre s az inkubáció a megfelelő tartályokban az ikrák mintegy 70%-a erejéig 10—12 nap múlva jön létre. A francia vizek csukával való benépesítésének alapvető problémáját a cikkíró a szülőállatok kitenyésztésében és az ikrák helyes elhelyezésének kérdésében látja. A benépesítés kérdését a cikkíró példákkal világítja meg. Ezek közül kiemeljük pl. a Neiuville-tóban végzett kísérletet. Itt a két hektáros tóba 1946 április 12-én 500 tíznapos ikrát (10 cmt) helyeztek el. A tóban 500 db tizennégyhónapos, 80—100 grammos pisztráng is volt. 1947 márciusában a kísérleti halászáskor 13 db 500 grammos csukát fogtak ki. A pisztrángok eltűntek. Köztudomású dolog ugyanis, állapítja meg a cikkíró, hogy a csuka és a pisztráng nem fér meg egymás mellett. (A "Bulletin Franqais de Pisciculture,. 1947. jul.-i—szept.-i számából. 126