Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - GELLÉRT JÓZSEF dr.: A legkisebb vízi élettér átmeneti véglény formái - MEGYERI JÁNOS dr.: A szegedi Fehér-tó Entomostraca rákjai

tökéletességében megállapítani. Osinium-rögzítéssel a membrána kettős voltát, sőt a csillók sűrűségét is láthattam. Egyetlen lüktető hólyagja van a test hátulsó végében, mely kis mellékhólyagokból áll össze (1. és 3. ábra). Pórus excretoriusát hátoldalon találjuk, ahol is ennek megfelelően a testből kiálló kis kiürítőszemölcs képződik (3. ábra). Hosszan elnyújtott, hurkaszerűen meghajlított, végein bunkószerűen megvastagodott nagymagja mindig az 1. ábrán feltüntetett helyzetben figyelhető meg. Szerzők utalása szerint 5—9 kismagja van. Ennek ellenére vizsgálataim során sohasem találtam 5-nél többet és 3-nál kevesebbet. Mindig a meggörbült, nagy külső görbületi oldalán vannak elhelyezve. Makro-, de főleg mikronucleusai már rögzített állaton is igen szépen láthatók. Tápláléka túlnyomórészt apró növényi szervezet, valamint baktérium. Mozgása igen lassú, kényelmes. Szabad úszása közben hossztengelye körül forog. Legtöbbnyire azonban testének baloldali (az örvényszerv felőli) végén levő csillóival az aljazathoz vagy rögökhöz tapad és hátulsó végét rézsútosan fölfelé tartva imbolyog. Nem túl szapora. Osztódó alakot alig néhányat figyelhettem meg. A Phacodinium rendszertani helyzetére, valamint a Hypotrichusokkal való rokoni kapcsolatára csak az összefoglalóban fogok kitérni. Transitella lichenicola n. gen., n. sp. Merev, állandó testhossza mellett méretbeli változásai is kicsinyek, amennyiben hossza 70—90 között ingadozik. Hasa vagy háta felől tekintve vese- vagy babszemalakú, amint azt a 7. és 8. ábrákon láthatjuk. Hátoldala domború, míg hasoldala kissé horpadt. Pelliculája mindkét oldalán barázdált, a barázdákban helyezkednek el a csillók, illetve csillópamatok. Plasmája sötét, barnás színezetű és ez a színezés a kiéhezett, tehát táplálékrögöktől mentes állatokon is megmarad. Az állat csillózatán a Phacodiniumhoz hasonló jelenséget tapasztaltam, amennyiben a csillózata ennek is 6—6 csillóból összetapadt párnátokból áll. Ezek a barázdákban helyezkednek el. A has- és hátoldali csillózata különbözik egymástól. A hasFig. 7. ábra. Transitella lichenicola. Hasoldal, szublimát rögzítés, Bresslau-opálkék és nátronlúgos ezüstözés után. A csillópamatoknak csak alapi testei vannak feltüntetve. Cca 500- x . Transitella lichenicola, cólé vertifal. (Récolement des figures obtenues par fixation avec sublimé-coloré avec bleu de Bresslau et imprégnation á l'argent. Ne sont pas represenlés á la surface du corps que les corps basaux) des toupets ciliaires. F.nviron 500-xJ Fig. 8. ábra. Transitella hátoldala érzősörtékkel. Egyebekben lásd 7. ábra magyarázatát. Transitella, cóté dorsal avec les poils sensilives. Voir explication de la fig. 7. oldalán 14 barázdát és csillósort találtam és vizsgált példányaimon ez a szám állandónak bizonyult. Az első és egyben legrövidebb sor a hasoldal bal felső szögletéből kiindulva, körülövezi a szájnyílást, hátrafelé halad a test kereszttengelyének vonaláig, itt ismét balra kanyarodva kissé fölfelé halad, egészen a has-hátoldal határvonaláig. A többi sorok ugyanezt a lefutást követik, azzal a különbséggel, hogy mindinkább hosszabbak és hátrafelé fokozatosan, de csak kis mértékben túlhaladnak a dorsoventrális érintkező vonalon és így a hátoldal bal alsó szögletében egy igen rövid varratvonal képződik (8. ábra). Egyebekben a hasoldali csillósorok lefutását és az egyes csillópamatok alapi testeit a 7. ábra mutatja. Az ábrán rajztechnikai okokból nem tüntettem fel azt a megfigyelésemet, hogy az egyes csillópamatok a barázdák kis mélyedéseiben helyezkednek el. Hátoldali csillózatában azt az igen érdekes jelenséget találtam, hogy a Phacodiniumhoz hasonlóan itt is megjelennek az érzősörték. A hátoldalon az örvényszerv mögött csilló- és érzősörtementes kis csupasz részt találunk. A felső szögletből indul ki a leghosszabb és teljes egészében párnátokból álló csillósor, mely nagyjában a test jobboldalát követve halad és bekanyarodik az alsó szögletbe. Ezt követi még két teljes csillópamatsor is. Innen tovább a csillósorok elejét érzősörték képezik. Az első vegyes sor elején 3 sörte áll és a következő sorok rendjén számuk állandóan növekszik, úgy, hogy a 7 vegyes sornak már fele érzősörte és csak a másik fele csillópainat. Ezt követi még balra 7 mindinkább rövidülő, teljes egészében érzősörtékből álló sor. Az első és második hosszú sörtesor alsó végében 2, illetve 1 hosszú csillót találunk az érzősörték helyett. Egyes példányokon 3, ill. 2 volt található. Festett állatokon tett megfigyeléseim során e csillók rendes mozgó csillóknak bizonyultak. A hátoldal csillópamatainak alapi testét, az érző sörte sorok lefutását, a sörtesorokba iktatódó egyes csillók helyzetét, valamint a csillómentes csupasz részt a 8. ábra tünteti fel.A hasoldalhoz hasonlóan ezen az oldalon is, a csillópamatok az érzősörték is a barázdákban és ezeken belül a kis mélyedésekben helyezkednek el. Hatalmas szájnyílását a 9. ábra mutatja be. Szájszerve egy örvényszervből és két unduláló membranából áll. A szájnyílás baloldalán levő örvényszervet (az ábrán jobb) 16 membranella képezi. Minden membranella 3—3 csillólemezből 124