Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
3-4. szám - Értekezések - GELLÉRT JÓZSEF dr.: A legkisebb vízi élettér átmeneti véglény formái - MEGYERI JÁNOS dr.: A szegedi Fehér-tó Entomostraca rákjai
Ez a tanulmány a szegedi Fehér-tónak. Magyarország legnagyobb szikes tavának alacsonyrendű rákjait mutatja be. Érdekes eredménye, hogy a részbén halastóvá átalakított terület az átalakítás folytán jelentős hidrobiológiái változásokon ment keresztül, vagyis a talált rákfajok száma és minősége szerint is nagy eltolódások mutatkoznak. Ezekről a változásokról pedig nagyfontosságú a nyilvántartás állandó vezetése, mert az említett rákfajok jelentős része fontos haltáplálék. így kapcsolhatók bele e fontos tanulmány érdekes eredményei a haltenyésztésen keresztül tervgazdálkodásunkba is. U. D. C. 595.31 (439.181 Fehér tó) A szegedi Fehértó Entomostraca rákjai'") DR MEGYERI JÁNOS A szegedi Fehértó eredetileg egyike volt a magyar Alföld legnagyobb kiterjedésű szikes tavainak. A Szegedtől ÉNY-ra 7 km távolságban elterülő 2467 kat. holdnyi összefüggő szikes terület sekély mélységű homorulatát töltötte ki a tó, mely csak ősszel és tavasszal alkotott egységes, összefüggő víztükröt. Különben kisebb-nagyobb, erősen lúgosvizű pocsolyák rendszere volt. Nyáron ezek is nagyrészt kiszáradtak. Ma a terület nagy részét a szegedi Tógazdaság NV. kezelésében levő halastó foglalja el, 1700 kat. hold kiterjedésben. A halastó a Tiszából az algyői főcsatornán át és ártézikútból kapja a halBcinops serricaudata Ooday O Bunops serricaudata Daday. — Grosseur nalurelle 1.5 mm. tenyésztéshez szükséges vizet. A haltenyésztés érdekében létesített medencék és csatornák rendszere, az idegenből jövő víz megbontotta az eredetileg egységes, természetes biotopot. így ma három különböző természeti viszonyokkal bíró részre bonthatjuk a Fehértó nagy egységét: 1. a még haltenyésztés céljaira be nem vont terület, »rezervatum«, 2. a halastó, 3. a víz be- és kivezetésére szolgáló csatornák (Algyői főcsatorna, Fehértó-Majsai főcsatorna). Helyes következtetésre jogosító adatokhoz csak úgy juthatunk, ha gyűjtő, feltáró munkánk során ezt a tényt szem előtt tartjuk. A gyűjtés közben tett megfigyelések alapján ezt a három egységet hidrológiailag a következőképpen jellemezhetem. *) Előadta a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának az 1950. évi január 12-én tartott előadó ülésén. Les Entomostracés d'u lac Fehér situanl aux aho'ds de Szeged. Par J. Megyeri, ctenr és sc. (Résumé p. 158.) 1. A tulajdonképpeni tó területén az utóbbi évek csapadékszegény időjárása következtében csak kisebb-nagyobb pocsolyákat találtam. A pocsolyák feneke erősen iszapos. A víz tiszta, átlátszó, maximálisan 20—25 cm mély (pH 9'5). Egy liter vízben oldott sók mennyisége g-ban (NaJ mg-ban) Straub János szerint (1936): a) iskola felől: összsótartalom : 4.257, ebből NaHC0 3 2.401, Na 2C0 3 0.074, Ca{HC0 3) 2+Mg(HC0 3) s 0.291, NaCl 0.988, NaJ 0.336. b) Sándorfalva felől: összsótartalom : 2.677, Bunops berricaudola Fig, 2. ábra. Bunops serricaudata elülső tapogató. Tentacule antérieure. ebből NaHC0 3 1.754, Na 2C0 3 0.106, Ca(HC0 3) 2+ Mg(HC0 3) 2 0.045, NaCl 0.524, NaJ 0.345. c) Az állami út feől : összsótartalom : 1.020, ebből NaHC0 3 0.724, Na 2C0 3 0,00, Ca(HC0 3) 2+Mg (HC0 3) 2 0.224, NaCl 0.048, NaJ 0.218. Ezek az értékek természetesen az időjárással és Bunops serricaudalo csapadékviszonyokkal erősen módosulnak. A pocsolyák szélén Bolboschoenus maritimus L. található nagy tömegben, mint uralkodó növényfaj. Néhol Phragmites vulgáris Crep és Typha angustifolia L. látható kisebb-nagyobb foltokban. 2. A halastavat a Tiszából az Algyői-főcsatornán át töltötték fel vízzel. A víz zavaros, át nem látszó, átlag 70—80 cm mély. A medencék feneke igen isia127
