Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - GELLÉRT JÓZSEF dr.: A legkisebb vízi élettér átmeneti véglény formái - MEGYERI JÁNOS dr.: A szegedi Fehér-tó Entomostraca rákjai

tevődik Össze, amint azt festett állatokon az alapitestek alapján meg tudtam állapítani. Örvényszerve felső vége fokozatosan áthajlik a hátra. Az örvényszervet viselő mezőny harántirányban mélyen barázdált és a membranellák a barázdákban fekszenek. 16-os számuk állandónak bizonyult. Jobboldalán keskeny ectoplasma hártya (ajak) hajlik a szájnyílás fölé. Ennek peremén jól fejlett hatalmas unduláló membrána helyezkedik el. A membranellát alkotó egyes csillók a testcsillóknál vékonyabbak és hosszabbak. Ugyancsak erre az ajakra támaszkodva, de alul, vagyis belül a szájnyílásban szintén van egy unduláló membrána, mely azonban valamivel rövidebb az előbbinél és fölfelé irányuló csillókból áll. A peristomális mező teljesen csupasz, csillómentes. Az egyes szájszervek pontos helyzetét a 9. ábra mutatja. E két hatalmas unduláló membranát viselő keskeny ajkat erős és hosszan elnyúló merevítő, támasztórostok feszítik ki és teszik teherbíróvá. Fig. 9. ábra. Transitella szájszervei osmium rögzítés és nátronlúgos ezüstözés után, cca 1000-x. Transitella. Les organes de la bouche. Fixalion avec osmium et coloré par nitráté d'argent. Environ 1000-x. A rostokat az ajak teljes hosszában megtaláljuk és amint a 7. ábrán láthatjuk, mélyen benyúlnak a test túlsó oldalára. Már rögzítéssel is igen szépen kimutathatók. Két lüktető hólyagja van, a nagyobbik a test hátulsó végében, egy kisebb pedig a középtengely vonalában, közvetlenül a szájnyílás mögött. Mellékhólyagok képződését nem észleltem. Mindkét hólyag a hasoldalon helyezkedik el és ott is ürít. Hatalmas, tömzsi, kissé hurkaszerííen meggörbült nagymagját mindig a test második felében, hajlatával jobboldala felé irányítva találjuk. Finoman szemcsézett. A hurkaszerű hajlat legmélyebb pontján, közvetlenül a nagymagra támaszkodva találjuk az ugyancsak finoman szemcsézett kismagot (7. ábra). Mozgása igen lassú, ami eléggé meglepő jelenség, mert hiszen sűrű csillópamatainak alapján igen gyors mozgás lenne várható. Rendszerint a rögök között mászkál. A szabad víztérben hasoldalával az aljazat felé fordulva igen kényelmesen és egyenesen halad. Tápláléka apró növényi szervezet és detritus. Egyetlen osztódó példányt sem tudtam megfigyelni, és így a gyarapodás alapján feltételezhető a cystában való osztódás. Nem gyakori és nem is nagyon szapora. Egyszerű vad tenyészeteimben azonban mindig elegendő egyedszámban lépett föl és így nem volt szükségem külön kitenyésztésükre. » Az állat rendszertani besorolása igen sok töprengést okozott. Mindenesetre fenti leírás alapján világosan láthatjuk, hogy itt egy egészen érdekes új génussal állunk szemben, mely bár sokban hasonlít a Hypotrichusokhoz, mégis inkább a Heterotrichacsoportba tartozik, annak fejlődéstanilag utolsó tagja és így átmenet a Hypotrichusok felé. Genus elnevezésében éppen ezen átmeneti alak mivoltára akarok utalni, species nevében pedig élőhelyét jelölöm meg. Száj berendezése alapján Spirostomidae család utolsó tagjának kellene vennem, de mivel a Kahl-féle rendszerben ezt a helyet a tengeri Parablepharismák foglalják el, állatomat közvetlen ezen csoport elé helyezem. ÖSSZEFOGLALÁS A Heterotricha és Hypotricha csoport közötti filogenetikai összefüggésre vonatkozó magyarázatoknak a bevezetőben történt ismertetésekor hangsúlyoztam, hogy a korábbi szerzők csak az ismert fajok összehasonlítása alapján igyekeztek genetikai kapcsolatokat, összefüggéseket találni és magyarázni. Egyedül Kiesselbach volt az, aki az Isosticha contractilis formájában, mint átmeneti alakkal próbálta a Hypotricha csoportnak a Condylostimidae családból való leszármaztatását. Az Isosticha is azonban kimondottan Hypotrichus és csak némi hasonlatosságot mutat a Condylostoma arenariumhoz. Nem tartotta azonban lehetetlennek más csoportokból való leszármaztatásukat sem, csak éppen hiányoztak az idevágó megfigyelések. Fent leírt két állatom ezt a hiányzó láncszemet hivatott pótolni. A Phacodinium metchnikoffi (Certes) és a Transitella lichenicola leírásából láthatjuk azt, hogy itt két szorosan rokonilag összefüggő állatról van szó, melyek bár Spirostomidák, mégis töprenghetünk azon, hogy vájjon nem Hypotrichusok-t. Szájszer- « kezetük és az örvényszervnek a hátoldalra kanyarodása bár hypotrichus jellegű, mégis a Spirostomidae családba tartoznak és így helyesen járt el Kahl is, mikor a Phacodiniumot a Spirostomidae család utolsó tagjának tette. Ha azonban figyelembe vesszük a csillózatoknak pamatokban való rendeződését, illetve összetapadását, valamint mindkét állat hátoldalán mégjelenő tökéletes érzősörtéket, megérthetjük, miért tartom ezt a két állatot a Heterotricha és Hypotricha alrendek közötti kapcsolatot biztosító tökéletes genetikai átmeneti formáknak. Az elmondottak alapján tehát a Hypotrichusokat a korábbi szerzők nézetével ellentétben, nem a Condylostomidae családból származtatom le, hanem e két állat által képviselt átmeneti alak alapján a Spirostomidae család legfelső pontjáról. A Condylostomák contractilitása, esetleg metabolikussága, továbbá peristomális mezőnek csillókkal való borítottsága, továbbá az örvényszervnek a test elülső végében való lokalizáltsága alapján ezt a családot a Stentoridae családhoz való átmeneti családnak tartom. A Condylostomáknál néha fellépő csillópamatokat is a Stentoroknál is fellépő érzőképleteknek szempontjából kell tekinteni és méltányolni. így tehát a Heterotrichák két irányban való phylogeneticai elágazásával állunk szemben, egyrészt a Stentoridae család felé, másrészt a Hypotricha alrend felé. Az kétségtelen, hogy az 125